Cukormáz | Pierre Gasly

3.

Francesca

Másnap délután hatalmas fejfájással ébredtem meg. A nappaliban feküdtem a szőnyegen, Liliana pedig a kanapén a sok díszpárna tengerében. Amint megemelkedtem a talajról, a nyakamban hatalmas fájdalom nyilalt. Ez is emlékeztetett arra, hogy mennyire sikerült kirúgni a hámból tegnap este. Az asztalon üres üvegek és alumínium dobozok hevertek, mellettem a földön pedig üres chipses zacskó, az eper doboza és műanyag zacskó.

Nagynehezen sikerült felhúzni magamat a puha szőnyegről és a konyhába sétáltam. A fejem zúgott, így előkerestem a fiúkból a fájdalomcsillapító dobozát. Szerencsére egyikünknek sincs gyógyszerallergiája, így ugyanazokat a gyógyszereket tudjuk használni. Rendesen el vagyunk látva mindenféle gyógyszerrel, Liliana nem tud orrspray nélkül aludni, én pedig migrénes és laktózérzékeny vagyok, így akár egy komplett gyógyszertár is megtalálható nálunk.

Rögtön feltettem egy adag kávét, Liliananak pedig öntöttem egy pohár colat. A hűtőből kivettem a tojást és neki láttam bundáskenyeret készíteni. Liliananak uborkát, magamnak paradicsomot szeleteltem fel mellé. Ahogyan lassan sütöttem a kenyereket, a kotyogós kávéfőző füttyögve jelezte, hogy elkészült a reggeli energiabombám. A kedvenc bögrémbe öntöttem, amit a barátnőmtől kaptam szülinapomra.

A tárgyról a Marvelből ismert Loki, a Vámpírnaplók karakteri és Matthew Gray Gubler nézett vissza rám. Anno jót mosolyogtam rajta és a mai napig jobban indul a napom tőle. Bár sajnálom, hogy pont Chris Evans maradt le róla. A barna folyadékhoz öntöttem nem kevés tejet és raktam bele egy kis cukrot. Megtérítettem a márvány pultra és megpróbálkoztam felébreszteni a barátnőmet, hogy jöjjön reggelizni. Így délután egykor.

- Hé, - óvatosan rázogatni kezdtem a lány vállát. - fel kellene ébredni.
A lány elkezdte kinyitogatni a szemeit, majd egy hatalmasat sóhajtott. Úgy látom nem csak nekem ártott meg a tegnap este.
- Csináltam reggelit - a lány lassan kelt ki a párnák közül, majd elindult velem a konyhába. Egyik kezét átvetette a vállamon és úgy ölelt magához.
- Tudtam én, hogy jó lakótárs leszel... - nevetve ültem le a szokásos helyemre elfogyasztani az ételt.

Liliana kivette a hűtőből az egyik Red Bullt és elém csúsztatta azt, majd a fiókhoz lépett, hogy ő is bevegyen egy szem gyógyszert. Hálás pillantást löveltem a lány felé, majd a számba dobtam egy újabb gerezd paradicsomot. Halkan eszegettünk, mindketten fáradtan voltunk és nem igazán emlékeztünk az este egy részére.

- Hallod, - felkaptam a fejemet a lány hangjára. - visszaírt a lovagod?
Enyhén oldalra biccentettem a fejemet, nem igazán tudtam, hogy kiről beszél a lány. Liliana szemei kikerekedtek, majd fejét fogva magyarázni kezdett.
- Tegnap este pasikat mutogattam neked, emlékszem? - megráztam a fejemet, hogy nem. - Baszki, na jó, mindegy. A lényeg az, hogy az egyikre ráírtam a te telefonodról.

Torkomon akadt a falat és kikerekedtek a szemeim. Istenem, ez a lány megőrült. A fejemben jobbnál jobb gyilkolás módszerek fordultak meg, illetve az, hogy hogyan tűntethetem majd el a holtestet. Köhögőroham kapott el, amin a lány rögtön segített és utána futott is a telefonomért. Remegve nyitottam meg az Instagrammot, ahol egy kis piros jel jelezte, hogy van egy olvasatlan üzenetem. Liliana finoman megszorította a vállaimat és biztatott, hogy nyissam meg, nagy baj úgy sem történhet.

Remegő kezemmel ráböktem a kis papírrepülő ikonra, majd elkerekedett szemekkel néztem a kijelzőt. Ő írt vissza. Liliana rábökött az üzenetre, majd mindketten megdöbbentünk.

- Jézus Mária! - sikítottam fel.

Pierre

Nemrég ért véget a Kanadai nagydíj, ahol egy pontszerző nyolcadik helyet sikerült szereznem, de már a francia nagydíjra készülünk. Nagy rajtam az izgalom, nemcsak azért, mert a Red Bull színeiben versenyzek, hanem mert a legközelebbi verseny a hazámban fog zajlani.