Az Élő Bölcsek Köve

Gyengélkedő (T)

Jó olvasást!❤️✨

Tarsa unottan bámulja az ablakon beszűrődő halvány holdfényt. Már este van és aludnia kéne, de képtelen rá. Egyszerűen nincs hozzászokva ehhez a semmittevéshez. Nagyot sóhajtva fordul az oldalára hátha kényelmesebb lesz a fekvés, de nem. A folyosón halk, de határozott léptek hangzanak fel. A lány magára húzza a takaróját és lehunyja szemeit. Nincs kedve mégegyszer meghallgatni Madame Pomfreytől, hogy mennyire fontos is az alvás és mit kéne máshogy csinálnia. A terem nehéz faajtaja megnyikordul, majd a léptek egyre közelebbről hangzanak. A lány tudja, hogy valaki megállt az ágya felett, majd egy kezet érez meg az arcán. Madame Pomfrey? Egészen biztos, hogy nem. Enyhén összeráncolja a szemöldökét, mire az a valaki elkapja a kezét a lány arcáról.
-Sajnálom...-suttogja a személy az éjszakába és Tarsa azonnal felismeri-Anny...
-Lupin professzor?... -suttogja, majd lassan kinyitja a szemeit. Sárgás íriszei szinte világítanak az éjszakába.
-Faven kisasszony! -mosolyodik el lágyan a férfi-Hogy érzi magát?
-Egész jól. -mosolyodik el a lány és próbálja legyőzni a benne tomboló zavarodottságot. Miért van itt a férfi? Miért érzi magát ennyire boldognak ettől? És mi ez a sajnálkozó kifejezés Lupin arcán?
-Hol sérült meg?
-Az oldalamon. -küzdi ülőhelyzetbe magát a lány és pólóját felhúzva megmutatja a sebeket.
-Meglepően gyorsan gyógyulnak.
-Tessék?
-Láttam már ilyen karmolást és meglepően gyorsan gyógyulnak. Érdekes. -a férfi a lány oldalára vezeti forró ujjait és végigsimítja a sebeket. Tarsa a takaróba mar, hogy elfojtson egy jól eső sóhajt. Nem érti miért reagál így a teste... Csak ez a férfi képes erre.
-Professzor úr! Hogy, hogy meglátogatott?
-Most hallottam mi történt. Meg akartam nézni, hogy jól van-e. Fáj még?
-Néha egy kicsit. Ha hirtelen mozdulatot teszek. -mosolyog Tarsa miközben szemeivel a tanárát figyeli, aki ülőhelyet próbál keresni magának -Üljön mellém! -húzódik arrébb ezzel helyet csinálva a férfinak.
-Ugyan, hozok egy széket.
-Ne csinálja már ezt! Van hely, elférünk. Senki sincs itt szóval ne féljen attól, hogy furán fognak nézni ránk.
-Nem mondhatok nemet, igaz? -vigyorodik el a férfi, majd helyet foglal a lány mellett. Tarsa elégedetten hátra dől és úgy bámul ki az ablakon.-Sajnálom, hogy ez történt.
-Nem tehet róla professzor úr. Senki nem tudja irányítani a mágikus lényeket.
-Akkor is.
-Minden rendben van? -sandít a mellette ülőre a boszorkány-Nagyon kimerültnek tűnik.
-Csak nem alszom jól.
-Nem tud?
-Nem igazán...
-Nem fárad el?
-Inkább folyton felriadok.
-Rémálmok?
-Azok.
-Nekem is vannak.
-Tudom. Múltkor is volt.
-Igen. Köszönöm, hogy akkor segített.
-Bármikor. -a férfi elmosolyodik, majd ő is hátra dől. Háta belesüpped a puha párnába. A lány egy pillanatig még figyeli a tanárt, majd az oldalára fordul és karját a férfi dereka köré fonja. Arcát Lupin mellkasába rejti és csak élvezi a belőle áradó nyugtató, bódító illatot. -Tarsa, ne csinálja ezt.
