A Mennyország Titkai ~H.S.~ BEFEJEZETT

❸❻

⊰᯽⊱┈──╌❊         ❊╌──┈⊰᯽⊱

Harryvel úgy beszéltük meg, hogy a mai nap mindketten felhozzuk a család előtt a közös vacsorát. Ha tippelnem kéne, akkor sem tudnám megmondani, melyik félt lesz nehezebb belevinni a közös programba.

Ha minden igaz, ma este Harry ismét átlopózik a fán, és egyeztetjük a történéseket. Ha belegondolok, a papát nem is lesz olyan nehéz meggyőzni, Eleanor és anya simaliba, a mama önfejűségébe fog csak beletörni a bicskám. Harrynél ugyanez, csak ott Asherrel lesznek problémák.

Remegő, elhidegült ujjakkal kapaszkodtam a korlátba, ahogy lassított léptekkel másztam le a lépcsőfokon. A konyhában ügyeskedő mama volt a célpont, aki mit sem sejtett arról, hogy mekkora vitába fogom perceken belül belevinni.

- Jó illat van- próbáltam a kegyei közé férkőzni egy kis bókolással.

- Fől a paradicsomleves- hörpintett egy kanállal a főztéből. Riadtan vettem észre, hogy nem voltunk egyedül. Amint beléptem a helyiségbe, szemem nyomban a papán landolt, aki hatalmas bagolyszemüvege mögül koncentrált a helyi újság cikkeire. Ha jól forgatom a szavaimat, a végén még egy társat is szerzek magam mellé a konfliktusban. A papától nem lesz nehéz kikönyörögni, hogy teljesüljön akaratom. Ő meggondolás nélkül azt tenné, ami az unokáinak a legjobb.

- Gondolkodtál már azon, mama- foglaltam helyet félve az egyik széken-, hogy milyen jó lenne, ha többen ülnénk egy asztalnál?

- A mamának ígyis annyit kell főznie, mintha négy tehént etetne- jegyezte meg. - Itt van a papa, Eleanor, te, Mabelke, Audrey és én. Ha nem akarok naponta főzni, egy seregnyi kajával kell kész lennem. Méghogy többen!

Najó, ez nem igazán vált be.

- Mama, mikor lesz kész az ebéd?- toppant be hirtelen Mabel. Hál' istennek, még egy bajtárs. Bár nem érti majd, miért akarom a mamát meggyőzni, hogy jöjjön össze a két család, kétség kívül mellettem fog harcolni. Mabel úgyis a vita bajnoka, jól fog jönni, ha az én pártomat fogja a felvágott nyelvével.

- Tizenöt perc, és lehet enni. Szólhattok anyátoknak is, hogy lassan kész az étel.

Tehát alig maradt időm, mert perceken belül itt fog csücsülni az egész pereputty.

- Mama, elnézést akartam kérni- kezdtem meggondolatlanul.- Amiért múltkor Harryvel... Hát, tudod.

A papa felnézett az újság mögül, de a mama szándékosan sürgött-forgott a pultnál. Nem akart a szemmebe nézni. Majd idegesen megtörölte lila köténykéjében a kezét, és felém fordult.

- Jól van, ne is beszéljünk róla- mérgelődött.- Ami a múlt, az a múlt.

- A gond csak az - emeltem vállaimat a fejem mellé védekező pózba- , hogy az nem múlt. Ez még most is tart.

- Ezt hogy érted?!- nézett rám élesen.

- Hát tudod... Az a fiú és én még most is... Együtt vagyunk, azt hiszem.

Istenem, sosem hittem volna, hogy valaha a nagyszüleimmel kell majd megvitatnom a szerelmi életemet. Miért nem lehetnek egészséges viszonyaink?

- Lizzy!- kiáltott rám csípősen.

- Jó van na, de mit vártál tőlem, most őszintén?- emeltem fel én is a hangom védekezve.

- Megyek, szólok anyunak, hogy jöhet enni- menekült Mabel a helyzet elől.

Szememmel egy szúrós pillantással próbáltam átszúrni a hugomat. Hogy hagyhat itt egy ekkora kalamalykában a nagyanyánkkal?

