Az Élő Bölcsek Köve

Láttam... (T)

Jó olvasást!❤️✨

Lupin elgondolkodva figyeli a vázlatot másoló lányt.  Tarsa hosszú, szőke tincsei a füzetére lógnak ő maga, pedig komolyan koncentrál. Homlokát néha összeráncolja és formás ajkait újra és újra beharapja. A férfi nem tudja, hogy illendő lenne-e megkérdezni mi is történt az apjával. Lehet túl mély sebeket szakítana fel és mégis, hihetetlenül kíváncsi. Az óra végén a diákok felállnak, majd elköszönve indulnak ki a teremből. Lupin végül dönt és a lány után szól.
-Faven kisasszony! Tudna egy kicsit maradni? Valamiről beszélnünk kéne. -a lány csak bólint, majd ellépve a barátaitól visszasétál a tanár mellé.A férfi úgy érzi,mintha a terem sosem akarna teljesen kiürülni. Végül mikor kilép az utolsó diák is a teremből tekintetét a lányra vezeti.
-Mit szeretne Lupin professzor? -néz fel rá Tarsa.
-Van egy kérdésem.
-Igen?
-Ön Vincent Faven lánya? -csak egy pillanatra, de Tarsa szemei elkerekednek és teste idegesen megrándul. Mintha egy kicsit hátra is lépne, de Lupin ebben nem biztos.
-Igen...
-Sajnálom, ami az apjával történt.
-Köszönöm. -válaszolja érzelemmentes hangon a lány, majd megfordul -Mehetek? Oda kell érnem a következő órámra.
-Természetesen.
-Köszönöm. -a lány csak sietve elhagyja a termet és a kétségek között maradt vérfarkast. A lány még csak el sem gondolkozott mikor az apjáról beszéltek, mintha nem is lennének érzései a halálával kapcsolatban. Miért ment el ilyen gyorsan? Ha minden rendben lenne még itt maradt volna és magához híven flörtölt volna a férfival. Remus idegesen a tenyerébe temeti az arcát. Nem akar hinni abban, hogy a lány ölte meg a varázstörténelem egyik legkiválóbb aurorját, de valamiért képtelen elhesegetni az apró gondolatot, hogy talán mégis.
-Jó napot professzor úr! -hallja meg Lisa hangját mire mosolyt erőltet az arcára és köszönti a terembe belépő diákot.
-Hogy hogy itt?
-A professzor úr mondta, hogy segítsek ma az órai előkészületekkel és, hogy szóljak, hogy el kell mennie Piton professzorhoz pár hozzávalóért.
-Áh, tényleg! Köszönöm, hogy szóltál. Azt majd délután elintézem. -felkel az asztaltól és a polcokhoz lép -Kéne minden padra egy az 1970es kiadású Sötét Lények könyvből.
-Rendben professzor úr!

A nap ezek után gyorsan telik és délután Lupin már Piton pinceterme felé tart, hogy elkérje a szokásos bájitalát. Benyit a barátságtalan terembe, de ott senkit sem talál csak a mindig szétpakolt üvegcsék hevernek az egyik asztalon. A gyógynövény raktár felé veszi az irányt, hátha ott megtalálja a már előre elkészített bájitalt. Piton mindig jól felcímkézi őket, szóval nem lesz nehéz megtalálni. Gondosan behajtja maga után a kamra ajtaját és úgy merül el a keresgélésben. Tudja, hogy a morcos bájitaltan tanár utálja, ha a dolgai között turkálnak.
-Mit keres itt Tarsa? -hall meg hirtelen egy mély hangot. Piton az! És ezek szerint nincs egyedül. Mit keres itt Tarsa?
-Csak rossz napom volt professzor úr!
-És nekem kell foglalkoznom a lelkiállapotával?
-Azt nem muszáj, de a testivel igazán foglalkozhatna. -Lupin szemei kitágulnak a szavak hallatán. A lány ilyen gátlástalanul kikezd Pitonnal? Idegesen lép közelebb az ajtóhoz, ahonnan ő az egész szobát belátja, ám a szobában tartózkodók nem láthatják őt. Meglepetten fedezi fel a Perselus ajkain játszó szórakozott mosolyt, ahogyan az ajtónak támaszkodó lányt figyeli.
