ANATOMY [jikook] ✔︎

• hatodik óra •

lassan rendezgettem az anatómia jegyzeteim, hogy majd amikor kook ideér, már ne kelljen ezzel bajlódnom. fél háromra beszéltük meg, mivel kilenctől mindkettőnknek órája volt. kissé izgultam, hiszem nem tudtam mire számítsak. miután elkészültem, idegesen járkáltam a szobában, majd kopogást hallottam. az ajtóhoz siettem, hogy kinyissam azt.

"szia..." köszöntem zavartan.

"szia jiminie." vigyorodott el, és beljebb sétált. mostanában eléggé sokat becéz, amit igencsak furcsának találok, de eléggé tetszik. teljesen zavarba hoz...

"előkészítettem a jegyzeteim. nem tudom, hogy volt-e egyéb elképzelésed erről a közös tanulásról, de én arra gondoltam, hogy esetleg egyeztethetjük a jegyzeteinket és aztán tanulunk." vetettem fel, kerülve a pillantását.

"nekem nincsenek jegyzeteim, jimin. egyetlen órán sem jegyzeteltem..." jelentette ki tök nyugodtan, mire szemöldökeim az égbe szaladtak.

"micsoda? hogyhogy nincsenek?" tártam szét karjaim.

"úgy, hogy nincsenek." nevetett fel szórakozottan, mire sóhajtva a hajamba túrtam.

"oké, akkor majd mellém ülsz és tanulsz az én jegyzeteimből." vontam vállat és az ágyamra telepedtem, kezembe véve a szépen elrendezett papírjaimat. jungkook szintén a matracra vágta magát, szorosan mellém.

"uram atyám, hogy bírsz ilyen szépen írni?" ráncolta szemöldökét, mire felnevettem.

"ezt még kimondottan csúnyán írtam." forgattam szemet szórakozottan, mire a mellettem ülő felhorkantott.

ez után csendben maradtunk, és nekiláttunk az alapos átolvasásnak, de körülbelül húsz perc elteltével jungkook idegesen felsóhajtott.

"jimin, így fáj a nyakam, nem tudnánk máshogyan ülni?" pillantott rám.

"ööh, nem tudom..." motyogtam zavartan, de leintett.

"eszembe jutott valami, de csak ha ez neked is oké." magyarázta, de már rá is bólintottam.

"a lényeg, hogy ne fájjon a nyakad." mosolyogtam rá zavartan. "szóval? hogyan gondoltad?"

"így." mondta, majd egy egyszerű mozdulttal megragadta derekam és maga elé, neki háttal a lábai közé ültetett. paradicsompiros arccal hagytam, hogy karjait hasam előtt összefonja, állát jobb vállamra helyezve. "kényelmes?" kérdezte halkan.

"i-igen..." bólintottam, majd lesütve tekintetem magunk elé húztam a jegyzeteket.

innentől természetesen végképp nem tudtam figyelni. jungkook hüvelykujjával hasamat simogatta néha, forró lehellete megcsapta az arcom és a vállam, ami kellőképpen izgalomba hozott. sosem gondoltam, hogy majd egyszer egy pimasz, jungkook-féle srác miatt jövök majd zavarba, vagy enyhe merevedésem lesz.

megrázva fejem igyekeztem kiűzni a helytelen gondolatokat a fejemből és az anyagra koncentrálni.

legalább foglalkozik velem, nem igaz? mégsem idegen lányokkal hempereg.

"oké, én már nagyjából tudom, te hogy állsz vele?" fordultam felé, elfeledkezve arról, hogy túl közel van hozzám, így igazából majdnem összeért az ajkunk, de szerencsére elhúzta egy kissé a fejét. igyekeztem nem kimutatni zavarom.

"én is tudom... de most mennem kell, hatra a konditerembe kell érnem." mondta, mire bocsánatot kérve már fel is pattantam, hogy el tudjon indulni. csalódott voltam, amiért nem maradt tovább, szívesen ücsörögtem volna vele így továbbra is, de tudom, hogy vannak nálam fontosabb barátai is.

"szia kook, vigyázz magadra." intettem zavartan, szemeibe nézve.

"szia jiminie, jó legyél." kacsintott, majd majd már el is tűnt.

köszönöm, hogy elolvastad!

-shoya