-Mit?
-Ne próbáljon meg közeledni hozzám.
-Nem teszem. -hazudja szemrebbenés nélkül -Csak jól érzem magam Ön mellett. Megnyugtat.
-Ezt most csak azért mondja, hogy ne toljam el, igaz?
-Nem. Azért mert igaz. -néz fel a férfi arcára a lány és próbálja leolvasni róla a tanár ézéseit. Lupin elgondolkodva figyeli a hozzá bújó diákját. Ha most látnák Jamesék. Itt fekszik egy ágyban a néha iskolája egyik jelenlegi legvonzóbb diáklányával az éjszaka leple alatt. James és Sirius most valószínűleg kinevetnék. Felemeli a kezét, hogy eltolja a lányt, de ehelyett automatikusan a szőke tincsekbe vezeti az ujjait. Tarsa lábaival átöleli a férfi lábait, majd közelebb bújik hozzá.
-Miért csinálja ezt? -kérdezi a férfi.
-Mert jól esik, akár csak a közelsége.
-Tessék? -néz ismét a lányra Remus. Tarsa felemeli a fejét és abban a pillanatban, amikor tekintetük összetalálkozik elveszik a meleg, vadságot rejtő szempárban. Lassan feltámaszkodik és közelebb mászik a férfihoz. Mellkasuk szorosan egymáshoz simul. A lány úgy érzi, hogy megőrül, ha most nem kaphat valamennyit ebből a férfiból. Nem tudja mi ez a számára eddig ismeretlen érzés, de egyszerűen muszáj hozzá érnie ehhez a férfihoz.
-Tarsa, hagyd ezt abba. -suttogja a férfi, mikor ajkaik már szinte összérnek. A boszorkány szemei kitágulnak és úgy néz fel a tanárra. Most először tegezte. Még sosem tett ilyet. Mélyen az őt figyelő barna szemekbe néz, majd tekintete a vonzó ajkakra téved. Csókolj meg...fut át az agyán és nem is tud másra gondolni. Még sosem kívánt senkit ennyire. A következő pillanatban a férfi előre hajol és ajkait a lányéra illeszti. Határozottan és szenvedélyesen csap le a finom párnácskákra. Egyik keze a lány hajába túr, majd megtépi a szőke tincseket. Tarsa még közelebb bújik a tanárához, feneke pont a férfi ágyékán pihen. Vadul, kontrollálatlanul falják egymás ajkait, mintha az életük múlna rajta. Tarsa egy pillanatra meglepődik, mikor háta a matracra érkezik. Lupin maga alá gyűrte. Olyan erővel és hévvel, hogy a lánynak esélye se lett volna ellenkezni, de nem is akart. A férfi vállába markol, miközben nyelveik szenvedélyes táncba kezdenek. Tarsa megemelkedik és ölét a felette térdelő férfi ágyékához nyomja. Lupin nagy keze végigsimítja a lány meztelen combját, majd ujjai becsúsznak Tarsa vékony rövidnadrágja alá. A lány gerincén végigfut a jól ismert borzongás. Bőre forrón ég mindenhol, ahol a férfi hozzáér. Remus Lupin elképesztő, vad, szenvedélyes és mégis figyelmes. Ugyanakkor ott bújkál az eszeveszett dominancia is a csókjában. Ez a férfi igazi énje. Tarsa egyhén megharapja a tanár vonzó ajkait, mikor megérzi annak kezét a fenekén. Remus egy mély morgást hallat, majd belemarkol a lány fenekébe és elválik az ajkaitól. Szép lassan indul el a lány szájától a kulccsontja felé, minden egyes apró bőrfelületet végignyalva, ami hűsíti Tarsa felhevült nyakát. Egy jóleső sóhaj szakad fel a torkából, mikor Lupin lágyan megharapja a bőrét, majd megszívja az adott pontot és végül egy csókkal fejezi be a munkáját. Megemelkedik és úgy néz az alatta pihegő, kócos lányra, akinek ajkai felduzzadtak a heves csókoktól.
