Through the dark

25. rész

-Segítenél?-néztem a vállam fölött a férfira, aki éppen az ingjét gombolta össze.

Mögém lépett és fürge ujjaival rögtön felhúzta a cipzárt.

Mosolyogva néztem, ahogy szinte lihegve leül az asztalára, és nagyot szusszant csukott szemmel. Apró baba hajai nedvesen tapadtak a homlokához az izzadtságtól. Az öve és a nadrágjának a gombja még mindig szét volt nyitva. A zakója pedig valahol a földön hevert.

-Sürgősen ki kell szellőztetned, mielőtt valakit beengedsz ide!-jegyeztem meg, majd kikukucskáltam az egyik ablakon széthúzva a rolót.

-Nyugi, te vagy az egyetlen, akit be szoktam ide hívni.-nyitotta ki a szemeit.- Gondolj csak bele, hogy milyen félreérthető lenne, ha behívnék magamhoz egy diákot.

-Nem is értem, hogy miért feltételezik az emberek, hogy valami olyat csinálsz a lányokkal idebent, amit nem lenne szabad!-mosolyogtam.

Előbújtak a gödröcskéi incselkedésemre. Ellökte magát a bútortól, és kezeit ismét az oldalamra vezette. Egyik hüvelykujjával végigsimította az alsó ajkamat, majd a homlokát az enyémnek döntötte. Smaragdzöld szemei csillogtak, ahogy az enyéimbe néztek.

-Tudod,-kezdett bele- nem vagyok valami jó az ilyenekben, de megpróbálom, mert ezt most tényleg nem szeretném elbaszni.

Szavai hallatán először megijedtem. Mégis mi az, ami ennyire fontos és komoly, hogy ilyen nehéz erről beszélnie?

-Lehet, hogy gyerekesen fog ez most hangzani, de... Lennél a barátnőm?

Köpni nyelni nem tudtam. Teljesen lefagytam, annyira váratlanul ért ez az egész.

-Csak azért, hogy tudjuk, hogy hányadán állunk a dolgoknak. Mármint... Ahj...-sóhajtott nagyot- Mondtam, hogy nem vagyok ebben jó!

Nevetni kezdtem. Az mindig önmagában biztos férfi ismételten olyan kétségbeesett volt, és bizonytalan mint már sokadjára, amikor egyre nagyobb szeletet mutat meg magából.

-Nem szeretem felcímkézni a dolgokat, de szeretném ha mindketten ugyanúgy gondolkoznánk a kapcsolatunkról, és nem lennének félreértések. Én tiszta szívemből szeretlek, de tudom, hogy az utóbbi hónapok nagyon bonyolultak voltak. Na meg persze a kapcsolatunk kezdete sem a legtökéletesebb... Csak szeretném tudni, hogy te mit gondolsz kettőnkről, és arról, hogy van-e közös jövőnk.

-Őszintén?-kérdeztem, mire bólintott.- Nagyon is szívesen lennék a barátnőd!-mosolyogtam, majd ajkaira tapadtam.

***

Úgy éreztem magam, mint aki felhőkön sétál. Meglepő, hogy amilyen nehéz helyzetben vagyunk jelenleg, mennyire boldognak érzem magam.

Mosolyogva löktem be a mosdó ajtaját, majd az egyik tükörhöz léptem. A hajam kócos volt, így gyorsan végighúztam benne ujjaimat ha már nem volt nálam fésű. Az arcom kipirult, és valóban melegem is volt. Megnyitottam a csapot, majd ügyelve arra, hogy a sminkemet azért ne kenjem el, megmostam az arcomat, ami hihetetlenül jól esett a forró bőrömnek. Elzártam a vizet, és a kézszárítóhoz léptem. Hallottam hogy nyílik az ajtó, de nem néztem hátra. Rengetegen voltak az épületben, szinte bárki lehetett az, aki belépett.

Miután a kezeim már teljesen megszáradtak megfordultam, és kezemmel mellkasomhoz kaptam ijedtségemben miután megláttam, hogy Ryan áll neki támaszkodva a falnak.

-Ez a női mosdó!-adtam tudtára, de nem úgy nézett ki, mint akit ez érdekel.

Szótlanul kezdett el felém sétálni, mire én ösztönösen hátrálni kezdtem. Pár lépést tettem hátra, amikor megéreztem a hideg csempét nekinyomódni a hátamnak. Tudtam, hogy nincs tovább, ennél távolabb nem kerülhetek tőle.