- Gréta, vedd vissza a hangod- ült fel harcra készen a papa. Kétség sem volt, félig az én oldalamon állt, félig az övén. Szeretett engem, de neki is megvoltak a maga sebei.

- Kislányom, magyon rossz családdal szövetkezel- jegyezte meg kissé visszafogottabban a mama.

- De hát itt nem szövetkezik senki senkivel, mama!- kiáltottam fel.- Mi csak együtt akarunk lenni normális keretek közt! Miért olyan nagy kérés ez?

- Ha Asher nem tett volna rossz fát a tűzre annak idején...- mormogott a mama.

- Oké, rossz fát tett a tűzre- forgattam a szemem.- De mind rossz fát tettünk a tűzre.- Itt kicsit visszavettem a hangomból.- Te is, mama. Szerinted miért nem láttuk Emeryt már évek óta...

A mama szeme kitágult, arcát elöntötte a harag.

- Ki beszélt neked Emeryről?!

- Senki, mama, magamtól is rájöttem- sóhajtottam fáradtan.

- Gréta- figyelmeztette őt a papa. Kissé túl hangosan beszélgetett a mama, én pedig szépen lassan visszabújtam a csigaházamba. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam!

- Emery egy makacs, önfejű, menthetetlen és konok - köpködte a mama a szavakat- gyerek.

- De a te gyereked- próbáltam meglágyítni.

Erre láthatóan ellazult az arca. Itt az idő, addig kell ütnöm a vasat, amíg még meleg!

-Nem örülnél, ha viszont látnád a lányodat? Nem lenne jó, ha újra együtt lenne a család?

- Félő, hogy az megvalósíthatatlan- dünnyögött a papa.- Emery már kitudja merre járhat.

- Mi történt, hogy így itthagyott titeket?- tapogatóztam a sötétben.

- Egy veszekedés- adta be a derekát a mama.

- Milyen veszekedése?

- Semmilyen, Lizzy, semmilyen- sóhajtott lemondóan a mama.

Még mindig nehezükre esett beszélni a történtekről.

- Kérlek mama- suttogtam az ujjaimat bámulva. Sajnáltam őket, amiért ennyire a múltban élnek, és segíteni próbáltam rajtuk, de az nem ment, ha makacsul nyalogatják a sebeiket.- Én csak azt szeretném, hogy senki ne haragdujon senkire, és Harryvel nyugalomban élhessünk.

- Ígyis titokban találkozgatsz vele, mi?- vágta hozzám a mama.

- Igen- sóhajtottam beadva a derekam.- És továbbra is fogok. Ha az áldásotokat adjátok ránk, ha nem, nem fogtok tudni szétszakítani minket. Ugyanúgy, ahogy Asherrel és Emeryvel sem tudtátok. Csak nézzétek meg, hogy milyen problémát szült, hogy haraggal férkőztetek két szerelmes közé. Ugyanabba a hibába fogtok esni, ha tápláljátok a haragot a két család közt.

Csend volt. A mama gondolkodva bámulta a padlót, a papát láthatóan jobban megviselték a szavaim. Most jött el az idő, hogy gólt rúgjunk Harryvel. Most lehet a mamát megtörni.

- Csak egy vacsoráról lenne szó- suttogtam ártatlan tekintetet varázsolva arcomra.- Egyetlen egyről. Ha rossz lesz a hangulat, és továbbra is haragudni fogtok egymásra, ám legyen. Nem nyaggatlak többet azzal, hogy béküljetek ki. De legalább egyszer fussunk neki. Adjunk Ashernek egy második esélyt, bármit is tett.

- Anti?- nézett rá válaszra várva a mama.- Te mit szólsz?

- Szerintem igaza van a Lizzykének. Nem kéne haragoskodni. Emeryt is így veszítettük el, nem akarom ezt a hibát elkövetni az unokámmal is.

- Én nem találom jó ötletnek- jelentette ki szúrós szemekkel rám nézve a mama.

Vállaim megrogytak, hátam begörbült. Elillant az utolsó reményszikra is a testemből.

- De ha te ezt szeretnéd- sóhajtott egy nehezt.- Ám legyen.

⊰᯽⊱┈──╌❊      ❊╌──┈⊰᯽⊱