A Mennyország Titkai ~H.S.~ BEFEJEZETT

❶❸

⊰᯽⊱┈──╌❊           ❊╌──┈⊰᯽⊱

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már majd megsülök! - indult meg Harry a víz irányába. Jobb mancsával hátulról lekapta magáról pólóját, gyorsan kibújt a nadrágjából is, majd lármás léptekkel befutott a vízbe. Felzavarta a hely csendjét, a nádasban béka ugrott, a madarak felreppentek, és elállt a tücsökciripelés. Harry nagy csobbanással nyakig beesett a vízbe, torkából megkönnyebbült sóhaj törött fel.

- Nem jössz, virágszál?

Nevetve megráztam a fejem. A szél a rejtekéből bele-bele kapott a hajamba, ezért ujjammal ki kellett halásznom a tincseket arcomból. Míg Harry el volt foglalva azzal, hogy a tóban pancsoljon komisz kisgyerek módjára, kaptam az alkalmon, és elővettem Emery naplóját.

Ha az Anyus megtudná, hogy neveltetése ellenére milyen hebrencsként viselkedem a szomszéd fiúval, menten eltiltana tőle. Még jó, hogy a mindentudó szemei nem látnak el a városba, így nem tudja, hogy a mai napot is Asherrel töltöttem. Ha tudta volna, biztos kikérdez, esélyes-e barátjelöltnek. De még hogy milyen esélyes! Tetőtől talpig elkápráztat minden egyes szavával. Bár az első randevúnkon tartotta magát az úri neveltetettséghez, én viszont nem hagytam, hogy illedelmes keretek közt teljen a délután. Amint alkalmam volt rá, kezemmel megsimítottam az övét. Igaz, kisebb unszolásra volt szüksége, de végülis sikerült összefont karokkal végigmennünk a városon. Egy közeli mezőn csatangoltunk, be nem álló szájakkal. Najó, leginkább én beszéltem, ő meg lelkesen hallgatott, de mikor már ellazult, belőle is kicsikartam pár összefügő mondatot. Elmesélte, hogy nagyapja mekkora aranyat talált a bányában, s ennek a szerencsének hála ideköltöztek, Amplesfieldbe. Ej, ha az Anyus megtudná, hogy az ő nemesi barátjelöltje nem is olyan nemes!

-Tehát csak egy sima parasztcsaládból származott... - motyogtam az orrom alatt. Szememmel felnéztem, hogy megkeressem Harryt. Furcsa mód a tó üres volt. Nyakam nyújtogatva kémleltem a távolba, hátha kiszúrom a barna hajzuhatagot. Akármerre is kerestem őt, csak nem pillantottam meg.

- Harry! - álltam fel, hogy a keresésére induljak. Fél szememmel a lábam elé néztem, másikkal a tavat bámultam. Teltek a percek, és a fiú sehol sem volt. Talán elnyelte a tó? Vagy csak a víz alatt úszik? De ha csak lubickolna, fel kellett volna jönnie levegőért, ennyi ideig senki sem bírja levegő nélkül.

- HARRY! - Kiáltottam idegesen, a könnyek szélén. Sehol sem volt, én meg már a fél partot körbesétáltam utána. - Gyere elő, ne hidd, hogy ez vicces! - még mindig semmi. - HARRY!

Szívem a mellkasomban át akarta törni a bordáim, ujjaim elhidegültek a pániktól. Rosszabbnál rosszabb érzések kerítettek hatalmába, számat megállíthatatlanul téptem fogaimmal.

- TUDOM, HOGY HALLASZ! - kiáltottam a semmibe. - HA NEM JÖSSZ ELŐ AZONNAL, HAZA SÉTÁLOK!

Csak álltam és vártam. Lábaim már remegtek, és egyre csak a katasztrófák eshetőségei váltották egymást a fejemben. Ha most a víz alján fekszik...

Lábam megállíthatatlanul futásnak eredt, egyenesen be a tóba. A víz hideg volt, annyira, hogy az elfojtott könnyeim egyszerre törtek elő szememből. Ruhám alja szorsan rámtapadt, mellettem csak úgy habzott a víz, ahogy futottam át a sekély vízből. A feldúlt felszín a kulcscsontomat nyaldosta, kezemmel tapostam a vizet, hogy fenn maradjak. Hatalmas levegőt vettem a számon, majd a könnyektől felforrósult arcom a víz alá merítettem. Úszni kezdtem, mint a bolond. Mentem be, a tó közepébe, bármiféle értelem vezette mozdulat nélkül. Hajtottam és hajtottam, szemem csípte a homályos víz. Bármennyire próbáltam beljebb érni, a tüdőm szúrni kezdett a levegőért. Testem vészjelzését figyelmen kívül hagyva úsztam a mélybe, magam sem tudván, örülnék-e, ha meglátnám a keresett testet a homokban, vagy menten elalélnék.

