A Mennyország Titkai ~H.S.~ BEFEJEZETT

❸❶

- Ne bolondozz már, ki vitte volna el? - kezdte riadtan huzogatni a fiókokat.

Vele együtt folytattam a matatást.

- Fogalmam sincs! Egyáltalán kinek kellene egy napló?

- Kiben lenne akkora arcátlanság, hogy elvenné valaki tulajdonát?- rázta a fejét Harry.- Eli, komolyan mondom, nincs tolvaj a családomban.

- De akkor hol van a napló?!

- Nem tudom!- túrt frusztráltan a hajába.

- Harry, ha valaki ellopta azt a naplót...- lélegeztem nehezeket.

- Ne aggódj, El, minden rendben lesz, megtaláljuk, ezt garantálom.

- Ha nincs meg az a könyv, akkor semmilyen infromációhoz nem juthatok a nagynénémmel kapcsolatban! Harry, kell. Az. A. Könyv.- Jelentettem ki az idegeimtől ziláltan.

- El, nyugodj le. Ígérem neked, holnap megtaláljuk. De most bújj be szépen az ágyba, én pedig megyek, lezuhanyzom gyorsan. Nincs értelme fejvesztve kapkodnunk a naplódért!

- A francba- temettem remegő kezembe az arcom. Ismerős pánik lett úrrá rajtam. Tudtam, hogy létfontosságú az a nyavajás napló. Nem csak hogy a nyomozás megoldókulcsa, de egy kulcsofontosságú emlék is.

- El...- könyörgött helyet foglalva az ágyam mellett.

- A mama lenyesi a fejem, ha megtudja, hogy nemcsak elcsentem a lánya naplóját, de el is hagytam!- motyogtam a kezembe.

- Ne aggódj, virágszál, minden rendben lesz- fújta ki idegesen, magatehetelenül a levegőt.

- Az volt az egyetlen dolog, ami a nagynénémhez kötött...

- El...- szólított szomorkásan, nézve, ahogy magamalatt vagyok.- Gyere ide, na - vett az ölelésébe. - Ha én mondom, hogy meglesz, akkor meglesz!

- Hazz- emeltem el kezemet arcom elől. Bociszemekkel néztem rá, ő pedig szánakozva rám. Megadóan sóhajtottam. - Igazad van, biztos meglesz. El nem teleportálhatott.

- Ezaz, nincs okod pánikolni. Megtaláljuk- szorított magához, majd egy puszit nyomott a homlokomra. - Megyek zuhanyozni.

A fürdőszoba ajtaja nyitódott, és a fiú már bent is volt. Épp csak nekitámasztottam a fejem a falnak, amikor közeledő léptek csapták meg a fülem Harry irányából. Gyanakodva néztem az ajtóra, ami mintha csak megérezte volna, hogy nézem, nyikorogva kinyílt. Harry feje lesett rám a helyiségből.

- El? - kezdte bizonytalanul.

- Midet hagytad kinn? - néztem körbe a boxerét keresve.

- A barátnőmet.

Fejem riadtan kaptam fel, amint megértettem szándékát. Harry nyomban elnevette magát az arcomon, ám nem leplezhette, hogy feje kezd pirosabbá és pirosabbá válni.

- Én csak... Arra gondoltam... Hát, hogy ha nem lenne túl korai neked, akkor velem tarthatnál mondjuk. Szeretek beszélgetni a meleg víz alatt.

- Hát, nem is tudom, Harry. Mi van, ha meghallanak a szüleid? Vagy ha Olívia véletlen bejön! Vagy ha Robim fog keresni!

- Tudod, van olyan, hogy kulcs - mosolygott kacéran. - Odamész szépen az ajtóhoz, elfordítod a fémet a zárban, és voila! - csapta össze tenyerét. - Már senki sem törhet be. Na, mit szólsz?

- Ez kicsit fura lenne, nem gondolod?

- Biztos az lenne - bólintott egyetértően. - De egyszer túl kell esni mindenen. A kérdés az, hogy te kész vagy-e.

- Ezt a programot odázzuk át kicsit későbbre - válaszoltam nyekeregve.

Harry kissé csalódott volt, de végül feladva a próbálkozást becsukta maga mögött az ajtót, én pedig merengve feküdtem hátra.

