Az Élő Bölcsek Köve

Szükség Szobája (T)

Jó olvasást! ❤✨

Tarsa ismét meztelenül ül csak ezúttal a harmadik emeleti lánymosdó hideg csempéjén. Kezeivel átöleli remegő testét és üres tekintettel bámulja a padlót ékesítő vércseppeket. A saját vérét. Lassan megemeli a fejét és válla felett ismét a háta mögött elhelyezkedő tükörbe néz. Lapockái alá egy jól kivehető, erősen vérző szót vájtak. Kurva. Semmi mást. Ezt az egy szót. A szőke lány makacsul kipislogja a kibuggyanni vágyó könnyeket. Nem szeret sírni. Nagyon lassan felkel, nem törődve a testébe nyilaló fájdalommal. Szakadozó mozdulattal nyúl a csempén heverő ruháiért, majd miután magára küzdötte őket, elindul vissza a szobába. Egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy bekösse-e a sebet, de aztán arra gondol, hogy biztosan nem fog átvérezni. Lassan szedi a lépcsőfokokat nem is érzékelve semmit a külvilágból. Mintha egy hatalmas burokban lenne. Egy határozott mozdulattal löki be a szobája ajtaját, majd belép a biztonságot nyújtó helyiségbe. Az ő ágyán egy vörös róka fekszik, nem törődve a többi szobában tartózkodóval.
-Mikor jött Jacin? -néz a szobatársaira, akik csak megrántják a vállukat.
-Amikor bejöttem már itt volt. Biztosan hiányoztál neki, mert a te ágyadon pihent. -mosolyodik el Victoria. Tarsa végig futatja kezét az állat puha, vörös szőrén, majd elmosolyodik. Jacint még tavaly év elején találta a Tiltott Rengeteg mellett, az akkor még kis rókának komoly sérülései voltak. A lány mindent megtett annak érdekében, hogy meggyógyítsa és végül sikerrel járt, viszont bárhogy könyörgött a tanárok nem engedték, hogy az állat vele maradjon. Így a Jacin nevű róka titokban az egyik alagúton kezdett el feljárni a lányok szobájába. Most, hogy a diákok visszatértek az állat is újra felbukkant. Gyönyörű sárga szemeit résnyire nyitja, majd közelebb fekszik a már ágyon pihenő Tarsához. A szobára ismét csend ereszkedik, nyugodt, barátságos némaság. A lány a gondolataiba merülve bámulja a padlót és igyekszik elvonatkoztatni a hátába nyilaló fájdalomtól. Ezt a kellemes pillanatot a szoba faajtajának hangos zaja töri meg. Merrick bevágódik a szobába, majd legjobb barátnője Sasa ágyára veti magát. Tarsa csak unottan fordul a másik oldalra, mire a fiú szorosan átöleli hátulról.
-Rick...
-Ne légy már ilyen, csak hülyülni jöttem. Fee valamerre elment, Juliant pedig reggel óta nem láttam.
-Tudlak sajnálni. Biztos nem voltak kiváncsiak a fejedre.
-Gonosz vagy. -nyom csókot Merrick a lány kecses nyakára, kinek bőre libabőrös lesz a gesztusra.
-Meg se próbáld! Nem fekszem le veled.
-Ne csináld már... Kérlek! -csókolgatja tovább a puha bőrt a fiú egyre közelebb Tarsa fültövéhez.
-Nem.
-Naa!
-Merrick, lerúglak az ágyról. -rántja el a nyakát a lány és lábát a fiú combjára tesziteszi jelezve szándékot.
-Akkor csak ide bújok. -sóhajt a fiú, majd kezeivel átfonja Tarsa derekát és arcát a lány hátába temeti. A szőke hajú nem örül ennek ugyanis Merrick ölelése mindig gyengévé teszi. Kezeivel eltakarja az arcát, hogy a többiek ne lássák az arcát és igyekszik nem mozdulni. Oda akar bújni a fiúhoz és elsírni neki mindent, de nem teheti. Hiába erőlködik teste megremeg, mire Rick homlokán egy bosszús ránc jelenik meg. Már megint sír? És még mindig nem mond semmit.
-Sasa... -hangja most gyengéd és gondoskodó, ha látnák a diákok, hogy a híresen érzéketlen nőcsábász ilyen is tud lenni valószínűleg még többen szeretnének bele.
-Jól vagyok. -suttogja a lány.
-Nem vagy. Mindketten tudjuk. -a fiú lassan fordítja maga felé legjobb barátnőjét. Egy ideig figyeli a könnyektől csilllogó sárga íriszeket, majd  sóhajtva fonja szorosabbra karjait a vékony test körül.
