Through the dark

2.rész

Nagyot sóhajtva hagytam el az apám irodáját. Vállam fölött még hátra pillantottam Harryre aki éppen engem nézett. Szenvedett, láttam rajta... Rövid szemezésünknek Zayn vetett véget, aki becsukta maga mögött az ajtót majd kezét a derekamra téve noszogatott a szobám felé. Leültem az ágyamra és kezeimbe temettem arcomat. Túl sok volt ez nekem egy napra. Az hogy újra láttam Harryt, és a tudat hogy egy idegen maffia rám pályázik. Egy napom volt dönteni hogy mi legyen, és éreztem hogy ez az egy nap pokoli lassan és nehezen fog eltelni. Holnap este Harry visszajön az apjával és akkor fogom tudatni velük hogy lesz-e alku vagy sem.

Ujjaimat szétnyitva Zaynre néztem, aki kicsit sem tűnt boldognak. Szúrós szemekkel figyelt engem és karba tett kézzel állt előttem, gondolom valamiféle magyarázatot várva.

-Nem mondod komolyan hogy azt fontolgatod hogy elmész velük?!-fakadt ki végül, mire én csak nagyot sóhajtottam. Tudtam hogy ez lesz...

-Zayn, nehéz helyzetben vagyunk, minden lehetőséget át kell gondolni!-csattantam fel- Azt hiszed hogy olyan sok kedvem van Harry közelében lenni?-kérdeztem értetlenül.

A férfi csak a padlót bámulta, nem nézett a szemembe. Kezeit ökölbe szorítva gondolkodott, majd végül nagy nehezen hajlandó volt felemelni tekintetét.

-Ugye tisztában vagy vele, hogyha igent mondasz nekik akkor Harry megint be fog nálad próbálkozni? És mind tudjuk hogy hogy elvarázsolt téged mindig is. Na nem mintha valami nagy szám lenne...-motyogta a végét

-Komolyan azt hiszed hogy megcsalnálak?-léptem felé, de ő hátrálni kezdett ezért megálltam.- Ennyire nem bízol bennem?-kérdeztem könnyes szemekkel.

-Lia, nem benned nem bízok, hanem benne! Te nem ismered a múltját! 18 éves kora előtt kétszer is letartóztatták ittas vezetésért, és többször is vitték már be őt erőszakos viselkedésért. Embereket vert meg, érted? Egy srácot majdnem halálra vert! Így kéne megbíznom benne?!-kiabált.

-Zayn te hallod magadat?!-üvöltöttem most már én is.- Persze hogy verekedett már, hiszen egy kicseszett maffia család tagja, akárcsak te! Te ugyanúgy vertél már meg másokat, sőt öltél is meg már másokat pont úgy ahogy ő! Akkor benned sem kéne megbíznom?-kérdeztem, mire ő fejét rázta és szarkasztikus nevetés tört ki belőle.

-És most már véded is, nagyszerű!

Nem hittem el hogy ezt csinálja, hogy ennyire nem ismer engem.

-Nekem most nincs ehhez energiám. Fontosabb dolgom is van mint hallgatni a hisztidet.-mondtam, mire ő sértődötten kirohant a szobából és becsapta maga mögött az ajtót.

Egyik kezemet csípőmre, másikat pedig halántékomra tettem és próbáltam lenyugodni. Azonban szemem sarkából apró mozgást vettem észre az erkélyem felől, aminek az ajtaja nyitva volt. A lágy nyári szellő óvatosan kapott bele a függönyömbe, és hozta be a fülledt meleg levegőt a szobába. Utamat egyenesen kifelé vettem, ahol Harry álldogált a korlátnak támaszkodva. Hosszú ujjai között egy cigaretta égett, amibe telt ajkaival éppen beleszívott. Rám nézve tűdőzte le a füstöt majd a kert végére pillantva fújta ki azt. Elővett egy másik szálat és felém nyújtotta. Egyik kezemet kinyújtva vettem el tőle, és tettem a számba, majd vártam hogy meggyújtsa öngyújtójával. Én is beleszívtam és hagytam hogy a káros anyag megtöltse tüdőmet. Egy kis darabig nem szóltunk egymáshoz, csupán álltunk egymás mellett mint két idegen, és élveztük a kellemes időt, és a gyönyörű látványt ami elénk tárult.

