Stay With Me ! || Liam Dunbar ||

8.rész

-JÓ REGGELT! - rontott be Theo, Stiles és Brett a szobámba.
-Hadjatok aludni. - bújtam be a takaróm alá.
-Kellj fel! - huppantak le az ágyamra.
-Minek?!
-Mert nem kuksolhatsz egésznap idebent. - mondta Theo.
-Tegnap megbeszéltük a dolgot, de sok idejébe fog kerülni, hogy kibékítsen rendesen. - reméltem, hogy ezután hagynak aludni,de sajnos nem.
-Az minket nem érdekel drágám szóval pattanj fel. - mondta Brett.
-Nincs az az isten. Fáj a fejem és rohadt fáradt vagyok. Nem megyek sehova. - mondtam.
-Akkor viszont itt lógunk rajtad egésznap. - mondta Stiles.
-Tőlem, csak aludni hadjatok. - karoltam át a párnám és visszaakartam aludni amikor az a két tökfej befeküdt mellém.
-Ahh, hol az aszpirinem?! - álltam fel az ágyból, mert tudtam, hogy úgy sem fognak békén hagyni.
-Na most, hogy fel álltál hova menjünk?
-Lehetőleg sehova.
-Anyudék nincsenek itthon. - mondta Brett.
-Akkor rendeljünk kaját és nézzünk filmet. - mondtam nagy boci szemekkel.
-Itt maradni?! Biztos, hogy nem. - mondta Theo.
-Akkor induljatok utatokra, mert ma innen ki nem rakom a lábam. - mondtam, és elkisértem őket az ajtóhoz.
-De most tényleg itt maradsz egyedül?!
-Hmm... Igen. - zártam be az ajtót.
Leülltem a kanapéra benyomtam a Netflix-et és rendeltem kaját.

1 óra múlva csöngettek. Azt hittem a kaja jött meg, de nem. Liam állt az ajtóba csokival.
-Köszi. - csuktam be az ajtót.
-Hát te tényleg nem vicceltél. - üvöltött be,mire én elkezdtem nevetni,majd nem törődve semmivel tovább néztem a filmet. A kaja is nem sokára megjött. Pont abban a percben amikor befejeztem a kaját megint csengettek. Azt hittem Liam az, de nem ő volt.
-Oh, szia Isaac. - mondtam meglepődötten.
-Szia. - mondta.
-Honnan tudod, hogy hol lakom?
-Öhm, tegnap mondtad....
-Tegnap?! Találkoztunk tegnap?
-Igen...Miután csókolóztunk...
-Tessék?! - sokkoltam le.
-Nem emlékszel?
-Őszinte leszek... Arra sem emlékszem, hogy ott voltál...
-Oh,akkor most menjek el?
-Dehogy is, gyere be.
-Rendben. - mosolygott.
-Üllj le nyugodtan. - zártam be az ajtót.
-Amúgy, hogy-hogy jöttél? - ültem le mellé.
-Mondtad tegnap, hogy mitörtént köztetek a barátoddal szóval gondoltam beszélgetünk és jobban megismerhetjük egymást. - mondta.
-Hát én megbeszéltem a dolgokat Liam-el. - mondtam.
-Ooh, akkor lehetőleg felejtsek el mindent ami tegnap történt?
-Nem tudom mi történt tegnap, de igen.
-Hát... Legalább vicces sztory fűződik a megismerkedésünkhöz. - mosolygott.
-Sajnálom, mert tudom, hogy nem erre számítottál... - mondtam.
-Igaz, nem erre számítottam, de remélhetőleg szerzek egy új barátot. - mondta.
-Annak semmi akadálya. - mosolyogtam.

