Stay With Me ! || Liam Dunbar ||

2.rész

Reggel magamtól keltem. A nyakam kicsit fájt. Szóval megtanultam, hogy soha többet nem szabad egy ablakpárkányon éjszakázni. Mivel apa úgy is nem sokára keltene ezért felöltöztem, kifésültem a hajam és lementem reggelizni.
-Hát te? - lepődött meg apa.
-Most hamarabb keltem. - vontam vállat és leülltem, majd apa elém rakta a müzlistálamat, és elkezdten enni.
-Hogy aludtál?
-Ahhoz képest, hogy a párkányon aludtam el, tök jól. Csak fáj a nyakam. - Mondtam.
-Hogy sikerült ott elaludnod? - nevetett.
-Nagyon belemerültem a gondolkodásba...
-Min gondolkoztál annyira? Csak nem egy fiún? - mosolygott.
-Jézus apa! Dehogy is! - apából kitört a nevetés.
-Amúgy anyu mikor jönn végre haza? - tereltem a témát.
-Ha minden igaz holnap. - mondta.
-Komolyan?! - örültem meg.
-Jézusom. Ki kell takarítanom a szobám. - döbbentem rá és megindultam a szobámba,de apa elkapta a kezem és vissza húzott.
-Először inkább irány a suli. - mondta.
-Ja, tényleg. - nevettem, majd a nappaliba mentem,hogy fel kapjam a táskám.
-Mehetünk? - rohantam az ajtóhoz.
-Mehetünk. - mosolygott apa.
Beszálltunk a kocsiba és a sulinak vettük az irányt. Amikor oda értünk elköszöntem aputól.
-Szia apa. - öleltem meg.
-Vigyázz magadra. Legyen jó napod. - nyomott egy puszit a homlokomra,majd kiszálltam a kocsiból. Apa pedig elhajtott. Persze Mason már felém vette az irányt.
-Szia Sophie. - ölelt meg.
-Szia.
-Mason..
-Igen? - mosolygott.
-Nem felejtettél el közölni valamit Liam-el kapcsoltban?
-Mire gondolsz?
-Mondjuk arra, hogy kicsapták, mert megrongálta egy tanár kocsiját? Meg dühkezelési problémái vannak... - vágtam mérges fejet.
-Én azt hittem elmondta. De te honnan tudsz róla?
-Az tök mindegy! Az a lényeg, hogy titkolózik Liam, és tudod jól, hogy ezt utálom! Hogy akarod, hogy így barátkozzak vele?! - akadtam ki.
-Sophie nyugodj meg! Biztos azért nem mondta el, mert félt, hogy többet nem barátkoznál vele.
-Sziasztok srácok! - jött oda Liam.
-Szia. - köszöntem vissza.
-Szia. - pacsizott vele Liam.
-Miről beszéltek?
-Semmiről. - Mondtam
-Valamiről mégis beszéltetek.
-Arról dumáltunk, hogy Sophie mennyire megkedvelt téged. - nyögte be Mason, én pedig a lehető legszúrósabb szemmel néztem rá.
-Tényleg? - mosolyodott el Liam.
-Igen. - Mosolyogtam.
-Amúgy nem megyünk be? Tudjátok, hogy szeretek hátul ülni. - próbáltam a témát terelni.
-De menjünk. - mondta Mason. Beséltáltunk az iskolába. Biosz óránk volt. Mason előre én meg Liam hátra ültünk. Kb 4-5 perc múlva be is csengettek.
-Amúgy, hogy-hogy ilyen mosolygós vagy? - kérdezte Liam.
-Hát ha minden jól megy akkor holnap haza jönn az anyám. - Mondtam.
-Az tök jó. - látszott rajta, hogy nem tudott mit mondani.
-Igen, nagyon rég láttam. - Mondtam.
-Talán elváltak a szüleid?
-Nem, dehogy is. Csak anyukám a munkája miatt folyton utazik.
-Ja, értem.
-Biztos tőle örökölted a szépséged. - mondta, mire én elpirultam.
-Hát az igaz, hogy anyukám nagyon szép nő. - Mondtam.
-Amúgy suli után nem lenne kedved találkozni?
-Hát, öhm.. - meglepődtem.
-Nem tudom. - Mondtam, mire ő bevágta a szomorú fejet.
-Ezt vegyem úgy, hogy randira hívsz? - nevettem.
-Talán. - mosolygott reménykedően.
-Hát figyelj veled megyek haza.. - próbáltam viccelődni.
-Na jó, tudod mit elmegyek veled valahová... - miközben mondtam megkönnyebbült fejet vágott.
-De! - itt látszott, hogy megijedt.
-Nem randizunk! Csak találkozunk, mint barátok! - szögeztem le.
-Az nem fog menni. - mondta, én meg forgattam egyet a szememen.
-Ha annyira randizni akarsz.. Akkor csak mondom, hogy sokárá készülök el, viszont hamar haza kell érnem... És nem biztos, hogy apa elenged. - Mondtam, ő pedig egy kicsit megijedt.
-Nyugi csak viccelek.
