- Ha a mama mégegyszer rajtakap azon, hogy a szobámban csókolózunk, ki fog téged hajítani az ablakon! Harry, hallasz engem? - forgattam meg szemem látva, hogy a fiú áthajolt az ablakpárkányon. - Elmondanád, most meg mi a fenét csinálsz?
-Felmérem...
Mabel egész délelőtt duzzogott. Nem jött le a szobájából, és nem beszélt senkivel, éppen ezért meg sem környékeztem őt. Ám a fogaskerekeim megállás nélkül zakatoltak. Hogy lehet, hogy a nagyapa nem akarta leszúrni Harryt a szemével? Hisz Emery naplójábol kiindulva nincs valami fellegzetes viszony a két család közt. A mama mindig lenézte őket, így megszakadt a jó kapcsolat.
-Jó reggelt - vonszoltam le magam a lépcsőkön. Egyelőre csak öten ültünk az asztalnál, bár nem volt valószínű, hogy Mabel megtisztel minket a jelenlétével.
Nem kellett mondani, már mindnekihez eljutott a hír: a legnagyobb ellenség sarja hozta haza az elszökött unokát. Túlzottan érdekelt a mama reakciója ahhoz, hogy csak úgy megfeledkezzünk a témáról.
- Rendes volt a fiútól, hogy megtalálta Mabelt- kaptam be egy kocka sajtot, mintha csak úgy spontán negjegyeztem volna.
- Igen, nagyon- szólt hozzá Eleanor is.
- És milyen jól nevelt volt! - ábrándoztam a mama reakciót figyelve.
- Ágyban lett volna a helye- szólt közbe anya. - Csak a bolondok kóvályognak az éjszaka közepén.
-Még jó, hogy a mi családunkan senkit sem kell a csillagos ég alatt keresgetni - mosolyogtam rá elnyomva a cinizmusom. A család csendben ropogtatott, inkább szótlanul maradtak. Kaptam az alkalmon, hogy veszélyesebb vizek felé evezzek. - Meg kéne hívnunk őket hálából, nem gondoljátok?
- Nem.- vágta rá nyomban a mama.
- Szerintem az illem ezt diktálja, vagy nem? - tapogatóztam a kitörésre készülő katasztrófa felé. Ha a mamának van gyengepontja, akkor az az udvariasság.
- Vigyél át neki egy palack bort, és el van rendezve.
- Itt laknak a szomszédban? - döbbentem meg nagyokat pislogva. - Hát akkor legalább egy vacsorára áthívhatnánk őket! A szomszédi viszony fontos.
- De nem velük - vágta rá sértetten a nagyi.
- Papa? - kértem segítséget. - Te szerinted is fontos a hála, ugye?
A papa bizonytalanul megvonta a vállát. Bármi is történt, ő már megbocsájtott, csak a mama tartja a haragot, ő meg mint hű férj, mellette áll.
- Anya, te mit gondolsz?
- Azt, hogy a mamának kell eldöntenie. Az ő háza, ő neki kell fogadnia a családot.
- Hát, akkor erről ennyit- húztam el a szám szélét
⊰᯽⊱┈──╌❊ ❊╌──┈⊰᯽⊱
Nem laposabb hasra, vékonyabb lábakra, szőrtelen testre, hosszabb hajra, fehérebb fogakra, nagyobb mellekre vagy kerekebb fenékre van neked szükséged.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hanem a nézőpontod megváltoztatására és egészségesebb önbecsülésre.
⊰᯽⊱┈──╌❊ ❊╌──┈⊰᯽⊱
Megtettem azt, amiért Anyus kitagadna: lefeküdtem Asherrel.
Nem is értem, hogy történt, egyszerűen olyan dühös voltam rá, amiért minden jótól eltilt. Meg akartam neki mutatni, hogy van saját akaratom, és nem vagyok többé egy totyogó, hogy vakon kövessem anyám szavait. Mérges voltam és sértett. Na meg persze meggondolatlan, de ez már senkit sem lep meg.
