Stay With Me ! || Liam Dunbar ||

4.rész

Reggel arra keltem, ahogy anya meg apa az ajtómban civakodnak.

-Engedj be Breaden! - követelte apa.
-Nem! - mondta anya.
-Csak letiztázom a dolgot Sophie-val, kap majd talán az örökké valóságik szobafogságot, aztán kinyírom azt a gyereket. - jelentette ki.
-Nem tudod, hogy mit csináltak! Bízz Sophie-ban! Biztos csak elmerülnek a tanulásban vagy a beszélgetésben. - próbálta anya meggyőzni aput, hogy nem csináltunk semmi rosszat.
-Hallak titeket. - mondtam álmosan.
-Kislányom, miért nem válaszoltál? - kérdezte nyugodt hangon anyu.
-Tanulás után videójátékoztunk és belemerültünk. A telefonom meg le volt némítva. - jó a csókot nem említettem.
-Na látod! Nem csináltak semmi rosszat! Igazán megbízhatnál a lányodba!
-Jólvan na! Apa ként ez a dolgom. - mondta keresztbe tett kezekkel apa.
-Majd gyere reggelizni. - mentek ki. Vagy is csak apa, mert anya halkan visszajött.
-Na mesélj mi történt? - kérdezte nagy mosollyal.
-Semmi. - válogattam a ruháim között, mivel idő közben felálltam és a ruhásszekrényemhez fáradtam.
-Nem apád vagyok nem foglak megőlni! - próbált rávenni, hogy elmondjak neki mindent.
-Elmondtam. Tanultunk meg játszottunk. - tettem le a ruhámat az ágyamra.
-Akkor miért bámul a fiúcska az ablakból? - nézett át a túl oldalra anya,én pedig gyorsan behúztam a függönyt, mert egy szál melltartó volt a felsőtestemen.
-Na jó, elmondom, hogy mivolt. DE! NEM kérek újjongást vagy ilyesmi. - nyomtam meg a "de" és a "nem" szót.
-Ígérem. - mondta.
-Csókolóztunk. - Mondtam félénken.
-Komolyan? - mosolygott, mint egy gyerek.
-És milyen volt?
-Nem rossz, sőt egész jó volt. - vallottam be.
-Megismétled?
-Talán. - Mosolyogtam ravaszul.
-Mikor fogtok randizni?
-Ma megbeszéljük.. HÉ! - állítottam le a kérdezősködést.
-Jólvan megyek már! - ment ki az ajtón,én pedig felkaptam a telefonom, és kihúztam a függönyt. Liam-et hívtam.
-Szióka. - támaszkodott meg az ablakpárkányán.
-Te teljesen hülye vagy? - nyitottam ki az ablakon.
-Ez most miért?
-Nem szép dolog kukkolni, ahogy öltözik valaki, főleg akkor nem ha az anyja a szobájában van. - mondtam.
-Én nem kukkoltam. Azt néztem, hogy élnek az emberek. - mondta.
-Inkább azt mond, hogy mikor akarsz találkozni?
-Mondjuk legyen az, hogy 5 perc múlva átmegyek hozzád és az egész napot velem töltöd. - mondta.
-Vagy mondjuk inkább este elviszel sétálni. - Mondtam.
-Akkor viszont nálam töltöd a napot. - alkudozott.
-Legyen. - mentem bele a játékba.
-5 perc és ott vagyok. - nyomtam ki a telefont.
Felkaptam a cipőm és rohantam át.
-Majd jövök. - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót.
Liam már a nyitott ajtóval várt.
-Szia! - öleltem meg.
-Gyere be. - hívott be.
-A szüleid? - vettem észre, hogy senki nincs rajtunk kívül a lakásban.
-Dolgoznak. - mondta.
-Akkor kedvünkre hülyéskedhetünk. - realizáltam, hogy nem tudom majd magam lejáratni a szülei előtt.
-Aha. - mosolygott.

Életem legjobb délutánja volt. Játszottunk, táncoltunk, énekeltünk és még "verekedtünk" is. Sőt megint elcsattant egy csók. Annyira jó volt. Este nem mentünk el sehová, mert elaludtunk egy filmen. Fáradtak voltunk és ez pont elég volt ahhoz, hogy mindketten elaludjunk.