-Kikezd egy tanárával? -lép lassan közelebb a lányhoz Piton és kezeit az ajtóra támasztja ezzel a falapnak szorítva a diákját -Ön ilyen rossz kislány? -dorombolja,miközben egyik kezét a lány arcára vezeti. Tarsa szemeiben vágy csillan.
-Lehetséges. Tudja az ilyen rossz kislányokat megszokás büntetni. -válaszolja a lány, majd lábujjhegyre emelkedve összeérinti az ajkaikat. Piton szinte azonnal erősen magához vonja a vékony testet miközben elmélyíti a csókot. Lupin tágra nyílt szemekkel figyeli a jelenetet. Piton és Tarsa szeretők lennének? Piton? Vajon miért Piton? És akkor miért kezdett ki vele is a lány? Idegesen szorítja ökölbe a kezét. Szemei követik Piton kezeit, amik végig simítják a lány derekát, majd eltűnnek a nadrágjában. Tarsa a férfi övéhez nyúl, de a tanár elkapja a kezét.
-Már megint milyen türelmetlen vagy. Ennyire vágysz arra, hogy benned legyek?
-Mindennél jobban professzor úr! - sóhajtja a lány és Remusnak eszébe jut, amikor a lány neki könyörgött így a gyengélkedőbe. Szinte érzi a lány formás testét az ujjai alatt. Piton egyik kezével Tarsa feneke alá nyúl a másikkal, pedig elkezdi lehúzni a lány felsőjét. Egy perc múlva a fiatal boszorkány már teljesen meztelenül fekszik az egyik faasztalon. Meztelen combjait a tanár dereka köré fonja és úgy figyeli a felette támaszkodót. Piton elmosolyodik, majd lehajolva elkezdi végigcsókolni a lány testét. Ajkai végigszántják Tarsa nyakát, mellkasát és megállapodnak a lány combjainál.
-Imádom, hogy ennyire finom vagy. Imádom amikor forró a bőröd a vágytól.
-Perselush...miért kínzol?
-Mert gyönyörű látvány, ahogy a tested remeg és többet akar. -Lupin egyet tud érteni a férfival. Tudja, hogy nem lenne szabad itt lennie és el kéne fordulnia, hiszen a diákja fekszik azon az asztalon, de képtelen elszakítani a szemeit a látványtól. Tarsa íves nyakáról, vággyal teli szemeiről, a megkeményedett mellbimbóiról és a gyönyörű lábairól, amik Piton derekát ölelik. Perselus elmosolyodik, majd két ujját elmélyíti a lányban, aki erre csak felsóhajt.
-Perselus...
-Imádom, hogy ilyen könnyen ki lehet hozni belőled a többet akaró kurva éned!
-Perverzh... -vigyorodik el a lány, de a következő pillanatban ajkai elnyílnak és hangosabban nyög fel Perselus ugyanis megunta a játszadozást. A férfi azonnal heves mozgásba kezd, izmos kezei a lány mellett támaszkodnak az asztalon. Lupin önkéntlenül is benedvesíti ajkait, ahogy arra gondol milyen is lehet a lányban lenni. Mikor észreveszi a tettét és, hogy mit gondol idegesen harap az ajkaiba. Ha Sirius vagy James csinálna ilyet biztosan rosszul lenne tőle és mégis képtelen máshova nézni. Tarsa nyögései egyre hangosabbak és egyre több bennük az élvezet. Az egyik pillanatban Piton megmarkolja a lány derekát és megfordítja, így Lupin tökéletesen láthatja a kéjtől homályos szemeket és az elnyílt ajkakat. Tarsa a férfi vállaiba vájja a körmeit és készségesen nyög. Lupin egyszerűen képtelen felfogni, hogy mit lát. Piton tekintete végig siklik a az ajtón és Lupin biztosra veszi, hogy a férfi elvigyorodik, mikor az ajtóra néz. Piton gyorsít a mozgásán és pár pillanat múlva mindketten elélveznek. Tarsa ajkai elnyílnak, szemei kielégülten csillognak és halkan piheg. A férfi kihúzódik a formás testből, majd ingjét a lánynak adja, de az eltolja a kezét.