Miután Anyussal napokig nem álltunk szóba, illetve kerültük is egymást, fogtam magam, és a szobám falai közt kuporogtam. Szegény Apuson vezettem le mindezt, mert ahányszor jött hogy édesgessen, olyan mérgesen zavartam el, mintha az ő hibája lenne minden. De egy idő után már ő is megunta a mézes-mázos hanglejtést, így ketten maradtunk a Magánnyal. Így történt hát, hogy csendben felrántottam az ablakot, kimásztam a tetőre, és a közeli vendégszobából, ahonnan egy fa ága vezet a másik telekre, átmásztam a szomszédba. A dac vezérelt, és nem érdekelt, ha meglátnak. Csakazértis találkozni akartam Asherrel.
A fiú szomorúan fogadta a hírt, hogy nem találkozhatunk. Persze nem mondtam el neki, hogy az eltiltás oka a származásuk, elég volt attól tartanom, hogy magától is rájön. Felültünk a lovaikra, és kiügettünk a napraforgómezőkre. Sebtében pillantottam meg a csillogó vízfelszínt, Ashert pedig könnyű volt meggyőzni egy csobbanásra. Lerángattuk magunkról a ruhákat, és anyaszült meztelenül befutottunk a vízbe. A félénkségem elő-előtört, de már csak azért is élveztem a pucérságot, mert tudtam, anyám megőrülne, ha látná, mit teszek. Asher le sem tudta venni rólam a tekintetét. Nekem pedig imponált a tudat, hogy mennyire a térdeire kényszerítem testemmel azt a férfit, aki a világot jelenti számomra.
A heves pancsolás és fröcskölés kezdett átalakulni fogócskába, és onnan pedig hancúrozásba. Ahányszor Asher elkapott, a vidámságba belehasított a vonzás és az elemi vágy, de nem hagytam magam olyan hamar elcsábítani. Inkább kifeküdtem a tó felszínére, és onnan élveztem, ahogy a nap nyaldossa a testem. Asher, mint egy kimért, precíz cápa, lassan közelebb jött, majd bársonyos csókokkal melengette libabőrös testem. A dolgok hirtelen felgyorsultak. Egyikőnk sem tudta mi történik, csak az ösztöneink vezéreltek. Ő ugyanolyan bizonytalan volt mint én, s egymást kellett nonverbálisan támogatnunk, mert mindketten rettegtünk. A vágy viszont erősebb volt.
Így történt, hogy azon a szerdai napon Anyustól elmenekülve, a dactól és szerelemetől vezérelve a vízparton szeretkeztünk. Szokatlan érzés volt, nem tagadom. Viszont Asher közelsége és csókjai minden negatív érzelmet elsöpörtek. Összefontuk lelkeinket, egymáshoz láncoltuk magunkat. Pihegve feküdtünk a homoktól ragacsosan mint két gondtalan gyermek. Úgy döntöttem, a hely emlékébe kell vésnem a szerelmünk megvalósulását: kivettem a vörös szalagot a hajamból, és a fiú segítségével felkötöttem a fára. Ez a szalag legyen a tanúm rá, hogy tiszta szívemből szeretem Ashert, és nincs az az anyai szigor, ami ezt megtörhetné.
- Tehát lefeküdtek- csaptam össze kikerekedett szemekkel a naplót. A kirakós darabkák kezdtek összeállni a fejemben. A mama csak a pénz miatt ítélkezett Harryék családja felett, Emery pedig lázadó módjára bosszút akart állni. De hol van most ez a lány? És mitől fajult addig ez a párkapcsolat, hogy a családunkban tabu lett Emery és a szomszéd család is?
- Anya? - kiáltottam le a lépcsőkről.
- Tessék?
- Kimegyek sétálni - tájékoztattam immár szándékosan. Letrappattam a lépcsőn, és már majdnem a levegőn is voltam, amikor még futólag utánam szólt: - Vidd magaddal Mabelt is!
