Through the dark

3.rész

-Gyerekek, ha ezen átmegyünk mindannyian, a következő estét én állom a Pembrokeban!-mondta Josh miközben kijöttünk az egyetem épületéből.

Túl voltunk a vizsgán, ami nem sikerült annyira fényesen mint azt vártuk. Nem tudom hogy a többiek csak nem tanultak eleget, vagy tényleg ilyen nehéz volt ez az anyagrész, de én azért nem tudtam koncentrálni, mert egy bizonyos göndör hajú férfi járt egész végig a fejemben és az ajánlata. Pár órán belül ismét látni fogom őt, és én még mindig nem döntöttem.

-Hallod Lia, hol van a gorillád?-kérdezte Brooke, a testőrömre utalva.

-Előre küldtem, hogy indítsa be a kocsit.-válaszoltam.

-Tyűha, nehogy valami bajod essen ameddig nincs itt!-viccelődött Adam.

-Haha, nagyon vicces vagy!-mondtam szarkasztikusan, mire egyik karját átdobva vállam fölött húzott magához és ölelt meg.

-Mit is mondtál, mivel foglalkozik az apád?

-Elektronikai cikkeket gyárt és forgalmaz.-jöttem elő a hivatalos szöveggel.

-Pedig tökre olyan mintha valami maffia főnök lenne ezzel a sok testőrös dologgal meg minden.-nevetett Brooke, mire a többiek is nevetni kezdtek.

Ha tudnák...

-Amúgy nem is lenne olyan lehetetlen itt Miamiban.-szólalt meg kis idő után Josh- Az apám zsaru és már évek óta próbálnak lekapcsolni, nem csak egy, hanem két maffiát is! Sőt! Állítólag most felbukkant egy harmadik is. De erről nem kéne beszélnem...

Fejemet felkaptam erre a titokzatos harmadik maffiára. Biztos voltam benne hogy arról a családról beszél akik most minket is támadnak.

-Jajj már, kinek mondanánk tovább? Mondd már hogy mit tudsz!-faggatózott Adam.

-Igen, mondd csak!-álltam a férfi mellé.

-Hát jó, szóval eddig annyit sikerült megtudnia a rendőrségnek hogy...

Mielőtt a fiú befejezhette volna mondatát egy hatalmas robbanás rázta meg a campus területét. Ijedten néztünk a parkoló felé ahol egy kocsi az égbe repült majd lángolva esett vissza a földre. De nem akármilyen kocsi volt az...

-Lia, az nem a te kocsid?-kérdezte Brooke, mire lassan bólintottam.

Mielőtt bármit is mondhattam volna lövés hangokat hallottunk. Az eddig nyugodt kisebb csoportokban vonuló emberekből kitört a pánik. A lövések hangjához hozzá társultak az ijedt egyetemisták kiáltásai és sikoltásai. Biztos voltam benne hogy nem véletlen hogy pont az én kocsim robbant fel, majd valaki lövöldözni kezdett. Tudtam hogy az ismeretlen maffia állt a támadás mögött, ezért azt is tudtam hogy én vagyok a célpont.

Brookból kitört a sírás, és valószínűleg pánikrohamot kaphatott, mert Adam hiába szólongatta hogy mennünk kell, a lánynak mintha földbe gyökereztek volna a lábai, meg sem moccant. A fiúk már konkrétan rángatták őt, amikor feltűnt egy gyanús alak aki a bejárat környékén ólálkodott. Egyáltalán nem volt semmi különös a kinézetében. Egy átlagos huszonéves fiúnak tűnt. Ami igazából felkeltette a figyelmemet, az az volt, hogy még egyetlen embert sem láttam ennyire nyugodtnak, miközben körülötte lövöldözés zajlott.

Kapucnimat feltettem fejemre és napszemüvegemet lehajtottam szemeimhez, hogy így takarjam az arcom. Egyértelmű volt hogy engem keresett, és hogy el kellett tűnnöm onnan. De ahogy eszméletlen barátnőmre néztem kénytelen voltam megtenni.

-Oké fiúk, emeljétek fel!-mondtam mire értetlenül néztek rám.

-Mi?-kérdezte Josh, mire csak intettem hogy csinálják már amit mondtam.