Stay With Me ! || Liam Dunbar ||

6.rész

*Egy héttel később, péntek délután.*

Éppen beszélgettünk Stiles-ékkal haza felé menet amikor egy nagy fekete busz parkolt le előttünk. Tudtam, hogy az ellenfél csapata lesz, de azt nem sejtettem, hogy kik vagy is inkább ki üllt azon a buszon ameddig le nem szállt róla.
-Szia bogaram. - köszönt egy csábító mosoly kíséretében Brett.
-Szia Brett. - meredtem le teljesen.
-Bogaram?! - kezdett féltékenykedni Liam.
-Ti honnan ismeritek egymást?! - Mi csak néztünk egymásra Brett-el.
-Most komolyan beéred Dunbar-al? - nevetett gúnyosan.
-Hát, ő legalább nem egy egoista, bunkó fasz, mint te. - Mosolyogtam vissza ugyan olyan gúnyosan.
-Na jó mostmár tényleg érdekel, hogy honnan ismeritek egymást!
-Szóval nem mondtad el az új pasikádnak? Akkor itt az ideje, hogy elmondjam én.
-Majd elmondom neki én, ha te nem leszel a közelbe!
-Dunbar képzelt 1 éve még én döngettem a csajod! - hagyta fégyelmen kívűl amit mondtam, és adott választ ízléstelen formában Liam-nek.
-Nem bírnád egyszer tartani a pofád?! - akadtam ki.
-Ti ketten?
-Együtt voltak. Nem is rövid ideig. Amúgy cukik voltak. - mondta Stiles.
-Fogd be Stiles! - mordultam rá.
-Amúgy ti már csináltátok? - provokálta Liam-et.
-Csak, mert előre szólók, hogy nem kispályás a csaj.
-Nézd Brett, ami volt, hála az égnek elmúlt. Nem hiszem, hogy a múltbéli  életünket kéne emlegetned.
-Nem elég neked Dunbar, hogy előre kikap a csapatod, még a csajodnak kell megvédenie! - nevetett.
-Tudod mit Brett.. Rohadj meg. - fogtam kezen Liam-et és mentünk el, mivel már a vér folyt a kezéből.
-Te tényleg jártál ezzel?! - kérdezte, mintha ez olyan hihetetlen lenne.
-Igen, de nem kell felfújni. - mondtam, mintha szégyelném, pedig ez nem így volt.. Hiszen Brett-el volt életem egyik legjobb időszaka.
-Lezártam a dolgot ami köztem és közte volt szóval nyugodj meg! - néztem rá a kezére.
-Ja nem nagy cucc! - szólt bele megint Stiles.
-Drágám. - fordultam felé.
-Ha nem muszáj nem kell megszólalnod. - Mondtam.
-Lehet, jó lenne...
-Na látod.
-Gondolom Liam-hez mentek először. - terelte magáról a témát.
-Igen. - Mosolyogtam.
-Elvigyelek titeket? - kérdezte.
-Nem kell. - mondta Liam.
-Hát akkor sziasztok. - indult el az egyik irányba, mi pedig a másikba.
Egész úton feszült volt Liam, szóval mikor végre oda értünk hozzájuk, felmentünk a szobájába és megkérdeztem mi baja.
-Miért vagy ilyen feszült?
-Nem vagyok feszült!
-De Liam az vagy! Egész úton ölni tudtál volna a szemeddel, és végig ökölbe szorított kézzel sétáltál!
-Nem tudom neked mi lenne a reakciód, ha egy exem megjelenne és ilyeneket mondana!
-Hát nem tocsogna a vértől a kezem az tuti! De mondtam, hogy ne foglalkozz Brett-el, mert egy egoista fasz!
-Persze, azért voltál vele nem tudom én hány évig!
-Liam...Figyelj...-meguntam a kiabálást és lejjebb vettem a hangom,majd leültettem Liam-et az ágyára, és az ölébe ültem.
-Nekem semmit nem jelent Brett. Nem szeretem! Ha éreznék valamit is iránta, akkor vele lennék, de tudtommal veled vagyok. - mondtam.
-Tudom.. Csak most talált még egy pontot rajtam amivel tud bosszantani. - mondta.
-De nem kell rá figyelni. Azért baszoktat, mert féltékeny rád.
-Kedvelte apud?
-Nem! - próbáltam hazudni.
-Szóval imádta... - hajtotta le a fejét.
-Nem kicsit, de téged is bír. - simogattam meg az arcát.
-Te is vérfarkas vagy szóval, megtudsz védeni a széltől is.
-Brett is az?!