-Amúgy cukin alszol. - kacsintott.
-Hogy tessék?!
-Láttam amikor az ablakban elaludtál. - nevetett.
-Ja, hát igen. Kicsit elgondolkoztam. - raktam egy kósza hajtincset a fülem mögé..
-De nem illik kukkolni.
-Az ablakban aludtál. Csak ki kellett néznem. - mondta.
Kicsengetésig ezt tárgyaltuk. Majd miután a cuccunkat összeszedve kimentünk a teremből, hirtelen egy mellkasba ütköztem. Theo volt az.
-Tudod, hogy megijesztettél?! - szidtam le.
-Bocsi, nem direkt volt. - mosolygott.
-Hát ez meg ki? - Vette észre a mögöttem álló Liam-et.
-Először is haladjunk el az ajtóból. - Mondtam majd kiléptem a folyósóra,és elindultunk.
-Na szóval Theo, ő itt Liam egy új barátom. Liam ő pedig itt Theo a legjobb barátom. - mutattam be őket egymásnak.
-Nézzétek ott vannak Stiles-ék!Menjünk oda hozzájuk. - indultam meg feléjük.
-Sziasztok! - köszöntem mindenkinek.
-Na szóval az van, hogy szeretném nektek bemutatni az új haveromat. - kezdtem bele.
- Szóval srácok ő itt Liam.
-Liam ők pedig itt, Kira, Scott, Stiles, Lydia és Malia. - mutattam be mindenkit, majd kezét fogtak Liam-el.
-Sophie mi is be akarunk nektek mutatni valakit. - mondta Scott, én pedig egy kicsit furcsán néztem rá.
-Gyere velünk. - fogta meg a kezemet Stiles és húzott maga után. Egy barna, göndör hajú fiúhoz vittek.
-Sophi, ő itt Isaac. Az új osztálytársunk. Ő is farkas. - mutatták be.
-Sophie vagyok. - nyújtottam a kezem.
-Örvendek, Sophie. - rázott velem kezet.
-Stiles gyere csak egy percre. - húztam arrébb.
-Mondd azt, hogy nem az apám változtatta át.
-Valószínűleg, de.
-Ezt nem hiszem el. - idegeskedtem.
-Hé, nyugodj meg! - simogatta meg a karom.
-Hogy az istenbe nyugodjak meg?! Már lassan attól kell félnem, hogy engem mikor akar átváltoztatni! - dühöngtem.
-Téged sosem tudna! - nyugtatott.
-Hát remélem is. - mondtam
-De majd óra után találkozunk. - Mondtam, majd elindultam volna, ha Stiles nem ránt vissza.
-Sophie.. Nem akarsz ma is eljönni az edzésre? - kérdezte boci szemekkel, ami fura, mert nem nagyon láttam tőle még ilyet.
-Öhm.. Nem tudom..-mondtam.
-Szerintem ma nem, de holnap elmehetek.
-Rendben. - mosolygott.
Én pedig sarkon fordultam, és visszamentem Liam-hez.
-Na mi volt? - kérdezte
-Semmi bemutatták egy új osztálytársukat. - forgattam a szemem.
A nap további része ugyan így telt. Órán beszélgettem Liam-el. Szünetekben pedig Scott-al voltam. Ma csak 6 órám volt, ami azt jelentette, hogy 13 órakor haza mentem. Liam-el megbeszéltük, hogy 19 órakor jönn át. Azt nem mondta, hogy hová visz ezért egy kicsit félek.

-Szia apa! - zártam be magam mögött a bejáratiajtót.
-Szia, kincsem. - köszönt a nappaliból.
-Hová ez a nagy sietség? - vont kérdőre mikor látta, hogy rohanok a szobámba.
-Hát rendet kell raknom a szobámba, viszont ma találkozom és 7-re jönn értem az illető. - Mondtam.
-Csak nem randizni mész? - érdeklődött.
-Egy bizonyos Issac Lahey-t nem csatlakoztattál a falkádhoz? - vágtam vissza és keresztbe fontam a karom.
-Milyen Isaac? - tette a hülyét.
-Tudok róla apa! Scott-ék bemutatták nekem! - tudattam vele majd felmentem a szobámba rendet rakni. 4-re végeztem, szóval volt 2 órám elkészülni. Elmentem fürdeni és megmostam a hajam. Majd megszárítottam a hajam és behullámosítottam. Sokáig keresgéltem ruhát, de végül úgy döntöttem, hogy egy sötétkék szaggatott farmert veszek fel egy sárga has pólóval. A sminkem egy kis szempilla spirálból és egy piros rúzsból állt. Az utolsó igazításokat végeztem magamon, amikor hallottam, hogy valaki csenget. Biztos voltam benne, hogy Liam az, de mivel én még nem voltam kész apa nyitott ajtót.
*Derek szemszöge*
-Apa, kérlek nyisd ki az ajtót! - kiabált le Sophie. Felálltam a kanapéról és kinyitottam az ajtót. Egy kisfiús arc fogadott engem.