-Egész este le sem tudom rólad venni a szememet, olyan jól nézel ki!-szólalt meg végre.

-Nem hiszem, hogy ennek a barátnőd is örül!-jegyeztem meg gúnyosan.

Pár másodperccel később már csak centikre állt tőlem. Orromat megcsapta az alkoholszag és egyből tudtam. Részeg.

-Ryan, menj és keresd meg Naomit! Túl sokat ittál...

-Nem!-kiáltott és a fejem mellett beleütött a falba, ami hangosan, visszhangozva csattant.

Torkomba rögtön gombóc növekedett, ahogy realizáltam, hogy az előttem álló fiú nem éppen a részegségnek a vicces, mámoros szakaszán áll, hanem az agresszív, durva állapotában van.

-Torkig vagyok azzal, hogy mindenki arra utasítgat, hogy mit csináljak!-üvöltött- A kurva életbe is! Ez az én életem, senkinek rohadtul semmi köze ahhoz, hogy kivel akarok lenni! Főleg nem neked!-köpte a szavakat, majd megpofozott.

Fejem oldalra fordult és a hajam az arcomba hullott. Nem mertem ránézni. Még csak megmozdulni sem bírtam. Kurvára nem tudtam, hogy mégis mit kéne csinálnom. A fiú nyilvánvalóan erősebb volt nálam. Kiabálni felesleges volt az üvöltő zene miatt, ami kintről jött. Az egyetlen amiben reménykedhettem, hogy valaki nemsokára benyit és segít rajtam. De hiába szugeráltam az ajtót, senki nem nyitott be rajta.

Ryan összefogta a két kezemet a fejem fölött. Hosszú ujjaival gond nélkül át bírta fogni akár egy kézzel is a csuklóimat. Így másik kezével egyre feljebb és feljebb tornázta rajtam a ruhám alját.

-Kurvára vedd le rólam a kezed!-kiabáltam rá, de semmit nem segített.

Testével teljesen nekem nyomult, így még csak rángatózni sem bírtam. Kezével végül elérte bugyimat és vigyorogni kezdett.

-Csak nem miattam vagy ilyen nedves?

-Csak szeretnéd!-mondtam, majd arcába köptem egyet.

-Te kurva!-kiáltott, majd mielőtt újra megüthetett volna, hirtelen kinyílt az egyik wc ajtó.

-Hé pöcsfej!-szólalt meg egy női hang.

Nem láttam, hogy ki volt az, annyira sokkban voltam a történésektől. A nő valamit a fiú arcába fújt, gondolom paprikasprayt, akinek ennek hatására keze engedett a csuklóm körüli szorításon. Ezt kihasználva elrántottam a kezeimet, majd egy jól irányzott rúgással ágyékon találtam őt, mire Ryan összeesett a földön. A nő megragadta a kezemet és kihúzott a folyosóra, majd egyre távolabb vitt a mosdótól. Könnyeim elkezdték elhomályosítani a látásomat, és amint meghallottam Harry hangját, lecövekeltem. A nő értetlenül fordult hátra, de amikor meglátta, hogy Harry futva közeledik felénk, nem próbált meg tovább rángatni.

-Jézusom! Mégis mi történt veled?-vette kezei közé arcomat.

-Ryan...-csuklott el a hangom.

A férfi megfeszült a név hallatára.

-Esküszöm, hogy megölöm!-kiabált.

-Arra semmi szükség fiatalember!-szólalt meg a mellettünk álló nő.

Még mindig nem tudtam teljesen szemügyre venni a megmentőmet, és a sírás sem segített ezen túl sokat. Ám amikor Harry úgy nézett a nőre, mint aki szellemet lát, megtöröltem szemeimet és rápillantottam én is. Velem volt egymagas. A haja barna tincsekben omlott a vállára. És ami miatt tudatosult bennem hogy ki is állt velem szemben, azok az óceán kék szemei voltak, amik teljes egészében megegyeztek az enyéimmel.

Nem mertem, egyszerűen nem bírtam kimondani a szót, ami a nyelvem hegyén volt, főleg, amikor a nő szemeiben is döbbentséget véltem felfedezni. Így Harry volt az egyetlen, aki kibírt nyögni bármit is az ajkain.

-Juliette?

__________________________________
~2023.03.23.