Through the dark

1.rész

-Siess vissza!-nyomott egy apró csókot ajkaimra Zayn.

-Jó jó, gyors leszek!-mosolyogtam és felpattantam az ágyamról.

Lesétáltam a konyhába ahol Mrs. Roberts épp a vacsorát készítette. A konyhát isteni illatok töltötték meg. Fogalmam sem volt hogy mi rotyoghatott a fazékban, de bármit is kevergetett az új házvezetőnőnk, előre tudtam hogy ma repetázni fogok.

-Jó estét kisasszony!-köszönt amikor meglátott.

-Jó estét!-biccentettem.

Nem, ezalatt a kis idő alatt sem szerettem meg ha az emberek kisasszonynak hívtak engem, de ami Fabiaval történt egyszerűen arra késztet hogy próbáljak meg minél kevesebb emberrel szorosabb kapcsolatot kialakítani hogy kevesebb veszteség érhessen. Tudom elég keményen hangzik de úgy érzem így lesz a legkönnyebb. Túl sok embert vesztettem már el, és nem feltétlen úgy hogy meghaltak. Úgy van, jól gondoljátok hogy itt arra a göndör hajú férfira céloztam aki hónapokon keresztül másnak adta ki magát majd összetörte a szívem.

-Segíthetek valamiben?-törölte meg kezeit kötényébe.

-Nem köszönöm, csak egy kis nasiért jöttem le, mert Zaynnel filmezünk.-magyaráztam és lekaptam egy chipses zacskót az egyik szekrényből és egy üveg üdítőt is..- De bármit is főz éppen, nagyon finom illata van, úgyhogy megpróbálom nem tele nasizni magam mert biztosan fogok enni vagy két tányérral belőle vacsorára.-mosolyogtam, mire az ő ajkain is széles mosoly terült el, majd mint egy pincér, kezeimbe vettem még két poharat is és úgy kezdtem el ügyeskedni hogy nehogy leejtsek bármit is.

A konyhából kilépve Niallbe botlottam, aki amint meglátott teljesen lesápadt. Szemei kitágultak és karomnál fogva kezdett el rángatni felfelé a lépcsőn, miközben tekintetét jobbra balra kapkodta.

-Ezt nem hiszem el,-motyogta magában- Zaynnek csak egyetlen dolga lenne...-morgolódott és szobám felé húzott.

-Niall mi ez az egész?-kérdeztem, de nem akart válaszolni.

Kirántottam karomat a szorításából és megálltam. Értetlenül néztem rá, de ő csak kezeit tördelte.

-Szóval?-néztem rá, de ő csak a földet szugerálta, majd fél szemmel apám irodájának ajtaja felé pillantott, ami elég gyanús volt számomra.

-Lia, kérlek, csak menj be a szobádba!-kérlelt, de ugyebár én nem vagyok az a könnyű eset.

-Valaki bent van apánál, és nem akarjátok hogy tudjam igaz?-kérdeztem, mire a szőkeség csak nyelt egy nagyot.

180 fokos fordulatot vettem és olyan hirtelen indultam meg az iroda felé ami a folyosó végén volt hogy Niallnek kellett egy kis idő mire felfogta hogy mit csinálok. Hallottam hogy szólitgat, de nem törődtem vele. Túlságosan kíváncsi voltam hogy ki lehet az akit így titkolni kell előlem. Persze én sem vagyok hülye. Apámat rendszeresen keresték meg igen veszélyes emberek és bűnözők akik valami mocskos üzletet akartak vele kötni, de apa rendszeresen visszautasította őket és ilyenkor nem jött túlságosan jól ha tudták hogy a folyosó túloldalán van a híres Burrage maffia vezetőjének egyetlen szem lánya. Szóval ahelyett hogy berontottam volna fülemet az ajtóra tapasztottam és hallgatózni kezdtem.

A szobában feszült lehetett a hangulat, ugyanis senki nem szólalt meg. Valószínűleg épp egy nehéz döntést kellett meghozniuk vagy én nem is tudom, de egy kis idő után végre megszólalt apa, ezzel megtörve a csendet.

-Köszönöm hogy szóltatok, majd utána nézek hogy mégis mivel van dolgom.-zárta le a beszélgetést nyugodt hangon.

-Nem érted hogy veszélyben van?!-üvöltötte egy ismerős hang. Egy túl ismerős hang...