A Lázadó |Z.M|

Chapter VII ~ Part XIX

Miután halottam hogy becsukódott az ajtóm nyitottam fel nyitottam a gépem. Épp újra bele kezdenék a mondanomba amikor jelezet a telefonom.

"Ne haragudj,nem tudtam megállítani H."

"Nem gáz megoldottam B."

– Szóval nagy tetoválás, folytasd– kért Zayn azután,hogy felnéztem rá.

– Szóval jobb oldalt a combom közepétől a mellem fölöttig.– folytattam miközben gondolkodtam.

– Érdekes elég nagy – mosolygott

– Uhum– bólintottam.– A kis hableányból az a jelenet amikor Ariel kiemelkedik a vízből arra a kőre és köre felcsap a víz. És ott van Ficánka és Sebastian is – magyaráztam.

– Wáo tetszik, majd ha megcsináltatod szívesen elkísérlek– mosolyodott el

– Elsőnek inkább valami kevésbé fájdalmasat szeretnék– gondolkoztam el.

– Szóval azt szeretnéd ha az elsőre kísérnélek el?– kérdezett.

– Hmm lehet, de ahhoz ki kellene találnom mi legyen az első – néztem fel a fiú mogyoró barna szemeibe.

– Kicsim, ezen gondolkodj sokat és ne komplikáld túl. Már mint nem azt mondom, hogy ami most először eszedbe jut tetováltasd magadra,csak azt hogy az első nem annyira fontos mint ahogy azt előadják.– magyarázott

– Egy puzzle darab ami illik a tiédhez– mutattam a képernyőre ahol pont látszott a fiú tetoválása.

– Biztos? Ez egy életre emlékeztetni fog rám ha nem feded el valamivel– kérdezte kissé aggódva.

– Zayn ha később nem leszünk együtt egyszer akkor is az életem része voltál és kaptam tőled olyan dolgokat amiket akár most nem találom olyan fontosnak de pár év múlva meghatározó dolgok lesznek az életemben. Így akár negatívan akár pozitívan tekintek vissza a tetoválásra nézve,mindig emlékeztetni fog arra hogy amit tőled kaptam– magyaráztam neki.

– Tudod ez az egyik dolog amiért beléd szerettem. Az élet felfogásod– mosolyodott el. Innentől kezdve újra beszélgetni kezdtünk. Ugrálva a témák között. Láttam ahogy meg nézte az időt majd felnézett rám.

– Menjünk aludni Baby– mondta miközben vissza ült normálisan a székre.

– Még csak fél három– mondtam miközben még jobban össze húztam magam. Ugyanis tél volt ami hideget eredményezett én pedig órák óta kint ültem a hidegben.

– Akkor legalább menj be– kért.– És amúgy is csukódnak le a szemeid Szerelmem– mondta az arcomat figyelve.

– Alszunk együtt?– kérdeztem kissé motyogva.

– Persze, én alszom kívül te pedig belül ahogy mindig így jó?– kérdezte miközben felállt és bement a hálójába.

– Igen– bólogattam mialatt hasonlóan tettem mint ő. Letettem a laptopom az ágyam azon részére ahol ő feküdne,majd bebújtam a takaró alá.

– Elhelyezkedttél Kicsim?– kérdezte. Csak bólintottam ugyanis tényleg álmos voltam és már nem volt erőm beszélni.

– Rendben akkor jó helyen vagyok?– jött a következő kérdés. Amire ugyan úgy reagáltam mint az előbb. Aztán be állt köztünk a csend, egyáltalán nem volt kínos, inkább jól eset. Csak a fiút fürkésztem miközben egyre mélyebbeket pislogtam.

– Ne erőltesd,hogy nyitva tartsd a szemeid Édesem.– szólt miután percekig nézet.

– De ha becsukom nem látlak,és mivel nem a mellkasodon fekszem mint eddig minden éjszaka,így nem is érezlek és akkor hiányzol–magyaráztam halkan.

– Itt leszek amíg tényleg el nem alszol jó? Ne félj– súgta.