-Köszönöm.
-El kéne mondanod nekem, hogy mi a baj.
-Nem tudom... -szorítja össze szemeit a lány, mire Merrick előre hajol és határozott csókba vonja Tarsát. Már évek óta barátok, néha lefeküdtek, de szerelemről sosem esett szó. Mégis a kimondatlan érzéseket a féltést, szeretet és ragaszkodást nehéz elválasztani a szerelemtől. A szőkeség íriszeit lehunyva élvezi a finom, kellemes csókot. Szereti az érintéseket.
-Merrick, köszönöm, hogy itt vagy...
-Örökké itt leszek.
-Megígéred?
-Megígérem. Kilencven évesen együtt fogunk meghalni, hacsak addig nem találjuk meg az örök élet titkát.
-Akar a franc még a halál után is veled élni. -nevet fel Tarsa, de közelebb húzza a fiút. A szobára ismét csend telepszik, de ezt most a lány szakítja meg-Várj, Juliant tényleg nem láttad reggel óta?
-Tényleg.
-És nem gondolod, hogy ez rosszat jelenthet?
-Tessék?
-Sosem szokott eltűnni ennyi időre. -ül fel hirtelen Tarsa és a másik ágyon fekvő Charlottera néz megerősítésként.
-Most hogy mondod....lehet megint azok az erőszakos barmok tettek valamit vele?-ráncolja aggódva homlokát Merrick.
-Lehet, megyek megkere-de erre nincs szükség. Az említett személy bezuhan az öreg faajtón, majd elterül a hideg padlón. Tarsa az első, aki reagál. Az ágyról leugorva emeli meg az ájult barátja fejét. Julian arcát szokatlan kiütések borítják és teste lángol a láztól.
-Julian! -lépnének közelebb a többiek, de a fiút tartó lány nem engedi.
-Maradjatok ott! Lehet, hogy fertőző.
-De akkor te is...
-Nekem már mindegy. Merrick menj le a gyengélkedőre és küld ide az első tanárt, akivel találkozol.
-Megyek! -bólint a tejfelszőke fiú, majd eltűnik a lefelé vezető lépcsősoron.
-Sasa, biztosan ne segítsünk?
-Victoria! Ne gyertek közelebb! Megoldom. Hihetetlenül forró... -simogatja aggódva Julian sápadt arcát -Julian...hallassz? -ám a fiú nem reagál. Az a pár perc mire felhangzanak a tanár közeledtét jelző lépések több órának tűnik. Lupin professzor zilált ruhája arról árulkodik, hogy a tanár tényleg sietett. Tarsa elmosolyodik, aranyosnak találja, hogy a férfi így a lelkén viseli a diákok sorsát.
-Jöjjön! Emeljük meg, segítek. -szól a lánynak, majd Julian kezei alá nyúl és egy könnyed mozdulattal megemeli a magatehetetlen testet -Szinte lángol.
-Igen, pedig szinte soha sincs láza, ha beteg. -simítja meg barátja arcát Tarsa.
-Lejönne velem a gyengélkedőre?
-Természetesen.
-A többiek maradjanak ott ahol vannak, amíg meg nem érkeznek a takarítók. Nem tudjuk mi lehet ez, de le kell fertőtleníteni a szobát, ha esetleg fertőző lenne. -majd kilépnek az ajtón és a gyengélkedő felé veszik az irányt. A szőke hajú lány halkan lépked a tanár mögött, kinek ereje sokkolóan hat rá. Remus meg sem remeg, pedig Julian bár vékony, de nem könnyű fiú. Szerencsére hamar megérkeznek a hatalmas, fehér ágyakkal teli gyengélkedőre, ahol végre biztonságban tudhatják a fiút. Mrs. Pomfrey azonnal munkához lát és pár perc múlva már aggódva siet vissza a várakozókhoz. Tarsa azonnal feláll és a javasasszony felé lép. Ilyen nagy baja lenne Juliannak?
-Ki ért hozzá a fiúhoz? -a nő hangja kicsit megremeg.
-Csak én és Lupin professzor. A többieknek nem engedtem.
-Okos döntés volt. Most pedig kérem jöjjenek velem. -int a nő, majd elindul a folyosón.
-Miért? -siet utána Lupin.
