𝗣𝗿𝗼𝗺𝗶𝘀𝗲 𝗠𝗲 [Eren x Reader FF]

③.

Azt hittem, ezen az estén már nem fognak rémálmok gyötörni. Elég nagyot tévedtem. Ugyan azt álmodtam, mint amit legelőször...De ezzel az alkalommal most képtelen voltam felébredni. Tiszta víz volt az arcom, még az álmomban is be pánikoltam. Egyik pillanatban már azt éreztem, hogy valaki megfogja vállaim, és el kezd rázni, közben a nevemen szólít.

- [T/N]? – elkezdett egy kicsit erősebben rázni.

Ismerős ez a hang. Eren?

Lassan elkezdtek kinyílni szemeim, míg végül teljesen kirajzolódott előttem a fiú aggódó tekintete. Úgy érzem, valóban sírtam, nem csak az álmomban.

Igazam is lett, amint az arcomhoz nyúltam, éreztem, hogy teljesen nedves az egész.

- Eren, te meg hogy kerülsz ide? – kérdeztem remegő hangon, majd smaragdzöld szempárjait kezdtem el fürkészni.

- Nem tudtam aludni, mikor pedig erre jöttem, észrevettelek téged...- szegezte le tekintetét a talajra.

- Értem...Te, Eren – félénken piszkálni kezdtem a szemembe lógó tincseket, a fiú pedig rám vezette csillogó íriszeit.

- Hm? – ült le velem szembe.

- Félek – motyogtam könnyes szemekkel, mire a velem szemben ülő kérdően pislogott egy párat.

- Mégis mitől? – hajolt lejjebb, hogy nagyjából egy szinten legyünk.

- Nem tudom – még egyszer rá pillantottam, majd a földön szaladgáló bogarakat kezdtem el pásztázni.

- [T/N], mi a baj? – helyezte vállamra a kezét, mire én sötét tekintettel rá néztem.

- Miért érdekel téged ennyire, hogy mi van velem?

- Azért, mert a barátom vagy, te buta! – pöckölt homlokon, majd rám mosolygott, amit habozás nélkül viszonoztam.

Nem igazán vagyok hozzá szokva ehhez az érzéshez, olyan furcsa.

- Na, ki vele, mi bánt? – váltott komoly arckifejezésre.

- Ez már a második alkalom, hogy azt álmodom...a bátyám egy titán áldozata lesz, velem együtt – térdeim közé temettem arcom.

- Ne aggódj, [T/N], nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen – ölelt magához gyengéden, majd miután elváltunk, egy bíztató mosolyt lökött felém.

- Köszönöm... - dadogtam, majd egy kedves mosolyt erőltettem arcomra.

- Nem szeretnél inkább aludni menni? Nem szerencsés fáradtan jelen lenni a kiképzésen – döntötte kicsit oldalra a fejét.

- Nem szeretnék egyedül lenni... – válaszoltam félénken.

- Ez esetben – emelte fel a mutató ujját – akkor itt maradok veled – mosolygott, majd leült mellém.

- De meg ígéred, hogy nem fogsz elmenni? – néztem rá csillogó szemekkel.

- Meg ígérem, hogy nem fogok – tette a szívére kezét, mire én csak bólintottam majd lehunytam szemeim.

[Eren szemszöge]

Csöndben figyeltem az alvó lányt, ahogyan a mellkasa lassan emelkedik fel, le. Furcsa volt őt így látni. Nem gondoltam volna, hogy valaha is azt mondja nekem, maradjak mellette.

De be kell, hogy valljam, alvás közben még aranyosabban néz ki, mint alapból.

Nem akartam nagyon mocorogni, nehogy véletlen felkeltsem, de basszus, kibaszottul viszket az orrom. Yeager, hogy te mekkora egy balfasz vagy!