Cukormáz | Pierre Gasly

2.

Francesca

Ahogyan anyukám ígérte, pontban este hatkor megcsörrent a telefonom. Lilianaval éppen a heti bevásárlást végeztük, de ezúttal sokkal kevesebb élelmiszer került a kosárba. A legjobb barátnőm tolta a szekeret, amiben egyenlőre egy üveg vörösbor, pár fej szőlő, sajt és pár doboz cider pihent. A lengyel lány nem szereti a bort, így azt az alkoholt teljesen egyedül fogom elpusztítani.

Liliana felhúzott szemöldökkel figyelt engem, majd ahogyan megmutattam neki, hogy anyukám keres, megforgatta a szemeit és elindult megkeresni a bolt legjobb vodkáját. Egy nagy sóhaj után fogadtam a szülőm hivásat, míg a rengeteg doboz eper közül próbáltam a legszebbett kiválasztani.
- Szervusz, kislányom! - anyám hangja most is szigorúan csengett. Nápolyi születésű, így gyermekkorában rengeteg büntény részese volt. Mindig megkapom azt, hogy ha olasz vagyok, akkor biztosan ismerem a maffiát. A nápolyi maffia nem olyan, mint a filmekben Don Corleone, anyukám sok durva történetet mesélt róluk. Ezért is lett ügyvéd.
- Ciao, mamma... - hangom halk volt, vártam, hogy ő kérdezzen, felkészültem a lehető legtömörebb válaszok adására. "Ne fecsegj annyit, ezzel egy olcsó fruskának tűnsz!" Egy újabb olyan mondat tőle, ami meghatározta a gyerekkoromat.

- Apád üdvözöl - gyorsan elmotyogtam egy "Én is"-t, de édesanyám valószínűleg meg sem hallotta. - Hogy ment a vizsga?
- Ötöst kaptam.
- Ezt tudom. Engem most kivételesen a részletek érdekelnek. - egy szóbeli vizsgáról nem tudok úgy nyilatkozni, hogy hány százalék lett vagy hány pontot kaptam.
- Elsőnek sikerült sorra kerülnöm, az alkoholokról kellett beszélnem.
- Helyes, legyél csak mindig pontos, és örülök, hogy nem a legkönnyebb tételt kaptad. - minden vizsgaidőszakkor elkéri a tételsorokat és odaadja az egyik alkalmazottjának, akinek a felesége vegyész, hogy mondja meg az egyes tételek nehézségét.

Innentől említésre méltóbb mondatok nem hangoztak el közöttünk. Nagyjából annyi történt a maradék fél percben, hogy a szüleim elengednek Lilianaval nyaralni, de cserébe augusztus elején két hétig haza kell utaznom. Ennyit csak kibírok velük. Magamhoz vettem egy doboz epret és a barátnőm keresésére indultam. A lány még mindig az alkoholok között válogatott, az egyik kezében egy Zubrowka, a másikban pedig egy Absolut volt.
- Szerinted? - felém fordulva mutatta a két opciót. Rá böktem a kék feliratos üvegre, majd levettem a polcról egy citromos változatot is.

A pénztárak felé sétálva még magamhoz vettem két üveg RedBullt is, holnap reggel hasznos lesz a másnaposság ellen. A pénztáros fiú egészen furcsán méregett minket, amikor kipakoltuk a kasszaszalagra a sok alkoholt.
- Nagy buli lesz lányok? - Liliana csak bólintott egyet, miközben meglökte a kezemet, hogy így jelezze, hagyjam csak őt válaszolni. - Nincs szükség társaságra?
- Nem hinném, hogy a barátaink örülnének annak, ha gyertyatartót vinnénk a dupla randira. - a lány válaszán nem csak a srác, de még én magam is meglepődtem. Hihetetlen, hogy micsoda kifogásokat tud ez a lány kitalálni.

Hazafelé baktatva csak gyönyörködni tudtam abban a csodás városban, ahol élek. Az első pár hétben rendszeres programom volt, hogy naponta megnézzem a hercegi palotát. Nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy egy ilyen festői tájban élhetek.
- Választottál már filmet? - Liliana hangja zökkentett vissza a valóságba.
- Úgy gondoltam majd közösen átfutjuk majd a Netflixet. - a mellettem álló lány bólintott - Nem lesz kicsit sok a három üveg vodka egy estére?
- Majd a pizza felszívja.

Sietve nyitottuk ki a lakásunk ajtaján, hogy a szomszéd Berthelot asszony meg ne lesse, hogy hány üveg alkohollal állítunk haza. Napokig hallgattuk volna a hihetetlen pletykákat arról, hogy bandatagok lettünk és drogot terjesztünk a lakótelepen.
Liliana rögtön magához vette a telefonját és Wolt alkalmazáson keresztül megrendelte a vacsorát. Mindketten utálunk telefonálni, így mi vagyunk a legboldogabbak, hogy létezik az internetes rendelés.