Through the dark

20.rész

Az ágyamban feküdtem és az órámra pillantottam ami az éjjeli szekrényemen pihent. Hajnali kettőt mutatott. Nagyot sóhajtottam és az oldalamra fordultam. Egyszerűen nem bírtam elaludni. Újra és újra a próbafülkében történtek játszódtak le bennem. Az amit Harry mondott arról, hogy szeretett engem. Szeretett. Múlt időben. Tehát már nem szeret.

A fájdalom sebesen terjedt végig minden porcikámon. Könnyeimet nem tudtam megállítani, sebesen kezdtek lefolyni arcomon. Hatalmasat sóhajtottam és felültem. Letöröltem könnycseppjeimet és felkeltem. Csak egy póló volt rajtam és egy bugyi, hiszen ez volt a pizsamám. Anélkül, hogy bármit is magamra vettem volna kiléptem az erkélyre. A hideg levegő megcsapta az arcomat és éreztem, hogy kezdek megnyugodni. Ám ez csupán egy pillanatig tartott, ameddig nem láttam meg, hogy Harry is ott van. Istenemre esküszöm, valahányszor friss levegőt szeretnék szívni az erkélyről, a férfi is pont ott van.

-Hát te?-kérdeztem.

-Csak levegőzök.-bökte ki anélkül, hogy felém pillantott volna.

-Mindig olyankor vagy itt, amikor én is ki akarok jönni.-jegyeztem meg.

-Ez nem teljesen igaz.-szívott bele a cigijébe, amit az ujjai között tartott.-Én minden este kijövök.-nézett végre rám, és el is szörnyedt.-Normális vagy?! Kurva hideg van, te meg kijössz egy szál semmiben!-kelt fel a kis napozó ágyról, ami az erkélyen volt.

-Bocsi anyu!-poénkodtam, de ő csak a fejét rázta és rám adta kabátját, ami még neki is hosszú volt, így amikor én felvettem majdnem a földet súrolta.

-És neked mi nyomja a szíved, hogy suli időben ilyen későn levegőzni támadt kedved?-kérdezte.

-Egy, holnap nincs első három órám.-kezdtem bele- Kettő, folyton az jár az eszemben amit ma mondtál.-vallottam be.- Ha nem szereted Annat, akkor miért vagy még vele együtt?

-Ő törődik velem, azt hiszem.-rántotta meg a vállát.

-Nem úgy mint én, aki más fiúkkal csókolózik, igaz?

Nem válaszolt, és én tudtam, hogy ez egy igent jelent.

Visszaült, én pedig követtem őt. Szorosan mellé ültem, majd fejemet a vállára döntöttem. Hezitáltam. Nagyon is. Vajon lenne még értelme győzködnöm őt arról, hogy amit a kocsiban látott Ryannel az egyáltalán nem az volt, mint amit hitt?

-Tudod...-kezdtem bele- Ryan volt az aki megcsókolt. Én semmit nem akartam tőle. Azóta nem is álltam vele szóba.

Beszéd közben a kezemen lévő kis láncot babráltam. Rajta lifegett az a kis papírrepülő medál amit már lassan egy éve kaptam a göndörkétől karácsonykor.

-Ezt azért mondtam, hogy tudd az igazságot, és nem azért hogy kidobd Annat. Megérdemled hogy tudj róla. Ennyi.-sóhajtottam, majd felkeltem és bementem a házba.

Levettem magamról a kabátot és fel akartam akasztani, amikor kettő kezet éreztem meg a csípőmön. Magához húzott, majd teljesen átkarolt és a hajamba puszilt.

-Köszönöm...-suttogta.

Könnyeim ismét potyogni kezdtek. Most realizáltam, hogy mennyire is rontottam el. Az egész az én hibám volt. Minden.

-Sajnálom!-fordultam meg ölelésében.

A férfi értetlenül figyelte ahogy halkan sirdogálok.

-Annyira sajnálom, te jó ég! Miután kiderült az igazság arról hogy ki vagy, azért mentem el a Wendysbe, mert még mindig szerettelek. De amikor odaértem és megláttalak eszembe jutott apám, a nevem és a tiéd. Eszembe jutott, hogy bármennyire is szeretnénk, nem lehetünk együtt. Ezért rohantam el, amikor megláttam hogy egy lánnyal vagy ott. Könnyű volt rá fogni, hogy azt hittem hogy barátnőd van. De kurvára nem tudtalak elfelejteni! Ezért jöttem össze Zaynnel. Régen amikor együtt voltam vele, olyan érzéseim voltak, hogy azt hittem ha előhozom őket, az majd segít elfelejteni téged. De rohadtul hazudtam magamnak, mert ami közted és köztem volt az ezerszer szenvedélyesebb volt és tisztább, mint amit Zaynnel valaha is átélhetünk. Amikor pedig ide kerültünk nem azért mondtam, hogy időre van szükségem, mert annyira meghatott volna a Zaynnel való "szakításom", hanem mert az eszem azt diktálta, hogy távol kell tartanom magam tőled. De valahányszor azt látom, hogy Anna megpuszil téged, vagy akár csak egy mosolyt is eleresztesz felé, úgy érzem hogy a szívem ezer és ezer darabra hasad. Egy mocskosul önző ember vagyok, aki kihasználta Zaynt, és félek, hogy veled is ezt fogom tenni! Szóval sajnálom!-zokogtam.

A férfi ajkai szétnyíltak a meglepettségtől, és először nem is tudott mit reagálni.

-Várj, mi?-kérdezte, én pedig csak még jobban sírtam.

-Jól hallottad, kurvára sosem szerettem ki belőled, csak ezt mutattam, hogy könnyebb legyen mindenkinek. Most őszintén Harry, gondolod hogy apám hagyta volna hogy együtt legyünk?-kérdeztem, de mielőtt a férfi válaszolhatott volna, folytattam.- Tudom, hogy már nem jelent semmit az amit elmondtam, hiszen te már nem szeretsz engem, és ezt tudomásul is veszem.-mondtam szipogva.-Anna egy rendes nő, megérdemled hogy végre valaki jól bánjon veled, tényleg.-mosolyogtam rá.- Beszélj vele arról hogy hogy érzel, és ne hagyd ezt veszni hagyni, mert ő tényleg képes neked megadni azt amire vágysz!

-Mégis honnan tudod te hogy én mire vágyom?-kérdezte rekedt hangon.

Nem tudtam válaszolni. Szó szerint csak hebegtem habogtam ahogy tekintetemet felemelve a szemeit néztem.

-Hát... te mondtad hogy már nem szeretsz, és...

-Mégis mikor mondtam én ilyet?-szakított félbe.

-Ma a próbafülkében... Azt mondtad hogy már mindegy...-dadogtam, mire ő a fejét kezdte rázni.

-Egy szóval nem mondtam, hogy valaha is abba hagytalak szeretni téged Amelia Hastings! Azt hittem már ez a hajó elúszott, miután nyilvánvaló jeleit mutattad annak hogy nem akarsz tőlem semmit. De ettől függetlenül én még mindig annyira szerelmes vagyok beléd mint egy éve, amikor az üvegházban randiztunk! Nem emlékszel? Megígértem neked hogy mindig és örökre vigyázni fogok rád és szeretni foglak téged, és komolyan is gondoltam!

A végére már a férfi szemeiben is könnyek csillogtak. Homlokomat az övének döntöttem és nagyot sóhajtottam.

-Félek, hogy tönkreteszlek...-súgtam halkan.

-Vállalom a kockázatot...-válaszolta, majd ajkaimra tapadt.

___________________________________
~2023.01.12.