-Professzor úr...-sóhajtja Tarsa vággyal teli hangon, de a következő pillanatban meg is bánja. Lupin szemeiben felismerés csillan, majd lemászik a lányról és sietve elhagyja a gyengélkedőt. Tarsa meg sem tud szólalni, csak fekszik a hátán és a plafont bámulja. Megint egyedül van, ám hevesen dobogó szíve most nem hagyja nyugodni.

Lupin elgondolkodva figyeli az órájáról kiáramló diákokat, akik között ott van Tarsa Faven is. A lány, akinek a nyakán egy nagy szívásnyom éktelenkedik, amit ő csinált. Hogy lehetett ennyire felelőtlen? Tekintete végig kíséri a barátaival nevetgélő fiatal boszorkányt, amíg ki nem lép az ajtón. Mikor a terem végre elcsendesedik Remus az asztalára könyököl és frusztráltan megmaszírozza a homlokát. Fáradt, hihetetlenül fáradt, hiszen tegnap éjszaka a gondolatai nem hagyták aludni. Hogy veszthette el ennyire a fejét? Hogy lehet, hogy nem vette észre, hogy az egyik diákja testét érinti? És hogy lehet, hogy tegnap óta csak arra a testre tud gondolni? Arra a kecses derékra, a vonzó nyakra, a finom bőrre és a csókolni való ajkakra. Szinte érzi, ahogy hozzá simul.
-Professzor úr! Ezeket hova rakjam? -hall meg egy kellemes hangot. Felnéz az asztala előtt álló boszorkányra, akinek kezében egy hatalmas könyv kupac pihen, majd elmosolyodik.
-A nagy szekrénybe tökéletes lesz. Segítek! -kel fel az asztaltól, majd a könyvek egy részét átveszi a vékony Hugrabugostól -Köszönöm Lisa. -ebben az évben ez a lány lett a kijelölt tanársegéd. Lisa Loset-Lisa, kérdezhetek valamit? -sandít a mellette pakoló boszorkányra.
-Természetesen, Lupin professzor.
-Miért nem látni a Faven lányt sosem a barátain kívül mással? -ha Lisát meg is lepte a kérdés nem mutatja.
-Nos-kezd bele- Tarsa nem igazán barátkozik mással, persze néha látni egy egy sráccal, de nyílván velük nem csak barátkozni akar. Emellett más sem akar barátkozni vele vagy a barátaival. Mindegyiküknek sötét titkaik vannak.
-Sötét titkok?
-Főleg csak szóbeszédek, de Felix szülei Tudjukki elkötelezett hívei, a Hearts lány állítólag sokat lop és már be is vitték ezért, Victoria aranyos, de a családja konkrétan egy aranykalitkában zartja, amiből elég sok módon próbál kitörni. Julianről nem tudok semmit, Merrickről sem Tarsa megy ugye nyílván az apja miatt.
-Az apja miatt?
-Igen, biztos hallott már róla. Vincent Faven.
-Vincent Faven? Az auror? Ő Tarsa apja?! -kerekednek el Lupin szemei. Már feltűnt neki, de azt hitte csak névrokonság. Vajon, hogy lett annak a mindenhol elismert aurornak egy ilyen lázadó lánya?
-Igen. Tudja, hogy mi történt azzal férfival? Meghalt, egy tűzben, ami az otthonukban ütött ki. Halálra égett. Alig ismertek rá, mikor megtalálták.
-Igen erről hallottam.
-Van egy olyan szóbeszéd...-halkítja le a hangját a lány- aki miatt meghalt az auror az nem más volt, mint Tarsa.
-Ez nem meglepő. Az apja volt, gondolom menteni próbálta. Mindenki ezt tenné.
-Nem így értve.-rázza meg fejét a lány- Azt mondják, hogy Tarsa volt az, aki halálra égette a saját apját.