𝗣𝗿𝗼𝗺𝗶𝘀𝗲 𝗠𝗲 [Eren x Reader FF]

④.

Gyönyörű, nyári idő van. Mégis mi történhet ezen a csodálatos napon? Tettem fel a kérdést, természetesen ismételten magamnak.

Kémleltem az eget, amin szinte egy felhő sem volt.

- [T/N]! Ne csak állj ott, hanem inkább segíts – intett nekem oda Thomas, mire én eleresztettem egy nehézkes sóhajt, és oda ballagtam.

Neki láttam a munkámnak. Jó pár tanonc társammal együtt lettünk ide be osztva, az ágyúk karbantartásához. Nem volt a legélvezetesebb munka, de ha már egyszer muszáj.

- Srácok, ezt figyeljétek mit szereztem – húzott ki Sasha a kabátja alól egy termetes húsdarabot.

- Te normális vagy? Ugye tudod, hogy ezért le is csukhatnak? – kérdezte idegesen a mellettem álló fiú.

- Ugyan már, Eren, nem hiszem, hogy pont ezt fogják észre venni – böktem oldalba könyökömmel.

- [T/N] -nek igaza van, különben is, majd együtt fogjuk elfogyasztani – boldogan rakta be egy fiókba.

Fordultam volna Eren felé, mikor is egy villámcsapásra lettünk figyelmesek a fal másik oldalán.

Mindegyikünket lesöpört a falról egy meleg gőzfelhő, de a 3DMG-nek hála meg tudtunk kapaszkodni.

Sosem láttam még ekkora dögöt. Azt hittem nem létezik magasabb titán a falaknál. Úgy látszik tévedtem.

Miközben lógtam, a lent lévő házakat kezdtem el fürkészni. Enyhe ijedtséggel az arcomon konstatáltam, hogy ez a behemót betörte a falat. Vajon ez lehet az, amiről Eren még anno mesélt nekem? Valószínűleg.

A tőlem jóval odébb lógó fiú megpróbálta ki nyírni ezt a szemetet, de nem igazán járt sikerrel.

Vissza kapaszkodtam a fal tetejére, majd Erenhez siettem.

- Na, sikerült? – vezettem rá tekintetem.

- Nem, egyszerűen csak úgy köddé vált – komor arccal a talajt fürkészte.

Beszédre nyitottam ajkaim, de végül meg szakított az, hogy a helyi őrség egyik felsőbb rendű tagja jelent meg mögöttünk.

Gyorsan felé fordultunk, majd szalutálni kezdtünk.

- Kadétok, nektek nyomás eligazításra! Aki meg látta azt a kolosszust az tegyen jelentést – intett, mi pedig elindultunk.

Arminnak segítettem megtölteni a gázpalackokat. Mikor a fiúra pillantottam, megszeppenve néztem, hogy mindene remeg.

- Armin, minden rendben? – pillantottam rá félbe hagyva a munkám.

- I-igen... - továbbra is próbálta remegő kézzel végezni a dolgát.

Vállára raktam kezem, majd mikor rám nézett szó nélkül küldtem felé egy bíztató mosolyt.

Látszólag kicsit meg nyugodott. De még mindig eléggé ideges volt.

Mihelyst végeztünk, külön csapatokra osztottak minket. Mi meglepő, de már megint Erennel kerültem egy helyre. Most vajon ő kísért engem, vagy én őt?

Armin is velünk volt, Mikasat pedig máshova osztották be. Fent ácsorogtunk a tetőkön, mikor is szóltak, hogy induljunk az első védvonalhoz.

Ahogy mentünk odafele, egy rendellenes ugrott közénk. Mindegyikünknek sikerült ki kerülnie. Legalábbis naivan ezt hittem...Visszanéztem, és olyan látvány fogadott, amit nem akartam látni.