-A fiú egy igen fertőző betegséget kapott el. Valaki behozhatta az iskolába ugyanis ez már a hetedik eset az elmúlt egy napban. Önöknek, pedig muszáj lesz a következő két napot elzárva tölteniük. A szobájukba már tettem pár igen hatásos bájitalt, ha azokat megisszák nem lesz komolyabb tünetük és két napon belül kitisztul a betegség a szervezetükből.
-Egy szobában leszünk? -ráncolja össze homlokát Lupin.
-Igen. Sajnálom, de már nagyon sok diákunk van elzárva és nincs több szoba, de a Szükség szobája mindeg megfelel minden célnak.
-Ez azt jelenti, hogy Tarsával egy szobában leszünk karanténban két napig?
-Sajnálom a kellemetlenségeket.
-Biztosan van más megoldás.
-Nem, nincs. Dumbledore professzorral megvizsgáltunk minden lehetőséget.
-Valahogy kibírjuk.-szólal fel mostmár Tarsa is. Akinek rosszul esik, hogy a férfi ennyire tiltakozik a társasága ellen. A javasasszony újabb és újabb instrukciókat ad a párosnak, ahogy végig haladnak a hideg folyosókon.
-A bájitalokat az éjjeliszekrényre raktam. És kérem nézzék át magukat, mert ha találnának magukon kiütést más fajta gyógyszerek is kellhetnek. Jó lenne ezt minnél hamarabb megejteni.
-Rendben. -bólint Tarsa és Julianre gondol. Arcára kiülhett az aggódás, mert a javasasszony arca ellágyul és megsimogatja a lány fejét.
-Minden rendben lesz. Julian rendbe fog jönni. Ugyanakkor-komorodik el a nő hangja-Te már hetek óta nem voltál nálam, hogy megnézzem a sebeidet.
-Igérem bemegyek majd. -vakarja meg kínjában a tarkóját a lány elfeledkezve a mögötte álló tanáráról, aki csak értetlenül összeráncolja a homlokát. Milyen sérülések? Szokott verekedni a lány? Bár a híre alapján kinézné belőle. Amikor belépnek a hatalmas helyiségbe, ami az elkövetkező napokban az otthonukként fog szolgálni a lány megpillantja az egyetlen hatalmas francia ágyat. Szemeivel azonnal a másik fekhelyet kezdi keresni, de csalódottan látja, hogy az nem jár a szobához. Kissé megkönnyebbül mikor felfedezi, hogy legalább egy fürdő tartozik a "lakosztályukhoz".
-Elmegyek én a fürdőbe, hogy átnézzem magam, jó? Nyugodtan maradjon itt. -mosolyog rá Lupin elnézően, aki valószínűleg észrevette diákja frusztráltságát.
-Köszönöm.
-Ugyan...-amint becsukódik az ajtó a férfi mögött a lány leveszi a ruháit és elkezdi átellenőrizni a teste minden pontját. A hátát nem tudja, de arra gondola azt majd a fürdőben megoldja a tükörnél. Egy ideig csak ül meztelenül a hatalmas ágyon és élvezi a bőrét érő hűvös levegőt. Nem tudja, hogyan fogja kibírni az elkövetkezendő két napot. Mire a tanára kiér már felöltözve ül az ágyon és azonnal feltűnik neki Lupin aggodalmas arckifejezése.
-Nincsen tükrünk.
-Hát ez remek. -forgatja a szemét a szőkeség, majd idegesen háttaveti a fejét. A férfi tekintete egy pár pillanatig elidőzik a kecses, napbarnított nyakon, a megfeszülő ereken és a formás vállakon, de mikor rájön, hogy mit csinál megrázza a fejét.
-Akkor megnézné a hátam? Így a legegyszerűbb és a leggyorsabb.
-Természetesen. -bólint a lány, majd felkel és kíváncsian figyeli a vérfarkast, aki lassan megszabadul az ingjétől. Sokkal izmosabb, mint gondolta. Ez az első, ami átfut az agyán mikor megpillantja Lupin meztelen felsőtestét. Lassan közelebb lép, hogy ellenőrizhesse a kiütéseket. Csak figyeli a férfi izmainak játékát a bőre alatt, majd nem is gondolkodva kinyújtja kezét és végig simít egy hegen. Érzi, hogy Lupin megremeg, de ő mégis folytatja a férfi hátának feltérképezését, legszívesebben előre hajolna és végig csókolná a tenyere alatt forróvál váló bőrt.
-Elég lesz Tarsa. -szakítja ki a pillanatból a tanár parancsoló hangja és csak ekkor veszi észre mennyire rabul ejtette őt a látvány.
