𝗣𝗿𝗼𝗺𝗶𝘀𝗲 𝗠𝗲 [Eren x Reader FF]

①②.

A madarak hangos csivitelésére keltem. Nagy sóhajok közepette kiegyenesedtem, majd a még mindig kómában lévő fiút kezdtem el vizslatni.

Tenyeremet óvatosan homlokára helyeztem, ezt követően pedig gyengéden belesimítottam barna tincseibe. Erre a mozdulatomra a fiú halvány mosolyra húzta ajkait. Szemeim elkerekedtek, majd felálltam ülőhelyemről, és lassan a fiú fölé hajoltam.

- Eren? – megszólításomra kinyitotta szemeit az említett.

- Mielőtt kérdeznéd, nem rég tértem csak magamhoz – ült fel lassan, mindezek után pedig rám vezette csillogó tekintetét – jut eszembe, sikerült elfogni Anniet?

- Nem, valami kemény kristályba zárta magát, amit elméletileg sehogyan sem lehet át törni – vakartam meg fejem tetejét.

- Értem...

Jó ideig csak meredtünk egymásra, míg végül beszédre nyitottam ajkaim.

- Nincs kedved elkísérni, beszerezni egy pár ehető dolgot?

A velem szemben ülő csak bólintott egyet, mire lassan elindultam az ajtó felé.

Nem sokra rá beért a fiú is, így már együtt ballagtunk kifelé. Nem láttam kifele menet az ég világon egy árva lelket sem, ez pedig furcsa is volt.

Mihelyst kitettem lában a küszöbön, kellemes meleg fuvallat csiklandozta meg bőrömet.

Nem igazán volt sietős a dolgunk, így jókat beszélgettünk az utakon kóvályogva.

Idővel a beszerzendő dolgok is meg voltak.

Szaporán szedtem lépteim, hogy beérjem a pár méterrel előttem haladó fiút. Sietésemnek meg is lett az eredménye. Nem igazán figyeltem magam elé, ezáltal összeütköztem egy nálam jóval idősebb nővel.

Meglepetésként ért a dolog. Hátra estem, a kezemben pihenő dolgok pedig szanaszét gurultak a földön.

Azonnal felpattantam, és szinte derékszögig hajolva kértem bocsánatot az előttem állótól.

Nem tűnt úgy, mint aki hajlandó lenne válaszolni. Mint akinek sietős a dolga, már itt sem volt.

Lassan elkezdtem felszedegetni a szét gurult kenyereket, meg minden egyebet. Nyúltam volna az utolsó darabért, mikor is beugrott, hogy a nő nyakába mégis milyen nyakláncot láttam. Rögvest felugrottam, és nem törődve a felém haladó Erennel, a nő után rohantam.

Utam egészen egy zsákutcába vezetett.

- Asszonyom! – kiabáltam a nőnek, ki ijedtem fordult felém – sajnálom, hogy így megijesztettem, de ha szabad kérdeznem. A nyaklánca honnan van?

A velem szemben álló csak egy keserves sóhajt eresztett el, majd lassan leemelte fejéről a csuklyát.

- Gondoltam, hogy egyszer találkozni fogunk mi még.

Érthetetlen pillantásokat szórtam rá, mire csak halk kuncogásba kezdett.

- Maga meg mégis kicsoda? – léptem hozzá közelebb.

- Idővel biztos elmondhatom azt is, de ne számíts arra, hogy feltétlenül meg fogod tudni, [T/N].

Beszédre nyitottam ajkaim, de a nő azonnal szavamba vágott.

- Én nem vagyok a te világodba valósi, egy teljesen másik időhurokból származom, ha fogalmazhatok így. Akárcsak az apád.

- Na jólvan, nem értem, hogy mégis mi a francról beszélsz, de kibaszottul nem tetszik ez a játék, amit most itt játszol velem! – csattantam fel.