Through the dark

10.rész

*két héttel később*

-A nevem Chloe Fletcher. 17 éves vagyok és most költöztünk ide a bátyámmal Kaliforniából. A szüleim meghaltak egy autóbalesetben és azóta Nathan, a bátyám nevel, aki testnevelés tanár és box edzéseket tart.-ismételgettem újra és újra hogy még véletlenül se rontsak el semmit.

Nagyot sóhajtva ültem le az íróasztalomhoz a székemre. Megfordultam a székkel és egyenesen a tükrömbe néztem. Beletúrtam frissen festett tincseimbe. Harry szerint a rejtőzködés egyik lépcsőfoka a haj stílusváltás. Míg az én világos barna hajamat "csupán" befestettük feketére, addig Harry hosszú, már majdnem vállát súroló loknijait levágtuk akkorára hogy beletúrni is alig lehet.

-Ams! Indulnunk kell!-hallottam a férfi kiabálását az emeletről.

-Megyek!

Felálltam majd az egész alakomat végig szemléltem. Idegennek éreztem magamat a bőrömben. Magassarkú cipő, fehér térdzokni, egy meglepően rövid bordó szoknya és fehér blúz egy szintén bordó nyakkendővel.

-Mit csinálsz ennyi ideig? El fogunk késni már az első napon!-nyitott be Harry a szobámba.-Azta.

-Ne is mondd!-fordultam felé.-Úgy nézek ki mint egy pornós!-háborodtam fel teljesen, mire ő nevetni kezdett.

-Ironikus ahhoz képest hogy katolikus iskola, mi?

-Az.-ráztam a fejemet.

Felkaptam magamra az egyenruhához tartozó blézert, majd a vállamra vettem a hátizsákom ami tele volt könyvekkel.
Amint kiléptünk az ajtón elfanyarodtam. Nem volt ínyemre ez a Manchesteri időjárás. Miamiban folyton meleg volt és sütött a nap, de itt Angliában, főleg ősszel... Esély sem volt rá.

-Rendben, vegyük át még egyszer!-nézett rám Harry a suli parkolójában, mire én szemeimet forgattam.

-A nevem Chloe Fletcher. 17 éves vagyok és most költöztünk ide a bátyámmal Kaliforniából. A szüleim meghaltak egy autóbalesetben és azóta Nathan, a bátyám nevel, aki testnevelés tanár és box edzéseket tart.-mondtam újra unottan, mire ő bólintott.- Harry, nem akarom ezt.-mondtam szenvedve.

-Tudom szépségem, de muszáj. Senki nem keresne minket egy ilyen helyen és főleg nem úgy, mint egy testvérpárt.

Igaza volt.
Unott arccal szálltam ki a kocsiból és követtem Harryt az épületbe. Az igazgatóság fent volt a másodikon, mire pedig odaértünk a fél iskolán keresztül kellett végig mennünk. Még volt fél óra a csengőig, mégis a folyosók már tele voltak diákokkal, akik egymással sutyorogva bámultak engem és Harryt.
Vicces, mindig is rendes középiskolába szerettem volna járni és most, amikor muszáj, hányni tudnék tőle.

-Ááá! Mr. Fletcher! Isten hozta önöket!-hallottuk az igazgató úr hangját miután beléptünk az irodájába.

Mr.Wheeler nagyjából az ötvenes éveiben járhatott. Haja itt-ott már őszült, nagy pocakja volt, és mikor felállt lehetett látni hogy nagyjából velem egymagas.

-A kis hölgy pedig gondolom a huga, Miss Fletcher.

-Igen, és jó reggelt!-válaszolt Harry.

Körbenéztem a szobában és hű. Nem hittem hogy egy iskolaigazgatónak ilyen jól menne, hogy méregdrága bútoroktól hemzseg az irodája.
Harry óvatosan megbökött a könyökével, mire én visszatértem a valóságba és újra az igazgatónak szenteltem a figyelmemet.

-Jó reggelt!-köszöntem én is, mire a férfi széles mosollyal kezdett vigyorogni.

Tekintetét óvatosan végigvezette rajtam és bumm. Azt hittem menten el fogok ájulni, ahogy az az ismerős érzés futott át rajtam, mint amikor Daniel Rogers próbált meg közeledni felém.
Megragadtam Harry karját, mire mindketten felém kapták a fejüket.