-Ez nem lehet igaz...-suttogtam, miközben megláttam a titokzatos harmadik család tagjait.
Jake állt ott a családjával és ugyanolyan meglepett volt, mint én. Megnyugtató, hogy ő sem tudta kiknek a társaságban fogja eltölteni a szünetét.
-Heló-köszöntek Jake szülei.
-Sziasztok-köszöntünk vissza nekik
Elkezdtek bepakolni a köszönések után, úgy láttam elég sok dolgot hoztak, pedig csak pár napra jöttünk. Kíváncsi vagyok milyen lesz az idei karácsony... Ebéd után elmentünk sétálni a lányokkal a környékre. Tetszik ez a hely, nagyon hangulatos.
~Time skip~
Ma van karácsony reggele és nagyon izgatott vagyok. Teli energiával és egy ezer wattos mosollyal keltem, és egyből elmentem készülődni, mert ma díszítjük fel a fát. Meg lett beszélve, hogy az ételeket elkezdjük két nappal karácsony előtt készíteni, de a fát csak 24-én díszítjük fel. Egy bő, karácsonyos kötött pulcsit, és egy kényelmes nadrág mellett döntöttem. A fát már tegnap megvettük,ezért elkezdtem keresni a díszeket. Egyenlőre a szülők és az ikrek voltak fent. Az előbbi társaság hímneműi kártyáztak, miközben a másik nem szorgosan készítette a karácsonyi kosztot. Az ikrek szaloncukor füzért kötöttek a szobájukban, ami majd később a karácsonyfára kerül. Éppen a fényfüzér rabságából próbáltam kioperálni a testrészeimet amikor valaki elkezdett röhögni, és mivel egyedül voltam a nappaliban, gyanítom, hogy rajtam szórakozott ilyen jól.
-Ugyanannyi energia kiröhögni egy embert, mint segíteni neki, és mivel nem tudok megfordulni, ezért nem tudom ki vagy, de örülnék, ha az utóbbit csinálnád.
-Bocsi, csak nem bírtam tovább nézni röhögés nélkül-mondta Jake mosolyogva, miközben segített kiszabadulni.
-Semmi baj, de cserébe segíts feldíszíteni a fát-mondtam. Jake-kel nagyon jóban lettem az elmúlt pár napban, rengeteget beszélgettünk, és röhögtünk mindenkivel. Időközben mindenki jött nekünk segíteni, így elég jó lett a hangulat. Természetesen nem maradhatott ki, hogy David nem esik el egy pár díszben, vagy az ikrek nem törnek össze egy egész dobozzal. Mindenesetre rengeteget röhögtünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Amikor kész lett a fa, ebédeltünk és mi lányok elmentünk készülődni, mert magunkat ismerve kell egy pár óra, mire rendbe szedjük magunkat. Én egy sima ruhát vettem egy hónappal ezelőtt, azt akartam felvenni. Egyszerű, de nekem tetszik.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nálunk szokás, hogy amikor ünneplünk akkor kiöltözünk, és most se volt másképp. Mivel egy pár órával előbb kezdtünk el készülődni hamarabb lettünk készen, mint a többiek így leültem a nappaliba megnézni milyen karácsonyi filmeket adnak. amikor megtaláltam a távirányítót már a lányok is elhelyezkedtek, szóval bekapcsoltam a tv-t. Éppen a híradó ment és elég érdekes volt számunkra, úgyhogy megvártuk a végét.
-És most jöjjenek a helyi híreink:az egyik ház felgyulladt egy fél órája, halálos esetek is voltak. A ház romjai között most kutatnak túlélők után. Valószínűleg a tűzhely gyulladt ki. Kérjük önöket, hogy nagyon vigyázzanak, és figyeljenek oda, hogy mit hagynak bekapcsolva. A belvárosban két idős asszony összeveszett egy árusnál a kürtöskalácson a karácsonyi vásárban...
-Ha van is túlélő nem lennék a helyében-mondta Olivia, miután kikapcsolta a tv-t.
-Én azért sajnálom-mondtam
-Kicsodát?-kérdezte Apu, és lassan mindenki ideért, úgyhogy elmeséltük a lányokkal mi történt. Ezek után egy kicsit sokkos állapotban keztünk el ünnepelni, persze miután anyuék megnéztek minden konnektort, tűzhelyet, radiátort, vasalót.
Reggel kicsit korán keltem, ki kellett szellőztetnem a fejemet a tegnap este után. Volt ott minden, egy idő után feloldódtunk a sokkunkból, és kipróbáltuk az ajándékokat. Persze miután megvolt az ajándékosztás. Apu karaokegépet kapott, kitudja kitől, így karaokéztunk és még egy csomó dolgot csináltunk.
Úgy gondoltam elmegyek sétálni a közeli parkba. Éppen nagyon el voltam merülve a gondolataimba, annyira,hogy nem vettem észre semmit ami arra figyelmeztetett, hogy nekem most meg kéne állnom. Sem a piros lámpát, sem a szélsebesen suhanó autókat előttem, sem a dudát az autóból ami elütött.
Sziasztok flamingók! Elnézést kérek, hogy ennyit késtem, de nem volt semmi ihletem, hogy, hogy folytassam a könyvet. Ezt a részt valahogy sikerült összekaparnom, igaz kicsit hosszabb lett, mint terveztem. Megpróbálom hamar hozni a következő részt, addig is további szép délutánt/napot/estét!