-Mi kéne? - kérdeztem meg tőle és ahogy láttam egy kicsit megijedt.
-Sophie-val lenne találkozom. - mondta félénken.
-Gondolom maga az apja..
-Nem tévedsz.
-Sok jót hallottam magáról.
-Csak úgyan? - meglepődtem egy kicsit.
-Gyere be. - hívtam be a lakásba. Amikor bejött lehetett látni rajta, hogy egy kicsit fél tőlem.
-Nem kell félni. Nem foglak meg enni. - nyugtattam meg.
-Amúgy Derek vagyok. - nyújtottam a kezem.
-Liam. - rázott velem kezet.
-Maga elég fiatalnak nézz ki, ahhoz képest, hogy van egy 17 éves lánya.
-Hát igen az ő korában lettem apuka. - Mondtam.
-De nem szeretném, hogy ez vele is így legyen! - adtam tudtára, hogy nem vágyom még unokára.
-Nem vagyok hülye apa! - szólt közbe Sophie.
*Liam szemszöge*
-Nem vagyok hülye apa! - szólt közbe Sophie.
Én is és az apja is egyszerre fordultunk a hang felé. Valami elképesztően szép volt. Nem vitte túlzásba a sminket, és nem volt túl elegáns, de azért nem is melegítőbe volt. Egyszerűen tökéletes volt.
*Sophie szemszöge*
Amikor megszólaltam mindketten egyszerre meredtek rám.
-Gyönyörű vagy. - mondta apa.
-Köszönöm. - Mosolyogtam.
-Tényleg nagyon csini vagy. - mondta Liam,én pedig rá mosolyogtam.
-Nos, akkor mehetünk?
-Persze. - indultunk volna ki amikor apa megszólalt.
-Liam! Vigyázz rá! És 10-re itthon legyen, vagy ha késtek akkor legalább üzenjetek.
-Rendben apa! - zártam be magam mögött az ajtót.
-Nos, hová is megyünk? - érdeklődtem izgatottan.
-Meglepetés. - mosolygott.
-Ajj. - nyafogtam.
-Szerintem imádni fogod! - mondta.
Elég sokat sétáltunk mikor egy erdőhöz értünk.
-Mit keresünk itt Liam? - ilyedtem meg.
-Nyugi tetszeni fog. - fogta meg a kezem és vezetett maga után.
-Remélem nem megerőszakolni akarsz. - poénkodtam.
-Nyugi nem. - mondta.
Lassacskán az erdő szélére értünk. Tudtam, hogy mi ez a hely. Scott és Allison mindig itt találkozott titokban. Levolt terítve egy lepedő a földre, és a fák alsó ágaira díszlámpák voltak felakasztva. Nagyon szép volt. Innen kilátás nyílt egész Beacon Hills-re.
-Na tetszik?
-Imádom. - Mondtam elképedve.
-Akkor örülök. - vezetett a pokróchoz és leülltünk.
-Na és mesélj.. Mennyire ilyedtél meg apától?
-Egy kicsit, nagyon. - vallotta be.
-Mit mondott? - kuncogtam
-Hát azt a lelkemre kötötte, hogy unokát nem akar. - mikor ezt kimondota kitört belőlem a nevetés.
-Most mi olyan vicces? - próbált meg nem nevetni.
-Semmi,csak annyira vicces, hogy egy találkozásból többet gondol. - mondtam
-Ezt, hogy érted?
-Hát mivel ezt mondta neked nyílván azt gondolja, hogy ebben több is van, mint egy baráti találkozás.
-Hát akkor rosszul gondolja. - mondta, de mintha kínosan érezte volna magát.
Órákig ott ültünk és beszélgettünk. Amikor haza felé mentünk ide adta a dzsekijét, mivel én nagyokos otthon hagytam.
-Nos, köszönöm ezt az estét? - mondtam mikor a házunkhoz értünk.
-Szóval megfelélt, mint baráti találkozás?-mosolygott.
-Persze.
-És,mint randi?
-Első randinak tökéletes volt. - vallottam be.
-Köszönöm, hogy eljöttél. - mondta.
-Ez csak természetes. Viszont úgy érzem mennem kell. Mindjárt 10 óra. - mutattam a telefonomra.
-Szóval.. Szia. - igazából nem tudtam most mit kellene mondanom.
-Szia. - nyomott puszit az arcomra. Kicsit meglepett, de nem foglalkoztam vele sokáig. Liam is, és én is bementünk a lakásunkba.
-Szia apa! - jöttem be az ajtón.
-Na milyen volt a randi? - mosolygott.
-Ez nem randi volt. - forgattam a szemem.
-De amúgy egész jó volt.. - indultam a lépcső felé.
-És mikor lesz a következő találkátok?
-Nem beszéltünk róla! - ordítottam a szobám ajtajából, majd bementem. Leülltem az asztalomhoz,letöröltem a sminkem, majd utána vettem egy forró fürdőt. Amint végeztem a fürdéssel felvettem a pizsamám és lefeküdtem az ágyba. Bekapcsoltam a tévém, hogy valami szóljon, majd nem sokkal később elaludtam.