Az Élő Bölcsek Köve

Új év (M)

Jó olvasást! ❤✨

Meira résnyire nyitja szemeit, amikor a nap első sugarai bekúsznak az apró szoba egyetlen, kis ablakán. Az aranyszínű fénynyalábok barátságossá teszik az amúgy is otthonos kis helyiséget. Ráérősen bújik ki a különböző anyagokból összevart nehéz takarója alól és egy pillanatig a másik ágyon alvó Ront figyeli. Már évek óta a legkisebb Weasley fiú szobatársa és a vörös minden apró gesztusát ismeri. Szemeit a falakat borító Csudley Csúzlik poszterekre vezeti és figyeli az azokon mozgó alakokat, akik egy kvaffot passzolgatnak. Nyújtózik egyet, majd mezítláb mászik le a minden léptére megnyikorduló öreg lépcsőn.
-Jó reggelt Mrs. Weasley! -lép be a konyhába mélyet szippantva a készülő palacsinta ínycsiklandó illatából.
-Jól aludtál kisdrágám? -kérdezi a tűzhelynél sürgölődő pufók boszorkány.
-Nagyon, mint, akit fejbevágtak. -lép oda a nőhöz a lány és elvesz pár tányért, hogy megterítsen a ház többi még mindig alvó lakójának. Mióta ez a család befogadta azóta ez az ő feladata mindig. Nem azért mert Weasleyk erre kérik, azért mert mindig is ő volt a legkorábban kelő gyerek és szeret segíteni a ház körül.
-Akkor jó. Elvégre hosszú nap áll előttetek. Köszönöm kisdrágám. -mondja a boszorkány, amikor meglátja a megterített asztalt -Na megyek felkeltem ezeket a hétalvókat, mert a végén még lekésik a vonatot! Az kéne, hogy megint úgy menjenek iskolába, mint Harry meg Ron másodikban. -bosszankodik, de hangjából kihallatszik a szeretet. Mei leül az egyik asztal közepénél elhelyezkedő székre és  vár. Alig telik bele tíz perc és a lépcsőn ledübörögnek a Weasley gyerekek. George és Fred a lánnyal szemben elhelyezkedő ülőalkalmatosságokra vetik le magukat és azonnal az asztalon gőzölgő palacsintáért nyúlnak. Ron egy fáradt biccentéssel köszönti Meit és leül mellé, majd Ginny is követi, aki megöleli a lányt. A konyhát hamarosan megtölti a tányérok csörömpölésének barátságos zaja, keveredve az asztalnál ülők jó kedvű beszélgetésével. Mindenki izgatott amiért hamarosan visszatérhetnek a Roxfortba. Meira mindig is imádta ezeket a reggeleket. Megfoghatatlan izgatottság, várakozás és a palacsinta illata, amit Mrs. Weasley minden szeptember elsején elkészít. Reggeli után mindenki a szobájába igyekszik és még elvégzik az utolsó simításokat a ládáikon. Mei elégedetten hajtja be a sötétbarna, öreg utazóláda tetejét, amit még Mr. Weasleytől kapott. A Weasleyk a legjobb emberek, akiket valaha is ismert. Befogadták és megosztották vele azt a keveset is, ami nekik van. Kezébe veszi a már előre kikészített ruháit és a fürdőbe indul. Magára ölti az egyik kedvenc fehér combközépig érő ruháját, amit apró kékes virágok díszítenek, majd mivel az idő elég hűvösnek tűnik megtoldja egy barna oversized pulcsival, ami szinte olyan hosszú mint a ruhája. Egy egyszerű barna cipővel és egy barna bőr oldaltáskával lesz teljes az aznapi öltözete. Belenéz a tükörbe és szemügyre veszi a sápadt bőrét, ami a hófehér vállig érő haja és a fakó világoskék szemei miatt még színtelenebbnek tűnik. Hiányolja az eredeti, intenzív szemszínét. Ugyanis az íriszei valójában sötétkékek, amiket ha az ember közelebbről megnéz olyan mintha a világűr  kavarogna bennük. Sajnos viszont muszáj kontaktlencsét viselnie, aminek két oka van az egyik az, hogy rosszul lát, a másik pedig, hogyha bárki belenéz a szemeibe megláthatja a jövőjét, ami függőséghez és katasztrófákhoz vezethet. Szerencséjére Dumbledore hamar megtalálta a megoldást és egy megbűvölt kontaklencsét adott a lánynak, ami amellett, hogy megakadályozza azt, hogy az emberek meglássák a jövőjüket egy hónapig gond nélkül bent is hagyható. Orrából lassan csordogálni kezd a vér ő, pedig csak felsóhajtva törli le azt. Két év se. Ennyi se maradt neki. Kevesebb, mint két év és meghal. Lehunyja az íriszeit, sóhajt, majd elmosolyodva lép ki a fürdőből. Fél a haláltól. Amikor az elmúlásra gondol gyomra összeszorul és torkát sírás fojtogatja, de nem akarja a félelemmel tönkre tenni az utolsó éveit. Csupasz vádlijához dörgölőzik egy szőrös kis test, ami a valószínűleg reggeli vadászatból visszatért cicájához tartozik.
-Jó reggelt Katsumi! -guggol le az állathoz és megvakargatja annak állát -Készen állsz egy újabb roxfortos évre? -a macska csak felnyávog, majd bemászik a lány táskájába és dorombolni kezd. Mei felnevet és elindul a többiek után az udvarra.