-Az... De ő sosem volt olyan bátor, erős és egyben rohadt cuki, mint te. - mondtam, mire ő megölelt. Szokásosan a derekam köré fonta a karját.
Aztán elkezdtünk verekedni. Nagyon sokáig nem sikerült elkapnia, aztán hirtelen felkapott az ölébe, és az ágyra hajított. Persze én körbe fontam a lábaimmal, szóval nem tudott menekülni,de ezt is inkább én bántam meg, mert elkezdett csikizni, amit utálok.
-Hagyd abba! - síkoltottam,de nem hagyta abba,ezért hirtelen kiütöttem az egyensúlyából, és magam mellé löktem, majd gyorsan lefogtam, hogy ne tudjon felüli. Oda szorítottam az ágyhoz a kezét. A csípőm az ővé felett volt, amit a két térdemmel kerítettem körbe.
-Jólvan nyertél. - forgatta a szemét.
-Én mindig nyerek. - mondtam büszkén.
-Te mindig. - mosolygott, majd nyújtoszkodott, hogy megcsókóljon. Annyira jó volt, hogy elengedtem a kezét, amit ő kihasznált és fordított a helyzetünkön. Most ő volt fogta a kezem. De nem történt semmi több. Majd egy óra múlva haza mentem. Nagyon boldog voltam, ameddig be nem léptem az ajtón.
-Meg jöttem!
-Szia drágám! - köszönt anyu.
-Gyere a nappaliba! Nézd meg ki van itt! - mondta izgatottan apa.
A boldogságomból, hirtelen dühös és ideges lettem. Mivel, hogy Brett üllt a kanapén.
-Ő mit keress itt?! - akadtam ki.
-Jött minket meglátogtani.
-Ahha. Brett gyere csak egy perce. - tűzelt a szemem. Felmentünk a szobámba. Az ajtómat becsaptam,a függönyömet viszont behúztam, mert nem akartam, hogy Liam félreértsen bármit is.
-Ja, hogy ezt akarod. - jött közelebb, de mielőtt bármi is történt volna, ellöktem.
-Ne reménykedj. - mentem a szoba másik oldalára.
-Mit keresel itt?!
-Nem látogathatom, meg a volt barátnőm családját csak úgy?
-Te Brett Albot vagy! Csak úgy nem csinálsz valamit!
-Miért utálsz ennyire? - lépett egy lépéssel közelebb, én pedig egyel hátrább.
-Nem utállak. Csak tudod kurvára nem jó érzés az amikor megjelensz és valahol és a múltról kezdesz dumálni a barátom előtt. - Mondtam.
-De mondjuk én sokkal jobban akarom tudni, hogy miért akarod elrontani a kapcsolatom?! - hátráltam folyamatosan.
-Nem tudom mennyire vágod azt, hogy Liam-nem nem tudja kezelni a dühét! Tönkretette az edzőm kocsiját és kurva sokat verekedett!
-Tudok róla! - ütköztem a falnak.
-Ha elborul az agya meg is üthet téged. - szorított a falhoz.
-Nem fog!
-Figyeld meg! Csak egyszer fog teljesen elborulni az agya! - bizonygatta az állítását.
-Nem tudom mit akarsz elérni, de nem fog sikerülni. - Mondtam neki miközben olyan közel volt, hogy éreztem a leheletét.
-Azt akarom elérni, hogy belásd, hogy jobbat érdemelsz. - mondta,én pedig meguntam, hogy manipulálni próbál szóval hasba vágtam és így eltudtam jönni a faltól.
-Cseles! - mosolygott.
-Takarodj innen. Nem szeretnélek többet meglátni a lakásom környékén sem. - mondtam,ő pedig el is ment.
-Apa! - rohantam le dühösen.
-Mi az drágám? - mosolygott.
-Ha mégegyszer beengeded ezt az ember a lakásba.. Többet nem beszélek veled! - könnyeztem be.
Felrohantam a szobámba. Nem vártam meg, hogy bármit is mondjon, mert nem érdekelt. Csak az tudott járni a fejemben, hogy Brett szétakar szedni Liam-el és mindent elfog követni ennek érdekében. Nem bőgtem, de könnyeztem. Mielőtt elaludtam volna, apa bejött a szobámba. Azt hitte, hogy aludtam. Ezért úgy is tettem,mintha aludnék. Apa leüllt az ágyamra és elkezdte a hajamat simogatni. Szerintem sajnálta a dolgot. 5 percig ezt csinálta. Majd nyomott egy puszit a homlokomra és kiment. Majd elragadott az álom.