Teltek a napok és a hetek, de semmi sem történt. A mandragórák még mindig nem voltak elég idősek ahhoz, hogy el tudják belőlük készíteni az ellenszert a kővé dermedt diákok számára.
Harry, Ron és én szokás szerint Hermionenál voltunk a gyengélkedőn. Szörnyű volt ilyen állapotban látni a legjobb barátnőmet.
- Bár velünk lehetnél. Nagyon kellenél. Jobban, mint bármikor. - simogatta meg Harry Hermione kezét, ahol egy összegyűrt papír volt.
- Az meg mi? - kérdezte Ron, mire én is feleszméltem a gondolataimból.
- Cora, Ron, ezért ment Hermione könyvtárba, mielőtt megtámadták. Gyerünk. - pattant fel a fiú Hermione mellől.
- A nálunk honos sok félelmetes bestia között aligha van halálosabb, mint a baziliszkusz. Ez a kígyó fajta több száz évig él. Fő jellemzője, hogy aki a szemébe néz, abban a minutumban meghal. A pókok menekülnek előle. - olvasta fel a papíron lévőket Harry, miközben a Roxfort egyik folyosóján vonultunk végig.
- Srácok, ez lesz az. A Kamrában rejtőző szörnyeteg egy baziliszkusz. Azért hallottam meg amit mondott, mert kígyó. - magyarázta a szemüveges.
- De hogyha úgy öl, hogy az ember szemébe néz, miért nem halt meg senki? - kérdezte Ron.
- A tükör. Harry! Ez az értelme annak, hogy Hermionenál tükör volt. - jöttem rá a megoldásra.
- Hát persze! Senki nem nézett a szemébe! Mármint közvetlenül nem. - mondta Harry.
- Colin a kamerán át látta meg, Justin Félig Fej Nélküli Nicken keresztül látta meg, Nicket telibe találta, de ő kísértet, nem halhatott meg újra. - magyarázta a szemüveges.
- Hermionenál pedig tükör volt, ő abban látta meg. - tettem hozzá.
- És Mrs Norris? Neki biztos nem volt se kamerája, se tükre. - kérdőjelezte meg elméletünket Ron.
- A tócsa. Volt egy tócsa a folyosó padlóján. A macska tükörképet látott a tócsában. - magyarázta Harry.
- A pókok menekülnek előle. Minden egybe vág! - olvasta fel a lapról a szemüveges.
- Hermione egy zseni! - mosolyogtam.
- Dehát hol közlekedik a baziliszkusz? Egy ekkora kígyót nem lehet nem észrevenni! - elmélkedett Ron.
- Hermione erre is rájött. - fordította felénk a lapot Harry.
- Csövek! - olvasta fel rémülten Ron a lap sarkába írt szót - Ez a vízcsövekben él?
- Emlékszel mit mondott Aragog? A lányról, akit megölt a kígyó. Egy mosdóban halt meg. Lehet, hogy még mindig ott van. - fordult Ron felé Harry.
- Hisztis Mirtill. - vágtam rá.
- Pontosan. - mondta Harry.
Ekkor megszólalt a hangosbemondót.
- Minden tanuló haladéktalanul menjen a hálókörletébe. Minden tanárt várjuk a második emeleti folyosón. - hallottuk meg McGalagony Professzor hangját.
Mi persze túl kíváncsiak voltunk, így mi is a második emeleti folyosóra mentünk és elrejtőztünk, hogy nehogy észrevegyenek minket.
Egyszer csak megérkeztek a tanárok, és körbe állták az egyik falrészt, így nem láttuk, hogy mit nézhetnek.
- Tessék, nézzék meg. Az utód, Mardekár utódja újabb üzenetet hagyott nekünk. Bekövetkezett amitől rettegtünk, a szörnyeteg elrabolta egy diákunkat és magával vitte a Kamrába. - mondta el a történteket McGalagony Professzor a többi tanárnak - Haza kell küldeni a tanulókat. Attól tartok, a Roxfortnak ezzel vége.
YOU ARE READING
A Maximoff lány és a Titkok Kamrája (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/
FanfictionSziasztok! Cora Astrina Maximoff vagyok. Igen, a híres Skarlát Boszorkány, Wanda Maximoff lánya. Az apámat sajnos nem ismerem, mivel még kiskoromban meghalt az Első Varázslóháborúban, Tudjuk Ki miatt. Mivel apám varázsló volt, így félig én is az vag...