*Nagyon benne voltunk Isaac-el egy témában amikor valaki ismét becsengetett. Azt hittem Liam az szóval úgy is nyitottam ajtót*

-Mit akarsz? - nyitottam ki az ajtót.
-Hát így kell fogadni a keresztapád? - mosolygott Peter.
-Te mit keresel itt?
-Már csak nem is látogathatom meg a keresztlányom csak úgy? - sétált be a házba hivatlanul.
-Ooh, már pasid is van? - utalt Isaac-ra.
-Van,de nem ő.
-Apádék hol vannak?
-Nem tudom... A héten összevissza mászkáltak minden hová. - vontam vállat.
-Nem tudod mikor érnek haza?
-Nem beszéltem velük.
-Ő ki? - kérdezte Isaac.
-A teljes özentlen, és jó lelkű Peter Hale, aki elérte, hogy Lydia feltámassza a halálból vagy valami ilyesmi hülyeség. A keresztapám.
-Szóval akkor egy önző dög?
-Pontosan egy önző dög, aki mindenkit kihasznál ahhoz, hogy elérje a céljait, de sose sikerül neki. - mondtam egy nagyon kedves mosollyal.
-Úgy érzem, hogy haragszol rám. - állapította meg Peter.
-Én?! Jézusom, hogy gondolhatsz ilyet?
-Ez már inkább tömény utálat.
-Nem tudom miért mondasz ilyeneket....
-Szia Sophie. - jött be Liam.
-A kopogás luxus?
-Ez ki? - nézett rám Peter.
-Peter ő Liam a pasim, Liam ő Peter a keresztapám, és Isaac-el már ismeritek egymást szóval ja. - mondtam unottan.
-És ahogy hallom, mostmár apámék is megjöttek. - hallottam meg ahogy a kocsi megáll és leáll a motor.
-Fantasztikus.
-Szia kicsim. - jöttek be a apáék egy halom szatyorral,majd látván a hivatlan vendégeket megtorpanttak.
-Csak annyira számítottam mindháromra mint ti. - mondtam.
-SOPHIE! - szaladt be az a két idióta akit alig 4-5 órája rásztam le.
-Ez hihetetlen. Nincs kedvem az emberek társaságához. - mentem fel a szombába,de persze, hogy fél órát nem hagytak nyugodni.
-Sophie...-jöttek be.
-Menjetek ki!
-Nem tudjuk miért lettél ilyen mérges... De csak segíteni szeretnénk. - mondta Theo.
-Nincs szükségem segítségre! Brett! Mi nem lettünk legjobb barátok. Theo te legjobb barátnak nevezed magad, de amióta Liam-el jóba lettem, nem beszéltél velem egészen tegnapi. Ez 3 hónap! Te azt hiszed, hogy azzal, hogy kivittél az esőbe táncikálni és elhalmozol ajándékokkal, elfogom felejteni a Hayden-es dolgot pedig nem így van! Te meg azt hiszed Isaac, hogy egy buli után ha átjössz majd lefekszem veled, de nem! - szaladt ki belőlem minden.
-Rólad ne is beszéljünk drága keresztapám. - vettem észre, hogy közben Peter is megjelent az ajtóban.
-Csak akkor keresel ha valami kell! Egyetlen egy születésnapomon nem köszöntöttél fel. Sosem látogattál meg csak akkor ha kellett valami. Aztán ugye meghaltál, és jézusom, de jó volt, hogy nem használtak ki, de ugye te feltámasztattad magad Lydia-val és megint előről kezdődött minden! - mondtam dühösen.
-Szerintem ideje mennetek.... - jött be anya.
-Most! - mondta apa, mire mindenki kiment és 5 perc alatt elhagyták a ház környékét is.
-Mi történt kicsim? - ültek le anyáék az ágyra mellém.
-Minden csak úgy egyszerre kijött belőlem. Mondanám, hogy most azzal, hogy kiadtam magamból a dühömet jobb, de nem mert most megharagudtak rám..
-Megértik hidd el... - mondta anya.
-Remélem.
-Na gyere dobjuk fel ezt a napot. - mondta apa.

Megettük a fagyit amit vettek, majd kocsikáztunk szinte egésznap. Elmentünk valami vidámpark szerüségbe is. Óriás kerekeztünk, dodgem-eztünk, vattacukrosztunk. Igazából mindent végig jártunk. Megint 6 évesnek éreztem magam,és el is felejtettem azt, hogy mi is történt aznap, mert jól éreztem magam. Este egy filmet néztünk, ami annyira érdekes volt, hogy mindhárman elaludtunk a kanapén.