You're Still The One /HUSBANDS/(Larry Stylinson Ff) BEFEJEZETT

12

Egy, talán két éjük maradt még attól függően, mennyire sikerül O'Harának odahatni a munkálatok siettetésére. Louis vegyes érzelmeket táplált ez ügyben, mert bár neki is elege volt már a bezártságból és iszonyúan szerette volna folytatni a megszokott életét, azzal is tisztában volt, hogy az akadály eltávolításával egy időben Harry is eltűnik majd az életéből. Újra.
A veszekedésük után a göndör férfi sértetten felvonult a szobájába és ki sem dugta az orrát egészen kora estig, amikorra Louis idegei jócskán kezdték felmondani a szolgálatot.

Shankara ma már legalább tízszer hívta, az iroda a feje tetején állt, mert a főnök jóváhagyása nélkül semmilyen ügyletet nem bonyolíthattak le. Hiába álltak előkészítve az asztalán a dossziék, hiába végeztek sikeres tárgyalásokat a beosztottjai, ha nem volt ott, hogy a végső szót kimondja. Az ember azt hinné, két-három nap semmi, fikarcnyi jelentőséggel sem bír az élet körforgásában, és valószínűleg Louis is így gondolkodott volna, amíg nem került ebbe a lehetetlen helyzetbe. Az internetet és a tévét legalább holnap visszakapja, ha hihet az ígéreteknek, és a vonalas telefont is, bár azt ritkán használta. Egyébként sem volt egy cseverészős fajta, ha a családja úgy döntött, hogy kupaktanácsot tart, arra ott volt a saját facetime csoportjuk.

Még mindig a Jonas Masters ügyön gondolkodott, mikor mozgásra lett figyelmes a perifériás látásával. Érzékei egyből kihegyeződtek, ahogy a sudár szépség közelített felé, kipihenten, lenyugodva. Louis sok szép férfit látott már életében, de biztos volt benne, hogy ilyen kecseset, ilyen valószínűtlenül gyönyörűt még soha. Nem véletlen szeretett bele annak idején, és nem véletlen az sem, hogy még mindig minden idegszálával vonzódik a göndör férfihez. Mit vonzódik, legszívesebben maga alá gyűrné és addig szeretné, amíg Harry meg nem érti végre, hogy ők ketten csak együtt lehetnek boldogok. Harry olyan édes volt mindig, olyan szeretni való. Mennyire tudott örülni apróságoknak, mennyire meg tudta látni a szépet akkor is, ha épp úgy érezte, ellepik a gondok. Mennyire tudta mindig, mivel tudja percek alatt jobb kedvre deríteni. Nem. Nem mindig csak szexszel, bár tagadhatatlan, hogy az volt a leghatásosabb módszere.

- Nyúzott vagy – szólalt meg közvetlenül előtte. Lou olyan mélyen belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, mikor ért Harry a közelébe.
- Igen. Kicsit. Gondok akadtak a cégnél – sóhajtott fel. - És persze személyesen ott kellene lennem, hogy megoldjam.
- Hiába, nélkülözhetetlen vagy – mosolyodott el halványan Harry és Lou-nak ennyi elég volt, kiszáradjon a torka és elfelejtse, hogyan kell nyelni. - Figyelj, Lou! Sajnálom, amit a délelőtt mondtam. A házadról. Ez... Nagy dolog és szép és tiszta, csak... Mindegy. Nem te tehetsz arról, hogy itt ragadtam és nem rajtad kellett volna levezetnem az idegességem. Én csak... Azt hiszem, bepánikoltam.

Louis nem hitt a fülének. Harry tényleg bocsánatot kért? Komolyan? És mindezt milyen édesen bűnbánó arccal...
- Felejtsük el! Mindketten túlságosan elragadtattuk magunkat. - húzta egy valamiféle mosolykezdeménybe az ajkait. - Főzök egy teát. Kérsz? - állt fel a díványról és a konyhába tartott, hogy bekapcsolja a vízforralót.
- Iiiigen... Azt hiszem. Cukorral és tejjel, légyszi – felelte Harry. Az ajtófélfának támaszkodva várta, hogy elkészüljenek az italok, smaragd szemeivel követve Louis minden mozdulatát, aki ettől a tudattól finoman remegni kezdett és hálát adott egy magasabb hatalomnak, hogy nem löttyintette ki, mikor a férje kezébe adta őket.

- Kiülhetünk a teraszra is, ha gondolod. Kellemes még a levegő. Vaaaagy... A nappali?
- Legyen a terasz. Vacsora után pedig kibonthatunk egy üveg bort a nappaliban. - Harry válasza zene volt Louis füleinek. Akkor az estét is vele tölti...

Louis áldotta az eszét, hogy a változékony időjárásra való tekintettel a kerti bútorok párnáit a fészerben tartotta letakarva. Most nemcsak csuromvizesek lennének, de valószínűleg néhányat el is vitt volna a szél, ha nem mindet. Elővett hát két pepitát és a gondosan letörölgetett fém székekre helyezte őket. Az asztalt is letisztította, kellemes koraesti teázás színterévé varázsolva a viharvert területet. Mire kényelmesen elhelyezkedtek, az italok is pont fogyasztható hőmérsékletűre hűltek.