Through the dark

13.rész

-Chloe, igaz?-hallottam magam mögül a hangot.

Dermedten néztem Joshra, aki velem szemben ült. Villája, amire saláta volt felszúrva megállt a levegőben, és úgy bámulta a mögöttem álló lányt. Lassan fordultam meg a padon, és Naomi könyörtelen arckifejezésével találtam szemben magam.

-Igen, így hívnak.-bólintottam.

Gúnyosan elmosolyodott és leült mellém. Az egész suli büfé minket nézett.

-Mit akart tőled Nathan?-tért rá rögtön a tárgyra.

-Ahhoz semmi közöd!-mondtam és visszafordultam Josh felé, de a lány nem adta fel.

-Figyelj babám, nem tudom hogy kinek képzeled te magad, de...-kezdett bele.

-Nem, te nem tudod hogy kinek képzeled magad!-szakítottam félbe.

Naomi szemöldöke a magasba emelkedett. Nyilván nem volt ahhoz hozzászokva hogy valaki így beszèljen vele, de engem ez egy cseppet sem érdekelt. Láttam hogy gondolkodik, nagyon is erősen. Szeme sarkából az ebédlő többi részére pillantott. Mindenki minket nézett. Még a büfés is.

-Csak nem azért nem mondod el, mert viszonyod van a tanár úrral?!-kérdezte közellenséget csinálva belőlem.

-Te teljesen meghibbantál.-nevettem el magam, de mindenkin látszott hogy elgondolkodtak a lány szavain.

-Kíváncsi vagyok Mr. Wheeler mégis mit szólna ehhez.-kezdett el fenyegetőzni, mire nekem még jobban nevetnem kellett.

-Ó, arra én is kíváncsi lennék.-nevettem hangosan.

Joshra néztem és láttam, hogy az ő szája is mosolyra húzódik.

-Te meg mégis mit mosolyogsz?-kérdezte Joshra nézve Naomi, mire a fiú arcáról lehervadt a mosoly.

-Mi folyik itt?-lépett elő egyszer csak a semmiből Ryan.

Karjait barátnője köré fonta, és aggódó tekintettel vizslatta őt.

-Nézd meg, megszégyenítenek az egész iskola előtt!-kezdett el kamu sírni a lány.

-Igaz ez?!-kérdezte indulatos hangon egyenesen Joshnak intézve a szavakat.-Válaszolj ha kérdezlek te kis buzi!-kezdett kiabálni és megindult Josh felé.

Rögtön felpattantam és beálltam a két fiú közé.

-Állíts magadon!-szóltam rá Ryanre, de mit sem törődve velem arrébb lökött.

És itt volt az a pont, ahol elvesztettem az eszem. Ryan már emelte a kezét, hogy megüthesse az előtte ülő fiút, de én nem hagytam. Ismét bevágtam elé, és valamilyen csoda folytán az én kezem gyorsabban ért célba, mint az övé.

A következő pillanatban már csak annyit láttam, hogy Ryan összeroskad és orrából elkezd ömleni a vér. Derekamon két erős kezet éreztem meg, amik hátulról lefogtak és arrébb cibáltak. Mindenki engem bámult tátott szájjal, de engem ez nem érdekelt.

-Engedj el! Megölöm! Hallod! Engedj már el!-üvöltöttem, de semmi reakciót nem kaptam.

Az ismeretlen kiráncigált a folyosóra, de én még ott is folytattam az óbégatást.

-Ha ilyen nagy ember vagy, akkor gyere utánam te seggfej!-kiabáltam.

-Fejezd már be!-szólt rám Harry, mire rögtön megpördültem.

A férfi feje vörös volt az idegességtől, és akárcsak egy bika, úgy fújtatott. Ahogy szemeibe néztem realizáltam hogy mit tettem egy perce és számhoz kaptam kezeimet.