ANATOMY [jikook] ✔︎

• negyedik óra •

csendben álldogálltam a konyhában, félig teli pohárral a kezemben és vártam. jungkook úgy tíz perce hagyott itt azzal az utasítással, hogy mindjárt itt lesz, maradjak itt és ne mozduljak. szóval most várok, de eddig nem láttam őt... ezért nem akartam jönni...

sóhajtva tettem le a poharat, majd fogtam magam és elindultam megkeresni kookot, hátha valahonnan szabadulni akar, csak nem engedik őt el és kell a felmentősereg.

lökdösődve haladtam, a tömegben, közben tekintetemmel őt keresve. már mindent bejártam, de sehol sem láttam, éppen ezért a kissé sötét árnyékba burkolózott lépcsők felé indultam, amik az emeletre vezettek. lassan baktattam felfelé, majd az első ajtóhoz érve benyitottam. fürdő. lassan becsuktam azt, majd tovább haladva előre a következőbe nyitottam, de az zárva volt. gondolom a szülők szobája... sóhajtva indultam tovább a csendes folyosón, majd a következő ajtón keresztül hangokat hallottam, de teljesen egybefolytak, így kopogtattam, de nem jött válasz, szóval benyitottam.

hát, talán nem kellett volna... jungkook éppen egy lánnyal hempergett. könnyeimet visszanyelve lassan visszacsuktam az ajtót, majd mély levegőt véve lefele indultam. megkerestem a kabátom az előszobában, majd felkapva azt kinyitottam az ajtót és hazafelé vettem az irányt. pontosabban vissza a koliba.

fogalmam sem volt, miért nőtt gombóc a torkomban, miért éreztem úgy, hogy nem tartozom ide... miért nem tartozom kook mellé... miért bánt az, ha mással látom, miért zavar, ha más is a barátja. talán éppen ezért... mert nem a barátja akarok lenni, hanem valami több?

mellette élettel telinek érzem magam. mellette úgy érzem, számítok valamit, nem csak vagyok és szívom az oxigént.

nagyot sóhajtva ingattam meg a fejem, könnyáztatta arcomat kabátom ujjával letörölve, majd zsebeimbe dugva két apró kezem mentem tovább. lépteim visszahangzottak a kihalt utcában. ismét egydül voltam...

a szobába érve lerúgtam a félcipőmet, majd egy gyors zuhanyt követően, a pizsamám felvéve már az ágyba is bújtam. egy pici gombócba kuporodva hunytam be szemeim, majd hagytam, hogy elbőgjem magam. és ebben minden benne volt... az alapsulis buta viccektől kezdve, az alaptalan szekáláson és a gimis veréseken át az üres, egyetemista napjaimig, mígnem találkoztam vele. akaratlanul húzott vissza az életbe. mégha... csak egy nyűg is vagyok a számára, sokkal többet adott, mint bármelyik másik ember ebben a városban.

hiába hagyott magamra, én csak hálás lehetek neki.

mert jungkook reményt hozott az életembe.

természetesen a reggelem sem volt a legjobb, mivel hajnali ötkor valaki be akarta törni az ajtóm, így kócos hajjal, sírástól felpuffadt szemekkel és arccal, gyűrött pizsiben csoszogtam a bejáratig, majd fordítva egyet a záron nyitottam ki a falapot.

aztán értetlenül pislogtam jungkookra.

"te mégis mit keresel itt?"

Sziasztok Babák!

Igen nagyon régen nem volt rész, ennek több oka is van, de a lényeg, hogy mától kezdve beindulnak a részek és heti rendszerességgel hozom majd őket (legalábbis igyekezni fogok...).

Köszönöm, hogy elolvastad!