Cukormáz | Pierre Gasly

6.

Francesca

Természetesen azután az éjszaka után nem igazán aludtam valami jól. Állandóan Pierre járt a fejemben, de leginkább az, hogy egy részegen történt üzenetből egy randi alakult ki.
Mi lesz akkor, hogyha a fiú túlságosan is unalmasnak talál? Végtére is, még sohasem volt kapcsolatom, egy kávéra se hívtak még meg, de a különböző bulikban, szórakozóhelyeken se kaptam ilyen italt.

Liliana szerencsére nagyon segítőkész volt. Nemcsak az antiszociális énemet készítette fel szociálisan, hogy mégis miket mondhatok el magamról és miket nem, de a sminkelési és az öltözködési tudásomat is fejlesztette.
Hétfőn délelőtt az Instagramom egy új üzenetet jelzett, így sejtettem, hogy Pierre nem feledkezett még rólam. Remegő kezekkel nyitottam meg az üzenetet, Liliana - mint támogató barátnő - végig mellettem ült, szemeit kíváncsian a képernyőre meresztette.

pierregasly
Hello, szépségem! Áll még a holnap?

francesca.romano
Szia, természetesen. Hányra legyek készen? :)

pierregasly

Ebédeljünk együtt! Mondjuk egykor a Mada One előtt?

-Úristen! Micsoda luxus étterembe visz téged, tisztára elkényeztet téged... - lengyel barátnőm egy sóhaj után hátra döntötte a fejét, majd szemét forgatva a plafont kezdte el bámulni.
-Jézusom, hiszen ehhez ki kell öltözni! - a barátnőm nem törődött azzal, hogy ki kellene pakolni a mosogatógépből, csapot-papot mögöttünk hagyva kezdett el szedelőzködni.
-Lil? Mégis mit művelsz? - a barátnőm éppen a szekrényemet döntötte ki, majd sietett az övével is ugyanezt megtenni.
-Kutatok neked egy dögös, de mégis elegáns rucit, hogy elcsábítsd a francia csődört. De jobban belegondolva, ez már régen megtörtént! - nevetve hozzá dobtam egy pólót, amit ő könnyedén elkapott.

Percekkel később, több ruha átnézése után a barátnőm arra jutott, hogy a helyzet rosszabb, mint ahogyan azt ő gondolta, így gyorsan magához vette mindkettőnk táskáját, Ubert hívott és elindultunk vásárolni.
Monaco drágábbnál drágább üzleteiben alig volt egy-két lélek, így hétfő délelőtt tíz óra felé, aki mégis betért az üzletbe jobbára luxusfeleség volt, akiket Liliana csak gold diggereknek, azaz aranyásóknak emleget.
-Menjünk be, ide! - a barátnőm egy Louis Vutton üzletbe kezdett el vonszolni.

Az eladónő egy rendkívül tenyérbemászó és lekezelő volt egyszerre. Érzékelte rajtunk, hogy nem éppen a felső tízezret alkotjuk, de arra is rájött, hogy akár kétszer annyiért is eladhatna nekünk bármit, hiszen nem igazán voltunk tisztában az árakkal.
A szüleink szerencsére mindent biztosítottak számunkra ahhoz, hogy nyugodt és gondtalan életünk legyen Monacoban. Fizették számunkra az apartmant, minden hónapban pénzt utaltak a számláinkra, így nekünk csak tanulnunk kellett. Ennek ellenére a barátnőm nem szeret ölbe tett kézzel ülni, így gyakorta szokott gyerekeknek segíteni felzárkózni matematikából. Bár gyakran égnek áll tőlük a haja, mindennél jobban örül annak, amikor egy anyuka azzal hívja fel, hogy jól sikerült a kisgyerek dolgozata.
Liliana éppen egy fekete mini ruhát nézett számomra, én pedig csak az árcédulához nyúltam, aminek láttán azonnal elkerekedtek a szemeim.
-Öhm, Lil? Emlékszel, amikor egyszer részegen azt mondtam, hogy jól jönne egy sugar daddy? - barátnőm mellettem csak bólintott, majd ő is ránézett a kezemben tartott cédulára. - Hát, vedd úgy, hogy komolyan gondoltam.

Ezzel pedig sarkon fordultam, magammal rángatva a barátnőmet a legközelebbi Zara vagy Bershka felkutatásának reményében. Szerencsére az előbbi bolt pár perc sétán belül volt megtalálható, ahova azonnal betértünk.
-Pedig nagyon jól állt volna rajtad az a ruha... - Liliana még mindig duzzogva állt mellettem, amíg én kiválasztottam magamnak egy tökéletes felsőt. Sötétzöld színű, nyakban kötős szatén topot találtam, amit boldogan lóbáltam a kezemben.
-Csak éppen édesem, drágább volt, mint az életem! -  Liliana halkan felkuncogott, majd utánam sietett, hogy egy megfelelő szoknyát találjunk a szerelem topnak.
Szerencsémre gyorsan találtunk nekem egy fekete farmerszoknyát, amiből még volt a méretemben, így mindenféle próbálás nélkül mentem fizetni.
-Ajánlom, hogy magassarkút vegyél fel! - a lengyel barátnőm enyhén szúrós tekintettel bámult rám, ezzel jelezve, hogy hiába próbálok ellenkezni, ebből ő nem enged és az lesz, amit ő mond és akar.