ANATOMY [jikook] ✔︎

• tizenharmadik óra •

a vonaton ülve nézegettem kifelé az ablakon. hiába volt már október vége, a nap szépen sütött, így egy idő után lehunyva szemeim élveztem a meleg sugarak simogatását arcomon.

"már csak egy megálló és megérkezünk." simított kézfejemre jungkook, én pedig felé fordítva fejem néztem mélyen szemeibe.

"oké, akkor összeszedem a dolgaim." álltam fel, megmozgatva kissé elgémberedett végtagjaim, majd a fejünk fölötti tartóból leszedve a táskákat az egyiket a kezébe adtam, a másikat pedig az ölembe véve mellé ültem.

nem sokkal később már a peronon álltunk, majd jungkook a kezemért nyúlva kulcsolta össze ujjaink és elindult, én pedig utána. nagyon zavarban voltam, sosem fogtam még senki kezét miközben sétáltunk, még oviban sem, maximum anyáét.

szerencsére az állomás nem volt messze a tengerparttól, mellesleg egy aranyos kis sétány vezetett végig a homokos parton, így egy ideig csak halkan beszélgetve sétálgattunk és élveztük az őszhöz képest kellemes időt.

"kook... tudom, hogy mikor kérdezted, akkor szó nélkül beleegyeztem, de nagyon érdekel, hogy miért hoztál el engem ide?" kérdeztem halkan, lassan felpillantva rá. halványan mosolyogva ingatta meg fejét, majd a hullámzó tengerre vezette tekintetét.

"hát, én nagyon szeretem a tengert. itt sokkal könnyebb kikapcsolódni, gondolkodni..." simogatta meg hüvelykujjával kézfejem.

"gondolkodni? nem filozófusnak kellett volna menned?" nevettem fel halkan. "vagy az anatómián gondolkodsz?" löktem meg óvatosan vállát.

"ha tengernél vagyok, ha nem, én állandóan rólad gondolkodom, jimin." mondta ki, én pedig zavartan elpillantottam róla.

"most ezt miért mondod? nem is vagyok érdekes..." motyogtam zavartan. jungkook megtorpant, majd felém fordulva másik kezem is megfogta.

"jimin, ne mondj ilyeneket, oké? ahányszor rád gondoltam, az járt a fejemben, hogy milyen lenne veled. és baromira tetszett, de aztán felmerült bennem, hogy te jobbat érdemelsz nálam, de ha mással lennél, én azt nem bírnám ki. mert mi van akkor, ha lesz egy legjobb barátod? semmi. de mi van, ha az a legjobb barát jobb lesz nálam? ha helyesebb lesz, ha okosabb, ha... ha ő tetszene neked, nem pedig én?" mondta kissé hadarva, kétségbeesetten szemeimbe nézve.

"kook." mondtam halkan, majd elmosolyodtam. "sosem volt legjobb barátom. ha lesz is, attól még nem szeretnélek kevésbé." pirultam el. kimondtam.

"sajnálom, hogy állandóan összezavarlak." hajolt lassan közelebb, majd homlokát enyémnek döntötte.

"nem baj, kook. de ha még egyszer megteszed, tényleg szerzek egy helyes legjobb barátot." viccelődtem, mire mindketten felnevettünk. olyan boldognak éreztem magam, olyan felszabadultnak, hogy észre se vettem, jungkook mikor hajolt hozzám még közelebb, ahogy azt sem tudtam, hogyan csókoltuk meg egymást. csak annak voltam tudatában, hogy megtörtént, hogy az előttem álló fiú a derekamnál fogva húzott szorosan magához, hogy ajkai puhák voltak és édesek és, hogy sokakkal ellentétben nekem fantasztikus első csókom volt. nem mélyítette el, csak óvatosan puszilgatta és ízlelgette párnáim, én pedig szinte szétfolytam karjaiban.

"szeretlek jiminie." suttogta nyálas ajkaimra, én pedig felkuncogva nyakánál fogva öleltem őt át.

"én is szeretlek, kookie."

köszönöm, hogy elolvastad! ♥

-shoya