A Maximoff lány és a Titkok Kamrája (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

9. fejezet

Másnap Dumbledore Professzor, aki hála Istennek visszatért végre az iskolába, a szobájába hivatott engem, Harryt és Ront. Mindhárman úgy éreztük, hogy nem valószínű, hogy dicséretet fogunk kapni.

- Ugye tisztában vagytok vele, hogy az elmúlt órákban számtalan ponton megsértettétek a házirendet. - mondta az igazgató.

- Igen Uram. - válaszoltuk egyszerre.

- És, hogy mindhármótokat eltanácsolhatlak. - nézett ránk szúrós szemmel.

- Igen Uram. - feleltük megszeppenve.

- Épp ezért, rászolgáltatok, hogy mindhárman megkapjátok az Önzetlenül az Iskoláért különdíjat. - mosolygott ránk Dumbledore.

El se akartam hinni, amit mondott. Nagyon örültem neki, hogy nem csapnak ki minket, hanem ehelyett jutalmat fogunk kapni.

- Köszönjük! - mondta vidáman Ron.

- Kedves Ron Weasley, kérlek küldj el egy baglyot ezzel a papírral az Azkabanba. Ideje már, hogy visszakapjuk a vadőrünket. - adott át egy levelet Dumbledore a vörös hajúnak, aki sietve távozott, teljesíteni a rá bízott feladatot.

- Cora, Harry, először köszönetet szeretnék mondani. Ékes jelét adtátok hozzám való hűségeteknek, ugyanis Fawkest csakis azzal hívhattátok el. - mutatott a főnixre Dumbledore.

- És van még valami. - lépett a barátomhoz az igazgató - Úgy sejtem, valami nyomja a lelkedet. Vagy tévedek Harry?

- Én csak... Arról van szó, hogy észrevettem, hogy bizonyos dolgokban... Sok dologban hasonlítunk egymásra... Tom Denem és én. - mondta Harry.

- Értem. Nos, te beszélsz párszaszóul, miért? - kérdezte Dumbledore.

- Azért, mert Voldemort Nagyúr szintén párszaszájú. Minden jel arra utal, hogy átadta neked egyes képességeit, mikor azt a sebhelyet szerezted. - magyarázta az igazgató.

- Voldemort átadta volna a képességeit? Épp nekem? - hüledezett a szemüveges.

- Aha. Nem önszántából, de átadta. - helyeselt az igazgató.

- Hát igaza van a Süvegnek, a Mardekárban a helyem? - lepődött meg Harry.

- Való igaz, sok tulajdonságod van, amit Voldemort is nagyra értékel. Találékonyság, eltökéltség, és a szabályokkal szembeni kritikus hozzáállás. - nézett jelentőségteljesen a fiúra Dumbledore - Miért mégis a Griffendélbe osztott be a Süveg?

- Mert azt kértem tőle. - felelte szemüveges barátom.

- Pontosan Harry, pontosan. Te más vagy, mint Voldemort. Nem a képességeink mutatják meg, kik vagyunk. Hanem a döntéseink Harry. Ha kétled, hogy a te Házad a Griffendél, akkor azt ajánlom, nézd meg közelebbről ezt itt. - adta a fiú kezébe a kardot Dumbledore - Óvatosan!

Harryvel szemügyre vettük a kardot, majd egy írást láttunk meg rajta.

- Griffendél Godrik. - olvastam fel a kard pengéjén szereplő feliratot.

- Igen. Csak igazi Griffendélesnek adja ezt a Süveg. - mosolygott az igazgató.

Ekkor hirtelen kivágódott az ajtó, és Lucius Malfoy viharzott be rajta, egy manó kíséretében.

- Dobby! Szóval ez az ember a gazdád. A Malfoy családot kell szolgálnod. - szólt Harry a manóhoz.

- Ezért még számolok veled. - mondta fenyegetően Lucius Dobbynak, aki rémülten lépett egyet hátra.