169 18 0
                                    

⊰᯽⊱┈──╌❊              ❊╌──┈⊰᯽⊱

-Mégis hogy kérhettél gyümölcsös lepényt? - vetődött hátra hatalmasakat kacarászva Harry. Mosolyogva néztem, mennyire könnyű szórakoztatni őt.

- Az én rendelésem közel sem olyan abszurd mint a tied! - nevettem fel én is.- Hogy kérhetted az összes lepényt egyre rázsúfolni?!

- Sejtettem, hogy egy különleges lány vagy, de hogy ilyen ízléssel rendelkezel- rázta fejét, miközben az égen gomolygó felhőket vizslatta. Mintha csak megérezte volna, hogy őt bámulom, rám kapta tekintetét. Keze feje mögött keresztezve szolgált párnaként, kék inge meg-megfeszült karizmainál.

- Mi szél fújt Amplesfieldbe, Eli?

- Csak Lizzy- játszottam körmömmel kellemetlenül mosolyogva. - Egyébként meg a mamáék laknak itt.

- Tehát nyaralni jöttél? - támaszkodott fel kezével hátul kitámasztva magát. Tompaszögben ült, mégis magasabban volt nálam.

- Úgyvalahogy- vontam meg a vállam.

-Na és ki az a Mabel?

- A húgom. Tizennégy éves, de olyan lepcses szája van, hogy bárkivel össze tud kapni! Csodálom, hogy a mamával nem ért még össze a bajszuk, hisz mindketten olyan makacsok és önfejűek. Na meg aztán,...

- Gyönyörű vagy- buggyant ki belőle félbeszakítva a monológom. Riadtan rákaptam a fejem. Észre sem vettem, hogy mennyire beleélem magam a mesélésbe, csak amikor Harry kizökkentett. Hozzá kell szoknom a folytonos bókoló megnyilvánulásaihoz, nem vörősödhetek el minden alkalommal.

Nem tudtam mit szólni. Csak csendben néztem a szemébe pont, mint ő az enyémbe. Arcán mosoly terült szét, ami valamilyen módon engem is felderített. Kezdtem úgy érezni, hogy a hangulatom az övével párhuzamos: ha ő szomorú, belőlem is könnyeket facsar ki. De ha vidám, a világ összes kincsével sem lehetne úgy mosolyt csalni az én arcomra, mint ahogy ő tud.

⊰᯽⊱┈──╌❊             ❊╌──┈⊰᯽⊱

A narancsbőröm pontosan ott van, ahol lennie kell,

A narancsbőröm pontosan ott van, ahol lennie kell,

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

És ebben semmi szégyellni való nincs.

⊰᯽⊱┈──╌❊          ❊╌──┈⊰᯽⊱

Lábfejemet hideg érintéssel simogatta a fagyos patak, ami halk súgással szórakoztatta a fákon lapuló madárnépet. Kezemben a megfakult könyvet tartottam, amit olyan aljas módon egy hete csentem Emery titkolt szobájából. Izgalmas olvasmányokat tartott a polcán, így három nap alatt kivégeztem az első könyvét. Lassan sétálgatva az apró kavicsokon futtattam a szemem a sorok között.

 A Mennyország Titkai ~H.S.~ BEFEJEZETTDonde viven las historias. Descúbrelo ahora