-Inkább elmegyek tusolni, mert ezután még van egy kis dolgom Merrickkel.
-Megyek veled. -vigyorodik el a férfi és egy csókot nyom a lány nyakára.
-Nem tudsz távol maradni tőlem Perselus?
-Meg sem próbálom.
-Ha akarod itt alszom ma éjjel. -fordul meg a lány és lusta csókot lehel a tanár ajkaira.
-Ha szeretnél gyere.
-Nem vagy hajlandó megkérni, igaz? -rázza meg a fejét a lány, majd eltűnik a tusolóban és Piton is követi. Remus szinte azonnal kinyitja az ajtót és elhagyja a termet. Erre nem számított. Szíve még mindig hevesen ver és szemei előtt megelevenednek az elmúlt pár perc történései. Dumbledore vajon tud erről a viszonyról? Vajon ki tud még erről? Frusztráltan támaszkodik az asztalára és elméjét megtöltik a kéretlen gondolatok. Szemeivel az odakint szakadó esőt figyeli. Jobban örült volna, ha nem szerez tudomást erről a viszonyról. Kezeit az asztalon pihenő félkész értekezésre vezeti. Talán a munka, majd eltereli a figyelmét. Nagy sóhajjal az ajkain ül le az öreg, megkopott székbe és merül el a könyveiben.
-Lupin professzor! Jó estét! -hallja meg Tarsa eltéveszthetetlen doromboló hangját. Azonnal felkapja a fejét, szinte feldönti az asztalán pihenő tintás üveget.
-Tarsa!
-Megijesztettem professzor úr? Nem akartam.
-Áh nem... csak elmerültem az írásban.
-Nem akarom feltartani, csak Piton professzor úr mondta, hogy hozzam el Önnek ezt a bájitalt. -nyújtja a férfi felé a kezében pihenő üvegcsét. Remus közelebb lép a lányhoz, hogy elvegye a bájitalt, de megcsapja a lány illata. Hirtelen megelevenednek fejében azok a képek, ahogy a lány az asztalon fekszik és kéjesen nyög Piton alatt. Mintha megégették volna lép el a lánytól. Tarsa meglepetten néz fel és konyak színre hajazó íriszei aggodalmasan figyelik a férfit.
-Köszönöm Tarsa...-köhint a férfi, majd az asztalához lép és leteszi rá az üveget -Kér egy kis csokoládét? -nyújtja a lány felé az ezüstös papírba csomagolt édességet.
-Nem köszönöm. Nem akarom megenni Ön elől!
-Nyugodtan vegyen. Biztos fáradt lehet.
-Köszönöm. -mosolyodik el a lány és elvesz egy kocka csokoládét. Remus elmosolyodik, ahogy a lányra néz. Tarsa csillogó szemmel harap bele az édességbe, majd jókedvűen elmajszolja.
-Tervez valamit a délutánra? -kérdezi Remus, hogy még ott tartsa a lányt. Meg akarja kérdezni, hogy miért és hogyan került ilyen kapcsolatba Pitonnal, de valamiért képtelen rá.
-Merickkel találkozom.
-A szőke fiúval?
-Igen vele. -mosolyodik el a lány, majd az ajtó felé indul.
-És hova mennek?
-Tessék?
-Csak azt kérdeztem, hogy hova terveznek menni?
-Professzor úr, -vigyorodik el a lány és elengedi a kilincset- Ha szeretné, hogy itt maradjak mondja azt.
-Igazából én-
-Van valami egyéb kérdése hozzám? Mert, ha nem akkor mennék. -Tarsa hangja szemtelen, ami felidegesíti Lupint.
-Igazából van. -feleli határozottan.
-Igen?
-Mindig így könyörög, amikor Perselus magáévá teszi? -Tarsa arcáról egy pillanat alatt tűnik el a magabiztos mosoly.
-T-tessék?