𝗣𝗿𝗼𝗺𝗶𝘀𝗲 𝗠𝗲 [Eren x Reader FF]

⑦.

A valóságba már megint egy ismerős hang hozott vissza. Csak hogy most a pápaszemes nőt hallottam Eren nevét ordibálni, a lehető legjellegzetesebben.

Semmi kedvem felkelni, pedig úgy érzem muszáj lesz.

Lassan kinyitottam szemeim, majd az ordítozó nőre vezettem tekintetem. Összeráncoltam a szemöldököm, mikor láttam, hogy éppen Erent próbálják kiszedni egy félre sikerült titán formájából. Sóhajtva felálltam, majd oda baktattam. Összefont karokkal bámultam a furcsábbnál furcsább próbálkozásokat, majd Hange mellé léptem.

- Kell egy kis segítség, Hange-san? – pillantottam a mellettem álló szemüvegesre, mire az felém fordult.

- Jaj, [T/N], de jó, hogy itt vagy! – rázott meg csillogó szemekkel – szedd már ki Erent, akárhogy próbálkozok sehogy sem akar kijönni – mutatott az említettre, mire csak nagyot sóhajtottam.

Oda sétáltam, majd vettem egy nagy levegőt, és kivágtam Erent a bestia testéből. Megfogtam a fiút, majd megpróbáltam kihúzni, de egy pár helyen még mindig nem akartak elszakadni azok a szálak, amik összekötötték őt ezzel a valamivel.

Huzigáltam össze vissza szerencsétlent, mint valami hülye gyerek, de istennek sem akart megmozdulni.

Szerencsémre éppen akkor érkezett meg Armin és Mikasa. A lány oda lépett hozzánk, majd egy határozott mozdulattal elvágta a szálakat. Eléggé váratlanul ért a dolog. Jól hátra vágódtam, a fiú pedig egyenesen rajtam landolt.

Az enyhe méretkülönbségek miatt, hogy is mondjam, eléggé összenyomott. Egy pár pillanatig még kicsi a rakást játszottunk, mikor hála az égnek végre magához tért a rajtam fekvő egyén. Megszeppenve pillantott rám. Láttam, hogy enyhe pír szökik arcára, ezt látván pedig én is hasonlóképpen reagáltam.

A lehető leggyorsabban felkapartuk magunkat a földről, majd rögvest két felé néztünk.

- Eren, jól vagy? – lépett oda Mikasa aggódóan.

- Természetesen – fonta össze maga előtt karjait, mire a lány még közelebbről is meg vizsgálta a fiút.

- Mondtam, hogy jól vagyok – tolta odébb egy picit a vele szemben állót.

- Apropó, nem szeretnénk enni valamit? – szóltam közbe, mire a többiek csak bólintottak – hát akkor, maradjatok csak itt, hozok valami ehetőt – mosolyodtam el halványan, majd már ott sem voltam.

Kaja szerző túrám sikeres volt, ezért büszkén lépkedtem vissza a többiekhez.

Helyet foglaltunk a fűben, és neki láttunk elfogyasztani a zsákmányt.

- Tudjátok, mire jöttem rá? – pillantottam a többiekre, mire ők mindannyian rám szegezték tekintetüket – a kapitány kibaszott ijesztő.

- Nekem mondod?! – fordult felém Eren.

- Nem téged dobott le egy felmosófával! – csattantam fel, mire elkezdtek mind a hárman kuncogni.

- Hát meg is érdemelted – vigyorodott el a velem szemben ülő fiú, mire fogtam és fejbe dobtam egy jókora darab száraz kenyérrel.

- Te is meg érdemelted ám ezt – vágtam csípőre a kezem nagy büszkén.

- Azt mondod? – nézett rám szúrós szemekkel, majd lerakta a kezében lévő ételt és oda kúszott hozzám.

Mihelyst ide ért, szemembe nézett majd elkezdett a lehető legkegyetlenebbül csiklandozni.

- E-Eren! F-fejezd ezt be most azonnal! – kiabáltam két nevetésem között, miközben próbáltam szabadulni a pokolból.