A Maximoff lány és az Azkabani fogoly (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

1. fejezet

Eljött a szeptember elseje, ami azt jelentette, hogy kezdődik az iskola. Már reggel 7 óta fenn voltam, egyszerűen nem tudtam tovább aludni, izgatott voltam, hogy újra találkozhatok Harryvel, Hermionevel és Ronnal.

Mivel anya még nem ébredt fel, így kiültem az ablakba olvasni egy kicsit, viszont tekintetem sokszor tévedt a házunkat körülvevő mező és a napfelkelte felé.

Egyszerűen varázslatos volt, ahogy a reggeli napsugarak beragyogtak az ablakon, és betöltötték az egész szobát. Mindig is imádtam a reggeli fényeket.

Körülbelül egy óra múlva tettem le a könyvem, és szaladtam le a konyhába, ahol anyukám már épp a reggelit készítette.

- Szia! - huppantam le az egyik székre - Hogy aludtál?

- Szia, egész jól. És te? - mosolygott rám rántotta készítés közben.

- Jól. Viszont már fenn vagyok egy ideje, olvastam is egy kicsit. - mondtam, amire csak hümmögött egyet.

Ekkor észre vettem az asztalon heverő újságot, majd a kezembe vettem és olvasni kezdtem a címlapját.

- Anya, ki az a Sirius Black, és miért zárták az Azkabanba? - mutattam felé az újságot, aminek első oldalán ismét a körözött férfit ábrázoló kép volt látható.

Anyukám kezében egy pillanatra megállt a fakanál, majd zavartan kezdett bele mondandójába.

- Őőő... Sirius Black? Ne... nem tudom ki az, sosem hallottam róla. - mondta remegő hangon, ami nagyon furcsa volt.

- Dehát körülbelül egy idős lehet apával, ő nem ismerhette? - kérdezősködtem.

- Nem. - vágta rá azonnal.

- De mi köze lehet Harryhez? - gondolkodtam hangosan.

- Honnan veszed, hogy bármi köze van hozzá? - fordult felém anyukám.

- Hát, itt azt írják, hogy "feltehetőleg azért szökött meg az Azkabanból, mert végezni akar Harry Potterrel". - idéztem az újság sorait.

- Hát ez nevetséges! - nevetett fel keserűen.

- Honnan tudod? Azt mondtad sosem hallottál még róla. - néztem rá felvont szemöldökkel.

- Hát... Őőő... Csak tudom és kész. Hagyjuk ezt a témát. - fordult vissza az étel felé zavartan.

Valami nem oké, az tuti, csak tudnám mi. Anya sosem szokott így viselkedni. Nagyon fura volt. Biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy ki ez az ember, csak valamiért nem akarja elmondani. Lehet, hogy azért mert neki is köze volt apám halálához? - gondoltam.

Reggeli után gyorsan összeszedtem pár cuccot, amit még vinni szeretnék magammal a Roxfortba, majd elindultunk a King's Cross Pályaudvarra.

10:45-kor értünk oda, így még bőven volt időm feltenni a vonatra a csomagjaimat és elköszönni anyukámtól.

- Akkor megyek is, majd találkozunk a nyári szünetben. - öleltem meg.

- Vigyázz magadra! És üdvözlöm Harryéket! - intett nekem, majd felszálltam a vonatra, ami hamarosan el is indult.

Még integettem anyukámnak az ablakból, majd elindultam megkeresni Harryéket, ami nem igazán sikerült, mivel elég nagy ez a vonat.

Olyan fél óra vonaton való bolyongás után láttam meg Dracot és két csatlósát, akik éppen egy Mardekáros fiút űztek el a kabinjuktól.

- Sziasztok! - köszöntem nekik mosolygva - Milyen volt a nyári szünet?

- Egész jó, köszi. - vigyorgott rám Crak - És neked?

- Jó volt, csak gyorsan eltelt. - válaszoltam a még mindig engem bámuló fiúnak.

- Mit csinálsz itt Maximoff? Nem találod a bolond barátaidat? - förmedt rám Draco, aki idáig csak bámult ki az ablakon.

- Bocsáss meg, hogy meg mertem kérdezni, hogy milyen volt a nyaratok. De amúgy nem, nem találom őket. - akadtam ki a fiú bunkó viselkedésén.

- Akkor miért nem ülsz be hozzánk? - ajánlotta fel Monstro, mire Crak sűrű bólogatásba kezdett.

- Ez kedves tőletek, de nem biztos, hogy Draco örülne nekem. - néztem a tejföl szőke Mardekárosra.

- Draco, hadd utazzon velünk! - könyörgött barátjának Crak.

- Igen Draco, kérlek! - esedezett Monstro is.

- Oké, legyen! Csak hagyjatok már békén! - egyezett bele a szőke, majd helyet foglaltam mellette, az ablak felőli oldalon.

Már félúton lehettünk az iskola felé, amikor a vonat hirtelen megállt, a fények kialudtak, majd a hőmérséklet jelentősen lecsökkent. Rövidesen az ablakok is behagytak, nagyon hideg lett, még a lehelletünk is látszott.

- Mi a fene történik? - kérdezte rémülten Crak.

- Nem tudom, de szerintem semmi jó. - mondta Monstro.

- Jajj, ne rinyáljatok már! - puffogott Draco.

Hallottuk, hogy valaki felszáll a vonatra. A hőmérséklet pedig egyre csak csökkent, már én is nagyon fáztam.

Egyszer csak egy kezet éreztem az oldalamon, majd Draco közelebb húzótt magához, ügyelve arra, hogy ezt a másik két Mardekáros ne vegye észre.

Nem értettem, miért csinálta, mikor az előbb még a pokolba kívánt volna engem, de nagyon aranyosnak tartottam ezt a cselekedetét.

A vonat rázkódott egyet, majd rövidesen egy fekete, lebegő alakot pillantottunk meg az üveg ajtón keresztül.

A furcsa arctalan lény kinyitotta az ajtót, majd végignézett rajtunk, tekintete pedig rajtam állapodott meg.

A három fiú sikítani kezdett a lebegő rémalak láttán.

Ennyit a nagymenő Mardekárosokról. - gondoltam, majd felpattantam a helyemről.

A rém közeledni kezdett felém, mire én a kezeimmel létrehoztam egy-egy erőgömböt, amik piros fénnyel töltötték meg a kis kabint.

A lény látszólag megijedt, majd sietve távozott, a három Mardekáros pedig éljenzésben tört ki.

- Szép volt, jól rá ijesztettél! - dícsért meg Draco, mikor ismét helyet foglaltam mellette.

Hamarosan visszakapcsoltak a fények és a vonat folytatta útját az éjszakában a Roxfort felé.

_______________________________________

Folytatás: április 16 (péntek)