A testem kezdte bemondani a szolgálatot, észveszejtve céloztam meg az alig látható világosságot. Mellettem tavirózsák gyökerei mutatták felfelé az utat, fejem majd' szétrobbant, annyira kellett már a levegő. Kezem remegni kezdett, ahogy elszántan toltam le a vizet, s a felszín már csak pár méterre volt. Abban a pillanatban olyan elemi ösztön kerített hatalmába, ami ölésre is késztetett volna egy lélegzetvételért.

Óriási megkönnyebbülés szakadt le rólam, mikor egy hatalmasat lélegeztem az oxigénből. Testem pihegve lebegett a vízben, sajogó karjaim ösztönösen kalimpáltak mellettem. Szemem tele volt a tó vizével, alig láttam valamit,tekintetemmel mégis Harryért kutattam a parton. Vettem két telitüdőnyi lélegzetet, majd mikor úgy éreztem, bevetésre kész vagyok, alámerültem. Egyre sötétebb és sötétebb volt ahogy kalimpáltam lefelé, a tó drasztikusan vált fagyossá. Egy szem élőlény nem volt a közelemben, sőt, azt sem tudtam, hol a tó alja. Egyetlen ami hajtott, a vágy, hogy megtaláljam a fiút, aki mostanra talán holtan fekszik valahol.

⊰᯽⊱┈──╌❊ Harry ❊╌──┈⊰᯽⊱

Merengve bámultam a frissen szedett kankalin csokrot, ahogy jobbra-balra helyezgettem a virágokat. Istenem, hogy Elisa mennyire fog örülni neki! Már csak ki kell találnom, hogy fogok mögéosonni.

A madarak hirtelen felszálltak a nádasból, ami elkapta a figyelmem. Szemem gondolkodva járt a fűben, próbaltam kihallani valami gyankavásra okot adó hangot. A parton síri csend uralkodott, egyedül a békák szerenádoztak a távolban.

Lassan kilépegettem a bokor mögül a partunk irányába kémlelve. Szemem kattogott a lányt keresve,s mire rájöttem, hogy Lizzy látóhatáron kívülre került, elkezdtem visszafelé sétálni. Nedves lábam alatt be-besüppedt a talaj, amit üde zöld fűszálak leptek. Tíz perc, és vissza is érkezem. Fel sem fog tűnni a lánynak, hogy átusztam a tó másik felére.

Egy ideje már elszántan haladtam a kiinduló ponthoz, amikor fülem halk ricsajra lett figyelmes. Lépteim azonnal lefagytak, egy tapottat sem mozdultam. Fejem fordítgattam a hang irányába, nem tudtam beazonosítani honnan érkezik a zaj.

Ovatosan a tó felé fordultam. A nádas miatt nemigen láttam a felszínre, viszont az aggodalom egyre inkább a felküzdötte magát bennem. Sietősebbre vettem a tempót, majd egyenest futni kezdtem. Agyam a partot próbálta visszaidézni, ahol Elinek kellett volna ücsörögnie.

Lábam kishíján kibicsaklott,úgy siettem. Egy tisztább részen lelassítottam, majd befutottam a vízbe. Nedves vádlim elnyelte a tó, lábam alatt porzott a sár. Strapált tekintettel emeltem kezem szemem felé, hogy újra szemügyre vehessem a partot. A vidéken még mindig béke és csend honolt, sehol egy lélek, ami kezdett kikészíteni.

Szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes.

Remegő ajkakkal állapítottam meg, hogy a vízfelszín bizony gyűrűzőt. Ami annyit jelent, hogy valami felzavarhatta.

Csaknem ment ruhástul vízbe! Ráadásul ilyen mélyre. Őrült lenne felöltözve úszni. Vagy csak fél, hogy nefán meglátom? De akkoris, mit csinálna a víz közepén? Istenem, rosszat sejtek.

- Eli! - kiáltottam tölcsért formálva a szám előtt. Nem jött válasz. Kicsit beljebb botorkáltam a vízben, hátha többet látok.

A semmiből egy apró pont tűnt fel a felszínen, hatalmas lélegzetvételekkel megtöltve a terepet. A vér is megfagyott bennem, amikor rájöttem, hogy az a távoli aprócska pont nem más, mint a lány, akit keresek.

A levegő megakadt a torkomon, amikor észrevettem, hogy a pont ismét eltűnt: a lány lemerült a víz alá. Öngyilkos akar lenni, vagy mi a fenét keres ruhástul a tó közepén?

⊰᯽⊱┈──╌❊            ❊╌──┈⊰᯽⊱