Nem sok minden maradt a hűtőben, amit még felehettek volna, a készételekből teljesen kifogytak, ezért Louis-nak rögtönöznie kellett a rendelkezésre álló alapanyagokból. Köztudottan gasztronómiai analfabéta volt, ezért kifejezetten kapóra jött neki, hogy végre működött az internet és felhívhatta a húgát, hogy segítsen neki összeállítani valamiféle egyszerű, de nagyszerű ebédet.
- Hi, Lotts! Figyi, a segítséged kellene – kezdte kertelés nélkül, mikor húga végre válaszolt a videóhívására.
- Jé, az elveszett bátyókám! Mi a helyzet? Napok óta nem hallottam felőled – hangzott a vidám felelet. Való igaz, nem volt internete, de telefonon tarthatta volna a kapcsolatot a családjával, ha nem töltötte volna ki minden pillanatát a hirtelen felbukkant szélvész hercege.
- Kicsit el lettünk vágva a külvilágtól, a hurrikán kidöntött egy fát az útra, ezért harmadik napja be vagyunk zárva a birtokra. De nem ez a ...- Mi az, hogy lettünk? És mi az, hogy vagyunk? Ki van nálad, Lou? Tudtommal soha nem fogadsz látogatót rajtunk kívül, mi pedig biztos nem vagyunk ott. - Nos igen, Charlotte fogta a lényeget, pillanatok alatt észrevette a freudi elszólást.
- Ez nem... Jó... Ehm, oké, szóval... Harry van itt – dadogta Louis.
- Harry... - Lotti hangján érezhető volt a kétkedés, ami nem meglepő, hiszen egyetlen Harry nevű férfit ismert, akinek köze lehetett a bátyjához.
- Igen, Harry... Tomlinson. Izé... Styles. Pont akkor állított be, mikor... - nem tudta folytatni, mert a vonal túloldaláról éles sikítás hallatszott, aztán ideges léptek dübörgése, Lotty minden bizonnyal futólépésben igyekezett valahová a tűsarkú papucsában.
- Állj, Lotts! Kérlek, maradjon ez most köztünk! - kiáltott rá a húgára, aki a videókép már elérte a szüleik hálószobájának az ajtaját.- Mi? Eszeden vagy, Lou? Harry visszatért hozzád és azt várod tőlem, hogy ne újságoljam el anyáéknak? Tudod, mennyire szeretik a férjedet és anya mindig is hitt abban, hogy egyszer még kibékülhettek.
- Nem békültünk ki. A válási papírokat hozta. Csak aztán jött a vihar és itt ragadt. Kérlek, Lotts, ez nem olyan egyszerű, hagyjuk most ki ebből anyáékat, jó?
- Ohh – a lány arcán a boldog izgatottságot felváltotta az értetlen csalódottság, megfordult és lényegesen lassabban indult lefelé a lépcsőn vissza a saját földszinti szobájába. - Akkor ennyi? Most már végleges? Váltok?
- Nem tudom, nem szeretnék, nem is írtam alá. De... Harry teljesen megváltozott, rá se ismernél, ha látnád.- Héj, nem mindenki olyan elvetemült, mint te. Én követem minden lehetséges platformon és tudom, hogy áll a szénája. Az, hogy nem szólok hozzá és nem lájkolgatom, csak az irántad való lojalitásom eredménye. De a képei eszméletlenek, tudom jól, mennyire befutott odaát. Az egyik legkeresettebb modell, bár én lennék valaha ilyen népszerű, de én csak max az instán tudom megmutatni magam. - Lotti hangja egyszerre volt irigykedő és rajongó, Louis pedig ezt az egészet nem tudta hová tenni, fogalma sem volt arról, hogy a húga naprakész információkkal rendelkezik Harryről. Bár azt, hogy a kulisszák mögött mi zajlik, ő sem sejthette.
- Lehetne, hogy ezt nem most beszéljük meg? Légyszi. Főznöm kéne valamit, mert kifogytunk az előresütöttekből és Harry hamarosan éhes lesz. Kellene valami gyors és egyszerű recept, ami megtenné ebédre. - Charlotte csak megforgatta a szemeit, amik ugyanolyan pazar azúr árnyalatban pompáztak, mint a bátyjáéi. Azzal a különbséggel, hogy Louis sosem tett volna műszempillákat magára, igaz nem is volt rá soha szüksége.
- Jó, mi van otthon? Miből gazdálkodunk? - Louis kinyitotta a hűtőt és a kis szekrényt, és sorolni kezdte, amit lát.
- Van csirke, pár tojás, tej, sajt, pármai sonka, alma, egy... Mi a fene ez? Mindegy. Van hagyma, krumpli, aztán... Oliva olaj, balzsamecet, vagy mi...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
You're Still The One /HUSBANDS/(Larry Stylinson Ff) BEFEJEZETT
Hayran Kurgu🔞 A Tomlinson házaspár, Harry és Louis egy ideje külön él. Hatalmas szerelem kötötte őket egykor össze, az igazi NAGY SZERELEM. És bár az ellentétek vonzzák egymást mondás náluk is működött, végül ez okozta a kapcsolatuk vesztét. Louis visszafogott...