Cukormáz | Pierre Gasly

5.

Francesca

Egyszerűen lehetetlennek tartottam, hogy belefutottam a pilótába. Szinte semmit se tudtam róla a munkáján és a származásán kívül, de azt egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ő is Monacoban lakik. Abban a hitben éltem fél órával ezelőttig, hogy valahol a világ másik felén él egy luxus villában és rengeteg sportautóval. Ebben az esetben én voltam a bolond, Monaco a gazdagok élőhelye, pontosan az olyanoké, mint ő. Hiszen hányszor hallhatjuk a hírekben, hogy elismert színészek és sportolók egy újabb házat, lakást esetleg yachtot vettek, ami pont Monacoban van, csakhogy minél többet lehessen pletykálkodni és csámcsogni az elköltött összegeken.

Nagyon rosszul éreztem magamat, amiért csak úgy elrohantam Pierre elől. Megijedtem attól, hogy szóvá teszi Liliana részegen írt üzenetét, elmondja, hogy mennyire rosszul érezte magát miatta és a féltékeny barátnőjét. Nem szerettem volna semmi jónak az elrontója lenni, pláne nem egy boldog kapcsolatnak. Természetesen ennél rosszabb verziók is megfordultak a fejemben, például az is, hogy feljelentett zaklatásért és már a francia maffia bérdíjat tűzött ki a fejemre.
A szórakozóhelyről egyenesen a partra szaladtam. Bármennyire is félek a nyíltvíztől, most úgy gondoltam, hogy ott tudok a legjobban megnyugodni és kizárni az összes zavaró gondolatot a fejemből. Az már eszembe se jutott, hogy talán Lilianat is mgamammal kellett volna rángatni, esetleg egy üzenetetet írni neki -,hogy ne aggódjon miattam - teljesen kétségbe voltam esve. A tenger csendes volt, a hold fénye egy gyönyörű hidat képzett a víz tetején. A part mellett található pubok és éttermek hemzsegtek az emberektől, a zene dübörgött és messze is lehetett hallani. Ennek köszönhetően senki se nézett rám fgurcsán vagy szólíttott le és kérdezte meg, hogy mégis mi a francért futok késő éjjel ennyire fejvesztett módon.

A kavicsokon nehezen tudtam lépkedni, így kénytelen voltam kilépni a cípőmből és lelassítani is. A kezembe fogva lóbáltam a lábbeliket, a murva még mindig meleg volt az egész napi napsütéstől. Napközben csupán csak végig szalad rajtuk az ember és a hűs víz teljesen elmúlasztja a forró kavicsok okozta fájdalmat. Talpamat kellemesen érintette a meleg, ez ellensúlyozta a lehűlni készülő levegőt. A hullámok időnként elérték a lábamat, végigsimítottak rajta és visszább húzódtak. Gondolataimba mélyedtem, meg sem hallottam, hogy a hátam mögött valaki éppen utánam siet.
-Peggy! Hé, Peggy, várj meg! - Pierre rohant utánam, továbbra is a Marvel filmek egyik karaktereként emlegetve. Megelégeltem, hogy az üvöltözésére a parton lévő részeg fiatalok mind felénk fordultak, teljesen elképdeve nézve, hogy mégis milyen bolond már az az ember, aki egy sétáló lány után üvöltözik. Hirtelen torpantam meg, a fiú pedig a hátamnak ütközve tudott csak megállni.

Pierre sűrű bocsánat kérések közepette fordított maga felé, hogy szembtől szembe álljunk egymással.
-Sajnálom, hogy ha megijesztettelek Peggy, nem volt szán...
-Francesca. - a fiú összevonta a szemöldökét és úgy vizslatta az arcomat. - Ez a nevem.
A francia bólintott, majd folytatta - szerintem - jól betanult szövegét.
-Nézd, egyáltalán nem állt szándékomban megijeszteni téged, csupán csak szeretnélek megismerni... - felvontam a szemöldökömet és úgy bámultam tovább a fiú gyönyörű kék szemeit. Egy sóhaj után vállát vontam és letelepedtem a még mindig meleg kavicsokra. Pierre mellettem foglalt helyet, egészen közel hozzám, karjaink egymást súrolták.
Mindketten a tengert bámultuk, egyikünk se szólalt meg. Beállt közénk egy feszült és rettentően kínos csend, amit végül én magam szakítottam meg.
-Nagyon sajnálom azt az üzenetet, a barátnőd biztosan rosszul érezte magát miattam... -  a mellettem ülő francia felém kapta a fejét, szemem sarkából láttam, valamint a bőrömön is éreztem, hogy engem néz. A fiú -  ha lehet - még közelebb csúszott hozzám, egyik kezével átölelte a vállamat, míg a másikkal továbbra is a saját súlyát tartotta meg.
-Nem tud róla, így nem kell magadat rosszul érezned. Illetve már nem vagyunk együtt. - a szemeim kistányér nagyságúra tágultak ki. Ekkor értettem meg, hogy a fiú tényleg akar tőlem valamit és nem csak kioktatni egy részegen elküldött üzenet miatt.