Az én LOVE STORYm

4.rész

-Ki vagy?-kérdeztem kérdését elengedve a fülem mellett. 

-Jake, de mi történt?-amint meghallottam a nevet tányérnagyságúvá nőttek a szemeim és egy nagyon cifra káromkodás hangzott el a fejemben.

-Egy kicsit erőltesd meg magad és találd ki hogy vajon mi történt egy lánnyal a sikátorban aki alatt egy bazi nagy vértócsa van és segítséget kér.

-Ugye nem...

-De.-sütöttem le a szemem.

-És jól vagy?

-Ez most egy vicc? Mert akkor nagyon rossz humorod van.-közelebb jött hozzám és leguggolt elém.

-Lábra tudsz állni?

-Akkor nem kértem volna segítséget...

Egy kis hezitálás után felkapott menyasszonypózba, mire én felszisszentem.

-Bocs.

-Nem a te hibád..

Elkezdett vinni valamerre,de nem volt erőm megkérdezni merre. Gondolom nem elrabolni akar. Remélem. A szemeim egyre nehezebbek lettek és egy idő után lecsukódtak.

Arra keltem, hogy egy matracon fekszem. Nem tudtam hol vagyok, de amikor megláttam Jaket kicsit megnyugodtam.

-Meddig voltam kiütve?kérdeztem.

-Egy óráig.

-És hol vagyunk?

-A faházamban, egy fán. Mindig ide jövök ha egyedül szeretnék lenni, és eddig te vagy az egyetlen aki tud erről a helyről a rokonaimon kívül. Hoztam neked  Luna ruhái közül egy párat, hátha jó az egyik.-mondta nekem meg elhomályosult a látásom a könnyeim miatt. Nagyon jól estek ezek a tettei, bár nem tudom, hogy miért csinálta.

-K-köszönöm. Miért csináltad?-vettem el egy pár ruhát a húga cuccai közül.

-Akarok tőled valamit.-ekkor megállt a kezem, és feszülten hallgattam a folytatást. 

-Mit szeretnél?-kérdeztem

-Hogy a legjobb barátom legyél. Nagyon hiányzik egy.

-És miért én?

-Mert megértő vagy, és sötét matekból.-ezen halkan felkuncogtam, mire Jake elmosolyodott.

-Ez igaz, de nem tehetek róla, hogy a sport jobban érdekel, mint az hogy menny egyenlő az x-el.-halkan felnevetett, én meg kezdtem rájönni, hogy nem biztos hogy rossz ember.

-Lábra tudsz állni?

-Muszáj lesz. Luna nem fogja hiányolni a ruháit?

-Nem hiszem, ezek már vagy 3 éve megvannak, de még egyszer sem vette fel őket.-bólintottam, hogy értettem. Elkezdtem felállni, de iszonyú erősen belenyilallt a fájdalom, ezért visszahuppantam a matracra. Második próbálkozásra sikerült felkelnem, és mivel három szobája van a háznak, ezért az egyikben nyugodtan át tudtam öltözni. Egy melegítőt kaptam, meg egy nagy pulcsit. Miután átöltöztem, még egyszer megköszöntem Jakenek , hogy segített, és elindultam haza. Jake ragaszkodott hozzá, hogy elkísér. Út közben beszélgettünk, és egy csomót röhögtünk, és be kell valljam, félreismertem. Egy kicsit sem bunkó, és nagyon kedves. A kapuban állunk és várunk hogy mi lesz.

-Még egyszer köszi, hogy segítettél. Nem tudom, hogy mit csináltam volna.

-Szükséged volt valakire aki segít és, én elvállaltam ezt a feladatot. Nekem mennem kell.

-Oké, szia

-Szia

Áldom a Jóistent hogy az az ember, aki bemocskolt, nem vitte el a cuccaimat. Mikor beértem a házba, összerogytam a nappaliban, és keserves zokogásba kezdtem. Nehéz volt visszatartani de büszke vagyok, hogy sikerült. Közben eszembe jutott, hogy egyedül vagyok itthon. Fél óráig áztattam magam, utána ettem valamit és azon gondolkoztam, hogyan mondjam el a többieknek, hogy mi történt. 

Hogy vagytok Flamingók? :) Ez lesz a nevetek, mert ez jutott eszembe...