-Amikor utoljára cigit adtam neked, kis híján megfulladtál. Most meglepően jól bírod.-mosolygott felidézve az emléket.

-Gyakorlás teszi a mestert, vagy mi.-rántottam meg a vállam.

Mindketten elnyomtuk a cigit, és a csikket a hamutartóba tettük. Fura volt itt állni. Fura volt mellette állni. Annyiszor elképzeltem már a fejemben azt a pillanatot amikor viszont látjuk egymást. Volt hogy úgy gondoltam rá hogy kiabálni fogok, torkom szakadtából üvölteni. Akadt olyan is ahol sírtam és toporzékoltam hogy hogy volt képes ezt megtenni velem. De egyszer sem hittem azt hogy békésen fogunk ácsorogni az erkélyemen miközben dohányzunk.

-Hogy jutottál be?-kérdeztem, puszta kíváncsiságból.

-A régi szobámban nem lakik senki, az erkély pedig még mindig közös.-árulta el, ami így belegondolva ésszerű volt.

-És miért jöttél?-néztem rá- Nem hiszem hogy azért hogy nosztalgiázz egyet.

Egyik kezével tincseibe túrt, és aprót bólintott.

-Biztonságban akarlak tudni. Ennyi az egész.-mondta, mire furán néztem rá.- Ams, itt most nem én vagyok a rossz fiú! Zaynnel vagy együtt amit tiszteletben kell tartanom. Nekem is megvolt az esélyem, amit eljátszottam, igaz az volt életem legnagyobb hibája.-sóhajtott, és felém fordult- Bárcsak ne így alakultak volna a dolgok.-simított végig arcomon.

Érintésébe beleremegett a testem. Lecsuktam pilláimat egy pillanatra és úgy élveztem a közelségét. Majd eszembe jutott hogy ezt nem szabad. Nem tehetem meg sem Zayn, sem magam miatt. Harry átvert engem, nem is egyszer. Nem szabadott volna így éreznem magam a közelében.

Elfordítottam a fejemet, és könnyes szemeimet a földre vetettem.

-De így alakultak.-mondtam ki a szomorú igazságot, mire fájdalmasan bólintott.

-Először azt hittem hogy már nem hordod,-mondta mire én értetlenül néztem rá.- a láncot. Ügyesen elrejtetted az emberek szeme elől.-mutatott a csuklómon lógó kis repülőre ami szinte észrevehetetlen volt a sok karkötő között amik hegeimet rejtették el csuklómon- Zayn tudja hogy tőlem van?-kérdezte, mire én nemlegesen megráztam a fejem.

Hiába akarta titkolni mosolyát, arcán előbújtak gödröcskéi, amikért már régen is odavoltam.

-Mennem kell.-mutattam a szobám felé- Holnap korán kelek, lesz egy fontos vizsgám az egyetemen.-magyarázkodtam.

-Rendben, ha bármikor kell egy fuvar csak szólj, hétköznaponta a belvárosban edzek.-kacsintott.

Kínosan éreztem magam mert nem tudtam hogy hogyan is kéne elköszönnöm tőle. Mondjam neki csak simán hogy szia? Megölelni semmiképp nem akartam, hiszen attól még hogy megjelenik azzal hogy segíteni akar és hogy tiszteletben tartja a kapcsolatomat és nem próbálkozik be nálam, még nem bocsátottam meg neki.

Időm sem volt további lehetőségeken agyalni, mert ő odalépett hozzám és egy apró puszit nyomott a fejem búbjára. Teljesen lefagytam ezért mozdulatlanul álltam előtte.

-Jóéjt Ams!

-Jóéjt Harry!-köszöntem el, és végignéztem ahogy a régi szobájának ajtajának küszöbét átlépve eltűnik.

__________________________________
Hellcsooo! Itt is az új rész remélem jó lett és sietek a kövivel eskü!

When you can't find the sunshine, be the sunshine!
~2021.04.08