A Maximoff lány és a Titkok Kamrája (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

8. fejezet

- Fogadok, hogy nem mernél utána menni. Ugyanolyan gyáva vagy mint az apád! - mondta nekem Denem.

- Ne merészelj egy rossz szót se szólni az apámra! - kiáltottam rá dühösen.

- Miért ne? Hisz nem is ismered, még a nevét sem tudod! - mosolygott rám gúnyosan Voldemort.

- Ezt most fejezd be! - néztem rá gyilkos szemekkel.

- Ha akarod mesélhetek róla. Egy utolsó kis senki, akárcsak te, még szembeszállni se mert velem. Mondjuk nem is lett volna sok esélye. - vigyorgott öntelten.

Szavaitól szemem vörösen kezdett világítani, majd felkeltem Ginny mellől, és fenyegetően indultam meg Denem felé.

- Tudod, apád megérdemelte a sorsát. Pontosan oda került, ahová való. - mondta rezzenéstelen arccal - Amúgy, elég irónikus, hogy Potterrel barátkozo...

Nem tudta befejezni, mivel megelégeltem, hogy az apámat becsmérli, és megdobtam egy erőgömbbel, amitől több métert röpült hátra felé.

- Na szép, azt hittem érdekel, az amit az apádról tudok. - tápászkodott fel Denem.

- Nem, ha csak szidni tudod, akkor nem. - vágtam hozzá mégegy erőgömböt, amit Harry pálcájának segítségével könnyedén kivédett.

- Olyan kiszámítható vagy. - nevetett - Hatalmas erő lakozik benned. Kár, hogy végeznem kell veled.

- Avada Kedavra! - kiáltotta Voldemort.

A gyilkos átkot egy erősugárral próbáltam kivédeni, kevesebb sikerrel. A Voldemort pálcából érkező fénysugár egyre közelebb került hozzám. Végül úgy döntöttem, hogy inkább egy pajzzsal védem ki az átkot, ami már sikeresnek bizonyult.

- Nem megmondtam, gyáva vagy. Egy pajzzsal véded magad, ahelyett, hogy végeznél velem. - nevetett rajtam Denem.

Ekkor Harry előbukkant az egyik járatból, és egyenesen Ginnyhez futott.

- Látod Potter, lassan beteljesedik. Még néhány perc és Ginny meghal, aztán már nem emlék leszek. Voldemort Nagyúr visszatér, saját... régi... testében. - mondta Denem.

- Ginny! - rázta meg a lány vállát Harry, majd hirtelen felbukott a mögöttünk lévő a vízből a baziliszkusz.

- Nézd Harry! - mutattam a Teszlek Süvegre, amiben megjelent Griffendél Godrik kardja.

A fiú felkapta a kardot, és felmászott a falon lévő domborműre, hogy elterelje a kígyó figyelmét rólam és Ginnyről.

Harry harcba szállt a baziliszkusszal, miközben egyre magasabbra mászott.

- Vigyázz Harry! - kiabáltam a fiúnak, aki már a kőből készült fej tetején állt.

A kígyó hirtelen meglökte a barátomat, aki elesett és elejtette a kardot, ami csúszott lefelé a kő szélén.

Erőm segítségével Harry kezébe dobtam a kardot, aki egyből leszúrta vele az őt éppen megenni készülő baziliszkuszt.

A hatalmas kígyó holtan terült el a vizes padlón, amitől Denem nem kicsit lett ideges.

- Harry! - futottam oda a fiúhoz, akinek a kezébe fúródott a baziliszkusz egyik foga.

Oda támogattam Ginny mellé a szemüvegest, akit percről percre egyre jobban hagyott el az ereje.

- Bámulatos, nemde? Hogy milyen gyorsan átjárja a tested a baziliszkusz mérge. Ha jól sejtem alig egy perced van hátra. Hamarosan találkozol sárvérű anyáddal. - mondta a fiúnak Denem.

- Furcsa. Mekkora kárt okoz egy buta kis könyv, főleg hogyha egy buta kislány kezébe kerül. - gúnyolódott Voldemort.

Ekkor vettük észre a naplót Ginny kezében, és valószínűleg mindketten ugyanarra gondoltunk.

Én kikaptam Ginny kezéből a könyvet, Harry pedig átszúrta azt a baziliszkusz foggal.

- Neee! - kiáltotta Denem, majd több helyen ragyogni kezdett, végül pedig felrobbant és semmivé foszlott.

Ginny szemei hirtelen kipattantak, majd felült és felénk fordult.

- Harry, Cora! Én tettem, de higgyétek el, esküszöm, nem akartam. Denem kényszerített. És... Harry, te vérzel! - vette észre a fiú sebét.

- Nem fontos! Ginny, Cora majd kivisz innen, az alagútban Ron már vár rátok. - mondta Harry.

- Nem Harry, biztos meg tudunk menteni valahogy. - néztem rá könnyes szemmel.

Ekkor újra megjelent Dumbledore Professzort főnix madara, Fawkes, és mellettünk landolt.

- Te ügyes voltál Fawkes, de én nem voltam elég gyors. - mondta a madárnak szomorúan Harry.

A főnix odahajolt Harry keze fölé, majd pár csepp könnyet hullatott rá, amitől a seb azonnal begyógyult.

- Hát persze! A főnix könnye gyógyító erejű. Köszönöm!  - örvendezett Harry, majd Ginny és én a nyakába borultunk.

A Kamrából kifelé összeszedtük Ront és Lockhart Professzort. Fawkes segítségével pedig kijutottunk az alagútrendszerből.

_______________________________________

Folytatás és a befejező rész: április 4 (vasárnap)