-Elnézést tanár úr. -lép hátra azonnal és hagyja, hogy a vérfarkas visszavegye az ingjét. Megijeszti a tudat, hogy a férfi ilyen hatással van rá. Tarsa mindig is tudta irányítani a vágyait és nem hatott rá soha senki sem így. Még szex közben is tudja kontrollálni a tetteit. Idegesen szorítja kezét a sebesen dobogó szívére.
-arsa... Tarsa! -a neve hallatára a férfi felé fordítja fejét -Most te jössz.
-Én? Hogy érti?
-Átnézem a hátad. -a lány arcából egy pillanat alatt eltűnik minden szín és ijedten lép hátrébb. Nem, nem engedheti, hogy Lupin meglássa a sebeit.
-Arra semmi szükség...
-Tessék? -ráncolja össze homlokát a tanár. Mi az, hogy semmi szükség?
-Nem kell...sosem kapok el semmit.
-Igen, de ez most egy fertőzőbb vírus.
-Akkor beveszem az összes bájitalt és nem lesz baj. -a lány már több mint 3 métrre távolodott el a férfitól.
-Most miért csinálja ezt? Már rég túl lehetnénk rajta. Nem gondolom, hogy szégyenlős lenne. -szűkülnek össze a vérfarkas szemei és indul meg a tanítványa felé.
-Inkább hagyjuk ezt. -mosolyodik el idegesen a lány és a férfiben ekkor pattan el valami. Eddig csak neveletlennek és felelőtlennek gondolta a tanítványát, de mostmár biztos benne, hogy önző is. Hogyan veszélyeztetheti a társait?!
-Elég volt! Most azonnal vegye le a felsőjét!
-Nem.
-Azt mondtam, hogy vegye le! Ne játszon már önző primadonnát!
-Hagyjon!
-Tarsa!
-Nem. -fordít hátat a férfinak a lány, hogy megágyazzon ám nem számít arra, hogy Lupin milyen kiszámíthatatlan. A vérfarkas egy határozott mozdulattal ragadja meg a lány vékony iskolai ingjét és tépi le a karcsú testről. Tarsa azonnal megfordul miközben hátrálni krzd az ágyon, a hátát a falnak veti, hogy a férfi ne láthassa a sebeket.
-Ez már nevetséges. Most miért kell ezt csinálni? -rázza meg hitetlenül fejét a tanár és elindul a tanítványa felé. Tarsa csak megdermedve ül és képtelen levenni szemeit a közeledő férfiről. Lupin szemeiben megmagyarázhatatlan vadság csillog. Vajon ilyen lehet szex közben is, mikor a beteljesülést hajszolja? Csak akkor tér magához, amikor a férfi elkapja a karját, de akkor már nem tud menekülni. A következő pillanatban arca a puha ágyneműbe fúródik ő pedig ijedten próbál szabadulni.
-Nem értem mi a-és ekkor Lupin hangja elakad. Úgy érzi mintha átment volna rajta egy kísértet. Kezeit lassan teszi a helyenként még mindig vérző vágásokra, amik a kurva szót adják ki.
-Tanár úr...engedjen el...kérem...-diákja hangjában már semmi jele az addig megszokott dacnak és határozottságnak. Egyszerűen csak megtört. A férfi azonnal leszáll a lányról és leül az ágyra.
-Ki tette ezt?
-Senki. -hajtja le fejét a diák.
-Tarsa...tudom, hogy nem magadtól csináltad és nem is akartad.
-Pár fiú....
-Tessék?
-Pár fiú volt.
-Lefogtak?
-Nem. Hagytam magam.
-Hagytad?
-Igen...
-Miért?
-Mert muszáj.
-Miér muszáj?
-Mert zsarolnak.
-Mivel?
-Az titok.
-Tarsa.
-Nem Tanár úr...ez tényleg titok. -Tarsa átöleli a testét és fejét lehajtva behunyja szemeit. Még sosem volt ennél tanácstalanabb. Remus egy ideig figyeli a magát ölelő diákot, majd nagyot sóhajtva egy kézzel átöleli a lányt. Tarsa tüdejében benn ragad a levegő, ahogy bőre a férfi még ingen keresztül is forró testéhez ér. Szíve őrült dobogásba kezd, majd lassan átöleli a tanárát. Remus döbbenten fedezi fel, hogy a lány érintése nyugtatóan hat rá és még a a pár napon belüli telihold miatti fájdalom is enyhül. Egy pillanatig megtorpan, de aztán hagyja, hogy szíve vezesse és még közelebb húzza magához a lányt, aki csak elbújik a férfi izmos karjai között. Miért nem tud ellenállni?