A Maximoff lány és a Titkok Kamrája (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

5. fejezet

Már elérkezett a téli szünet, mire elkészült a Százfűlé-főzet.  Kint sűrűn esett a hó, a Nagyteremben egy hatalmas karácsonyfa állt és a mennyezet is hóesést imitált.

Sokan hazamentek a szünetre, így elég kevesen voltunk ott az iskolába.

- Minden készen áll, de tudnotok kell, kikké változtok. - ült le mellém Hermione.

- Crak és Monstro. - vágta rá Harry.

- Közben azt is elintézzük, hogy az igazi Crak és Monstro ne zavarhassanak be, miközben mi kihallgatjuk Malfoyt. - mondta a mellettem ülő.

- De hogyan? - értetlenkedett Ron.

- Pontos tervem van. Egyszerű álomitalt kevertem ezekbe. Egyszerűt, de erőset. - mutatott fel két muffint Hermione.

- Namost, miután elaludtak, mindkettőnek a hajából tépjetek ki néhány szálat, és vegyétek fel a talárjukat. - magyarázta tovább.

- Te kinek téped ki a haját? - kérdezte Ron.

- Én már senkinek. Millicent Bulstrode, Mardekár. A talárjáról szedtem le. - mutatott egy üvegcsét, amiben hajszálak voltak.

- Srácok, biztos jó ötlet ez? Mi van ha nem tökéletes a bájital? Abból baj is lehet. Vagy ha Draco megsejt valamit? Annak csak rossz vége lehet. - próbáltam lebeszélni őket az őrült tervükről, sikertelenül.

- Nem lesz gond. Megyek, ellenőrzöm a bájitalunkat. Ti meg dugjátok a fiúk orra elé a csalit. - mondta Hermione majd elindult Mirtill wcje felé.

- Nekem akkor is rossz előérzetem van. - morogtam.

- Várj Hermione! Én is jövök! - siettem a lány után.

Segítettem Hermionenak összeszedni mindent, ami kellett, majd pár perccel később Harryék is befutottak a két Mardekáros talárjában.

- Pontosan 1 óra elteltével változunk vissza. - közölte Hermione.

- Akkor te biztos nem akarsz részt venni? - kérdezte Harry.

- Nem. Szerintem jobb lenne, ha simán megkérdeznénk Dracot, hogy mit tud erről az egészről. - álltam karba tett kézzel a trióval szemben.

- És szerinted válaszolna? Ne legyél ennyire naív. - förmedt rám Ron.

- Néha te is pont úgy viselkedsz mint ő, csak mondom. - néztem rá csúnyán.

Hermione kiosztotta a poharakat, beledobták a hajszálakat, koccintottak és megitták a főzetet.

Nem lehetett valami kellemes íze, mert Hermione és Ron egyből rosszul lettek. Harry hozzájuk képest viszonylag jól bírta.

Egyszerre hátborzongató és lenyűgöző volt, ahogy Harry Monstrová változott.

A Százfűlé-főzet megtette a hatását, Ron és Harry pontosan úgy néztek ki, mint Draco két csatlósa.

Viszont Hermione valamiért nem akart kijönni a wc fülkéből.

- Hermione jól vagy? - tudakozott Harry.

- Menjetek már, fogy az időtök! - kiabált ki Hermione a fiúknak.

- Menjetek csak, majd én itt maradok vele. - nyugtattam őket, majd elindultak megkeresni Dracot.

- Hermione? Baj van? Mi történt? - kiabáltam a wc fülke előtt állva.

- Hát, van egy kicsi. - nyitotta ki az ajtót.

Ahogy megláttam, teljesen elképedtem. Hermione macskává változott.

- Emlékszel, mit mondtam? A főzettel csak emberi alakot szabad felvenni. Viszont úgy tűnik, hogy ez macskaszőr volt. - szomorkodott a macska lány.

Nemsokára Harryék is megjelentek, és szörnyülködve vettek tudomást róla, hogy Hermione talán örökre macska marad.

Viszont amikor a gyengélkedőre vittük a lányt, kiderült, hogy szerencsére meg tudják gyógyítani.

Másnap haza utaztam, hogy a szünetet és a karácsonyt otthon tölthessem.

Anyukám alig engedett vissza az iskolába, azok után, hogy beszéltem neki a kővé dermedt diákokról és a Titkok Kamrájáról.

A szünet után Harryék elmesélték, hogy találtak egy könyvet, ami Tom Rowle Denemé volt, és hogy ennek a segítségével sok új információra tettek szert.

- Hagrid volt az. Ötven éve Hagrid nyitotta ki a Titkok Kamráját. - mondta Harry, miközben épp az udvaron sétáltunk.

- Hagrid nem tett ilyet! Nem hiszem el! - tiltakozott Hermione.

- Én se hiszem, hogy ő lett volna. Hagrid nem ártana a légynek sem. - értettem együtt barátnőmmel.

- Ki tudja, ki volt ez a Tom Denem. Nekem úgy tűnik, valami undorító stréber. - mondta Ron.

- A szörny megölt valakit. Mi se tettünk volna mást. - próbált meggyőzni minket a szemüveges.

- Figyelj Harry, én ezt nem hiszem el. - nézett komolyan Hermione a fiúra.

- Hagrid a barátunk, kérdezzük meg tőle. - javasoltam.

- Az vidám látogatás lesz. " Szervusz Hagrid! Mond csak, nem szabadítottál ránk mostanában valami vad, szőrös izét"? - kötözködött Ron.

- Vad és szőrös? Mi van, csak nem rólam folyik a szó? - jelent meg mögöttünk hirtelen Hagrid.

- Nem. - válaszoltuk kórusban, kicsit sem volt gyanús, á nem.

- Mi az a kezedben Hagrid? - szakította meg a kínos csendet Harry.

- Ez kérlek húsevő csiga riasztó. A mandragóráknak. Bizony. Bimba Professzor azt mondja, hogy éppen kamaszkorban vannak. Amint elmúlnak a pattanásaik, felvágjuk és megfőzzük őket, és meggyógyítjuk azokat a szerencsétleneket a gyengélkedőn. - magyarázott Hagrid.

- Csakhogy addig, ti négyen, nagyon vigyázzatok magatokra! Világos? - utasított minket az óriás, mi pedig sűrűn bólogattunk.

Aztán Hagrid fogta magát és elindult a másik irányba, ahonnan pedig Nevill érkezett meg hozzánk.

- Harry, nem tudom ki csinálta, de gyere gyorsan! Gyere! - futott hozzánk a fiú.

Gyorsan követtük Nevillt, aki elvezetett minket a fiúk hálókörletébe, amit valaki feltúrt, amíg nem volt ott senki.

- Atya Isten! Itt meg mi történt? - kérdeztem a sok törmeléket nézve.

- Csak Griffendéles lehetett, más nem tudja a jelszavunkat. Ha ugyan diák a tettes. - gondolkodott Hermione.

- Akárki volt is, biztos, hogy keresett valamit. - elmélkedett Ron is.

- Meg is találta. Tom Denem naplója eltűnt. - felelte Harry, a romok között kutatva.

_______________________________________

Folytatás: április 1 (csütörtök)