ANATOMY [jikook] ✔︎

• második óra •

csendben ballagtam anatómiára, mikor oldalról nekem csapódott valaki. és az a valaki nem más volt, mint az az idióta, akit összeszedtem első órán.
"jiminie..." vigyorodott el.
"honnan veszed, hogy ez a nevem?" húztam fel egyik szemöldököm.
"hát, van egy parkjimin instán és unalmas a profil. tuti te vagy az." forgatott szemet.
"nem vagyok park jimin." feleltem.
"aham, akkor mi a becses neved?" karolta át vállam.
"james mcdonnell." vágtam rá, mire hangosan felnevetett.
"jaj, elnézést mr. mcdonnell, amiért zaklatni mertem a sociális médiák egyikén." csípte meg arcom, mire mérgesen elhúztam tőle fejem.
"ne érj hozzám..." motyogtam.
"olyan fura vagy... mosolyogj már egy kicsit, élvezd az életet!" kiáltott fülembe, mire az sípolni kezdett.
"hagyj már békén!" emeltem égnek tekintetem.
"jaj james, kell neked egy nő." húzogatta szemöldökeit.
"nekem ugyan nem..." nyomtam el magamtól fejét, mert belepofátlankodott a magánszférámba.
"rendben, de aztán ne unatkozz nélkülem a jövő héten..." vigyorodott el.
"mert, mi lesz jövő héten?" pislogtam nagyokat, mert nem emlékeztem, hogy a naplómba lejegyeztem volna valamit a következő héttel kapcsolatban.
"röntgen praxra megyek." felelte.
"prax?" ráncoltam szemöldökeim.
"tudod, amikor a dokipalánták ott ülnek az orvosok mellett és figyelnek..." hablatyolt, kezeivel - mivel elengedett - maga előtt hadonászva.
"tudom én, mi az a prax, csak furcsa volt, hogy már az első hónapban van..." ingattam a fejem.
"négy ilyenem van egész évben. de legalább nem anatómián ülöm el a seggem." bökött oldalba.
"az anatómia igenis érdekes..." feleltem.
"unalmaaas!" nyújtotta el a szót, szemeit felakasztva.
"ne akasztgasd a szemed, mert úgy marad." vágtam rá.
"de édes vagy, aggódsz értem." gügyögött, majd elmélyítette hangját. "mr. mcdonnell." tette hozzá.
"ó istenem..." csaptam homlokomra.
"hm?" reagált rá.
"nem neked mondtam." mentem tovább  fel a lépcsőn.
"pedig ez a test... egy istené." húzta fel pólóját, befeszítve hasizmait. vérem az arcomba tódult, mert zavarbaejtő volt, ahogyan mellettem meztelenkedik. pólójába markolva lerántottam azt, ezzel ismét takarásba vonva csupasz bőrét.
"ne pucérkkodj." kiabáltam suttogva.
"ugyan james, talán zavarban vagy?" hajolt ismét arcomba.
"m-már miért lennék? csak illetlenül viselkedsz! mint egy óvodás!" csaptam tarkójára, de ehhez is lábujjhegyre kellett állnom.
"cuki..." folytotta vissza röhögését.
"úgy van, gúnyolódj csak, te bunkó égimeszelő, pimaszabb már nem is lehetnél..." morogtam, majd tovább sétáltam, egyenesen az előadóterembe, anatómiára.
jeongguk mellém huppant, de egész végig nem szólt hozzám. jegyzetfüzetéből tépkedett papírdarabkákat gyúrt galacsinokká, majd origamizni kezdett. egy hattyút csinált, majd hajót, aztán virágot és valahogy kezdett már elegem lenni belőle.
"abbahagynád?" suttogtam.
"nem." koncentrált, nyelve hegyét kidugva.
"barom." morogtam.
"törpe." kontrázott.
"idegesítő vagy." forgattam szemet.
"te meg cuki." rántott vállat. nem válaszoltam. alhasam görcsbe rándult, arcom pedig égni kezdett. miért van rám ilyen hatással?