Cukormáz | Pierre Gasly

7.

Francesca

Felhők felett jártam méterekkel - talán inkább kilométerekkel, - amikor beléptem a barátnőmmel közösen bérelt apartman lépcsőházába. Hihetetlen, hogy Pierre mellett ennyire szabad és jókedvű voltam, hiszen másoknak olyan nehezen tudtam megnyílni. Általában a saját szüleimmel és a családommal is csak félszavakkal kommunikálok, ám a férfi esetében akár egy kész regényt is elmeséltem volna.
Mielőtt elindultam volna az étterembe, erősen gondolkodtam azon, hogy inkább otthon maradok, megmentve magamat egy esetleges csalódástól. Istenem, de megbántam volna.
A liftben állva az ajkaim még mindig bizseregtek, ujjaimmal finoman hozzájuk értem, és még mindig éreztem rajtuk Pierre csókjait.
Egy nagy sóhaj után a lift megállt, az ajtaja pedig kitárult előttem. A lakásunk ajtaja már nyitva volt, Liliana csillogó szemekkel és óriási, fülig érő mosollyal figyelt engem.
-Szedd már a lábaidat, mert rohadt sokat kell mesélned! - a lengyel lány türelmetlenül pattogott, a lakásunkba a csuklómnál fogva rántott be.

A barátnőm a kanapéig húzott, lenyomott az ülőalkalmatoságra, ő pedig a szőnyegre ült le pontosan velem szemben. Nagy barna szemeit szigorúan rajtam tartotta, tekintete az arcom összes kis rezdülését alaposan megfigyelte, míg végül egy nagyot sikkantott.
-Úristen! Hiszen megcsókolt - nem tudtam eldönteni, hogy leskelődött utánunk vagy ennyire jó megfigyelő lenne. Látta rajtam, hogy nem igazán értem, mégis honnan tudja ezt, így mutatóujjával az ajkaimra bökött. - Olyan piros a szád, mint a cseresznye és kissé duzzadt is. Szemeid úgy csillognak, mint két hatalmas gyémánt. Ja, és tiszta víz vagy.
Fejemet hátravetettem a kanapé támlájának, szemeimet lehunytam és újra felelevenítettem magamban az elmúlt perc eseményeit. Ekkor az ugrott be, talán jó lenne egy kicsit húzni a barátnőmet ágyat, játszani az idegeivel és nem a teljes történetet elmondani neki.
-Nem csókolt meg, azért nézem ki így, mert az esőben állva beszélgettünk - láttam a lányon, hogy kételkedik a mondandómban, de végül csak vállat rántott.
-Nem fogsz így megfázni? - még mindig csurom víz voltam, cipőm teljesen beázott, a ruhám pedig második bőrként tapadt rám.

A lábbeliket az előszobában ledobtam, majd beslattyogtam a szobámba, hogy valami itthon és meleg ruhát keressek magamnak. Egy szürke melegítőnadrágot és egy fekete vékonyabb pulcsit halásztam elő a szekrényem legmélyéről, magamhoz vettem tiszta fehérneműt is, és úgy döntöttem veszek egy meleg fürdőt.
Liliana, mint valami pincsikutya, úgy követett engem végig a lakásban. Reménykedtem benne, hogy legalább a fürdőszobában magamra hagy, ám a barátnőm oda is velem tartott. Amíg én levetkőztem és bemásztam a zuhanykabinba, addig ő lehajtotta a WC-ülőkét és azon foglalt helyet.
-Addig nem hagysz békén, amíg el nem mesélek mindet, igaz? - magamra zártam a zuhanykabin ajtaját, majd magamra engedtem a meleg vizet.
-Eltaláltad, szóval ne húzd be teljesen az ajtót és ne engedd annyira a vizet, mert mindent hallani akarok - résnyire tártam a kabin ajtaját, illetve a zuhanyrózsa erősségét is kicsivel lejjebb vettem.
Minden apró kis szaftos részletbe beavattam a barátnőmet, kezdve azzal, hogy mennyire nehezen akartam megnyílni a fiúnak és milyen cserfes módon szóltam hozzá, miután észrevettem, hogy a lábaimat bámulja.
Beszámoltam neki arról is, hogy milyen szerencsésnek és különlegesnek érzem magamat azért, mert Pierre mesélt nekem a magánéletéről, végre jobban is megismerhettem őt. Természetesen a barátnőm rögtön rákérdezett arra, hogy én mit meséltem a szüleimről, amint megtudta, hogy elpityeredtem a fiú előtt, azonnal aggodalmaskodni kezdett.
-Komolyan sírtál előtte? Jaj, Fran, ugye utána még beszélgettetek? - csak megráztam a fejemet, így a lány azt hihette, hogy iszonyúan elszúrtam a találkozót és Pierre csupán sajnálatból maradt velem idáig.

Kiszálltam a kabinból, gyorsan felöltöztem és megszárítottam a hajamat. Liliana nagyon segítőkész volt, így nem egyedül kellett szenvednem a rengeteg hajammal és még gyorsabban is végeztem, mint ahogyan szoktam.
A lány valószínűleg azt hitte, hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magamat, így próbálta tartani bennem a lelket.
Úgy éreztem, hogy a lány mindjárt itthon hagy engem, hogy elmehessen a boltba jégkrémért, majd házhoz rendek valami finomságot a McDonald's-ból és egész este olyan filmeket fogunk nézni, amiket én szeretek.
Ugy döntöttem eleget húztam már a lány agyát, így inkább elmondtam neki az igazat. Már léptem volna ki a fürdőből, így a vállam felett hátra szóltam hozzá.
-Azt nem is mondtam, hogy a pincér előtt a barátnőjének nevezett - szinte hallottam, ahogyan Liliana álla nagyot koppan a padlón - Ja, és tényleg megcsókolt - nagy mosollyal az arcomon és nevetve kivonultam a helyiségből.
-Francesca Beatrice Romano! Azonnal gyere vissza! - barátnőm futólépésben sietett utánam, míg én a szobámba lépkedtem, hogy magamhoz vegyem a pokrócomat.
A lány bevetődött az ágyamra, majd törökülésben helyet foglalt és nagy szemekkel nézett rám. Elmeséltem neki Pierre aranyos pillanatát, illetve most már azt is, hogy mit ígért nekem. Liliana szorosan ölelt magához, engem pedig belülről átjárt a melegség, a hasamban a pillangók örömtáncot jártak, ahányszor Pierre gondoltam.