"Bármi Van, Én Szeretni Foglak..." {SasuNaru}

Ötödik rész [Kezdődnek az érzések.]

Elbeszélgettük a mai napunkat is. De, hirtelen este Naruto elkezdett unatkozni. Mire én csak ennyit válaszoltam:

- Unatkozok.. Sasuke, csináljunk már valamiit. -mondta Naruto.

- És én ezzel mit csináljak? Rázzam meg a kezed, és mondjam azt hogy okos vagy te idióta??! -mondtam, átgondolatlanul.

- Te nem vagy százas, Sasuke!! Sőt, te vagy az idióta!! -mondta ez a szőkeség.

- Tudod te, hogy kire mondod, azt hogy, nem százas? Te ökör! -esküszöm nagyon jó vagyok, a lelki sértésekben.

- Jah, perfektül fújom az ilyen idióták nyelvét, tudod, az olyanokét mint amilyen te vagy! -mondta a kétszázas!

- Aha, de most megyek! -mondtam, mert anyám, mindig arra tanított hogy, ne menj olyan idióták után, mint például ez a barom.

Nagyba bementem a szoba részben, és odasétáltam a szekrényhez. Majd kinyitottam azt. És kivettem belőle egy pizsamát. Majd beszaladtam a fürdőbe vele.

Már át vagyok öltözve, és bent vagyok a szobába, fekszem és nyomom a telefont. Most nem Naruto unatkozik, hanem én.. Ilyenkor agyba főbe gondolkoznom kéne, de nem teszem. Mert érzek valami...Olyat...Amit eddig soha sem...

Másnap:

Reggel, a szokásos módon tettem mindent. Felkeltem, odasétáltam a szekrényemhez, bementem a mosdóba, és lefürödtem. Aztán kisétáltam a konyhába. Ott találtam a szőkeséget, aki sürgött forgott a konyhába, és minden szene szét volt.

- Naruto...-mondtam nagy idegesen.

- Sa-Sasuke...? -mondta ijedten és egy kicsit hallani lehetett a hangján hogy bárkódik.

- Rohadt 5 perced van, hogy feltakarítsd a kupit, amit csináltál. Ha nem teszed, akkor, kint találod magad a folyosón! -mondtam egy gyilkos nézéssel. Amire gyorsan takarítani kezdett.

- Jó, jó. -mielőtt el kezdett takarítani, de ez előtt még allig akart valamit is csinálni. Úgyhogy elkezdett duzzogni.

- Megvárlak, és indulunk bevásárolni.
-mondtam majd leültem a nappaliba lévő fotelben.

5 perc múlva, már csak Naruto lihegését lehetett hallani, ahogy bemegy Sasukéhoz, hogy közölje vele, hogy indulhatnak.

~Sasuke szemszöge~

Olyan aranyos ahogy Naruto liheg. Jó lenne az ágyban. Gondoltam magamban, majd egy perverz mosoly jelent meg a számon. Amit Naruto észrevett és kipirult, mert tudta hogy mire gondolok. De várjunk... Miért gondolok erre?! Csak nem...?! Úristen... Beleszerettem.... Narutóba?!?!

- Sasuke. Van valami baj? Mert lassan már hozzád lehet hasonlítani egy szívárványt! -mondta Naru. De ami a legrosszabb volt hogy Naruto már tudja hogy Sasuke miért húzta perverz mosolyra a száját.

- Umm.. Nincs. Hagyjuk, csak elgondolkoztam a dolgokon.. Semmi több. -majd megvakartam a tarkómat.

- Aha, aha. Akkor indulunk? -kérdezte kérdően, Naruto.

- Aha, vegyed a cipődet. -mondtam, de előtte elgondolkoztam azon hogy ez lesz az első alkalom, arra hogy megcsókoljam. Mert meg akartam tudni, hogy vannak-e érzéseim, Naruto felé.

Naruto leguggolt és vette a cipőjét. Majd lassan felált, és észrevette hogy, Sasuke megy felé. És hátrálni kezdett.

~Naruto szemszöge~

Amikor, Sasuke mondta, hogy vegyem a cipőmet. Leguggoltam, majd amikor feláltam láttam hogy Sasuke elkezdett vadul jönni felém. Nem tudtam vele hirtelen mit csinálni, őszintén nem is akartam vétkezni ellene. Akartam hogy megtörténjen aminek meg kellett. De hirtelen, a hasamat mintha, ezer pillangó csiklandozta volna belűlről, ahogy Sasuke csak közeledett és közeledett.

~Sasuke szemszöge~

Valahogy éreztem hogy muszáj lesz megtörténnie. Úgyhogy megtörtént.

Sasuke nekilökte Narutót a falhoz, majd megcsókolta. Naruto nem várt, inkább viszonozta a csókot. Sasuke széjelebb nyitotta az ajkait, és rányalt nyelvével Naruto alsó ajkára, hogy belépést kérjen. Naruto nem ellenkezett. Kinyitotta ő is majd megnyalta Sasukénak az alsó ajkát. És mivel Sasuke realizálta, hogy, Naruto mit akar, így Naruto kezdeményezte hogy, a nyelveik, táncolhassanak az ajkaik között. Sasuke, feltúrta Naruto pólóját, aztán elkezte, símogatni a hátát. Már allig kaptak levegőt, de nagyba leszarták elősször. Naruto felnyögött, majd Sasuke is. Elősször ezt az egészet jónak látták, de aztán egyszerre a levegőhiány végett el kellett hogy váljanak, amikor elváltak, egy enyhe nyálcsík jelent meg összekötve a két nyelv közt.

Folytatjuk...