Még nem vagyok kész teljesen meztelenül mutatkozni előtte, ez még nem menne... Azt hiszem. Más felől meg, pontosan tudom, hogy Hazz egyáltalán nem vinne bele olyan dolgokba, amire nem érzem magam érettnek. Talán ha alsóneműben maradnék...

Fogalmam sem volt, mit művelek, amikor mélyeket lélegezve elértem a kilincset, amit kalapáló szívvel lenyomtam. Nesztelenül becsusszantam a helyiségbe, nem akartam, hogy Harry észrevegye, itt vagyok. A fiú meztelen alakja kirajzolódott a zuhanyfüggöny mögül, de láthatóan el volt varázsolva a maga világában, nem vette tudomásul, hogy társasága van. Elfehéredett, az idegességtől remegő ujjakkal fogtam meg a hatalmas melegítő nadrágot, és mélyeket lélegezve letoltam magamról. Egy egyszerű mozdulattal lerántottam a túlméretezett pólót, a földre hajítva. Itt álltam egy darabig, közben méregettem magam a közeli tükörben. A fehér bőröm kipirult a folyamatos napsütés végett, arcomban szokatlan élet pezsgett. Végignéztem érintetlen, szőrszálas vádlimon, ami még életében nem látott borotvapengét. Na meg aztán a hónaljam is rég volt gyantázva... Talán rossz ötlet volt belopakodnom, és azzal a hévvel, amivel bejöttem, inkább ki is sétálhatnék.

- El?! - kiáltott fel Harry, miközben a zuhanyrózsát riadtságában a földre ejtette, így az telibe az arcába spriccelt, amikor lehajolt, hogy felvegye.

Egyik részemet szórakoztatta a jelenet, a másik aggódott a fiú épségéért.

-Mit keresel itt?- dugta ki a nedves fürtjeit a függöny mögül. Szeme gyorsan végigfutott félmeztelen testemen, majd gyorsan megállapodott szememen. Hálás voltam, amiért gátolta a tekintetét vándorolni rajtam, pont úgy, mint amikor a pánikrohamom végett hőgutát kaptam.

- Hát, én csak úgy gondoltam... - hajlítottam be egyik lábam, hogy az takarja fedetlen testem, míg a kezem alkarommal babrált. Nyakam behúztam a vállam közé, szándékosan kerültem a tekintetét.

Amint leesett neki, miért jöttem, egyből elvigyorodott. Persze, kettőnk közül pont nekem kell annak lenni, aki elolvad a szégyenlősségtől, pedig tudom, hogy ez neki is legalább olyan új, mint nekem.

- Na, gyere cica- bólintott fejével maga felé.

Fogalmam sincs, mi vezérelt, ám csetledezve-botladozva odatotyogtam a fiú elé, akinek olyan elégedett, vidám és kaján vigyor ült ki a fejére, hogy már bökni kezdte az oldalamat, hogy ő ilyen biztos magában.

Így történt hát, hogy egy szimpla fekete bugyogóban és egy ugyanolyan semleges melltartó fedésével és kivörösödött orcákkal beálltam a zuhanykabinba. Végig tág bociszemeket meresztettem a fiúra, akiben szokatlan módon egy csepp piromkodás nem akadt. Tudatosan emelte le a zuhanyrózsát, és kezdte el vele locsolni a vállam, amit gyengéd, meleg tenyerei követtek egy jó kis masszőr munkával. Minél tovább kényeztetett, annál inkább felengedtem.

Enyhe puszik csattantak a vállamon, olyan halkan, hogy a víz csobogása mellett csak összpontosítva lehetett őket kihallani. Nyomott a tusfürdőjéből az ujjaira, majd a jeges likviddel körbekente hátam, szigorúan figyelve, hogy kényes területekre ne tévedjen a keze.

- Többször kaphatnátok össze a családdal, hogy aztán a fürdőszobámban köthess ki - fektette végszóra fejét a vállamra, így orcánk össze-összeért.

- Inkább ki kéne őket békíteni, hogy a te apád is és az én nagyszüleim is nyugodt szívvel engedjenek minket egymáshoz.

- Egyszer úgyis kénytelenek lesznek beletörődni, hogy az ő rossz viszonyuk nem befolyásolja a miénket.

- Egyszer biztos- sóhajtottam körmömmel a talált gyűrűt babrálva.

⊰᯽⊱┈──╌❊ ❊╌──┈⊰᯽⊱