A Maximoff lány és az Azkabani fogoly (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

3. fejezet

Reggel az első órám Jóslástan volt, Hermioneé pedig Rúnaismeret. Nagyon szurkoltam neki, hogy sikerüljön a kis trükkje és mindkét órán részt vehessen.

- Nos, gyermekeim, ezen az órán megismerhetitek a Jóslástan nemes tudományát. Ezen az órán felfedezhetitek, ha megvan bennetek a látás. - kezdte a Professzor, majd véletlenül belerúgott az asztalba, mire az egész osztály felnevetett.

- Nos tehát, én, azaz Sybill Trelawney megmutatom nektek, hogyan kell kifürkészni a jövendő titkait. - mondta lelkesen a Tanárnő.

- Ebben a félévben tasszeomanciával, vagyis teafű olvasással foglalkozunk. Mindenki cseréljen hát most csészét a vele szemben ülővel. - adta ki az utasítást.

Harry és Ron így is tettek, de én még Hermionera vártam.

- Mit láttok? Az igazság olyan, akár egy régi könyv lapjain a betűk, várja, hogy kiolvassák. De előbb tárjátok ki elméteket, előbb nézzetek túlra! - játszotta túl magát a Professzor.

- Normális ez a nő? - szólalt meg mellettem hirtelen Hermione, mire mind rákaptuk a fejünket.

- Te meg hogy kerülsz ide? - ijedt meg Ron.

- Én? Eddig is itt voltam. - mondta a lány, majd cinkos pillantást váltottunk és csészét cseréltünk.

- Fiacskám, mondd, jól van a nagymamád? - lépett Trelawney Nevillehez.

- Öhm... Úgy tudom, igen. - válaszolta a fiú.

- Ne legyél olyan biztos benne. A csészét! Óóó...Hmmm... Kár.- tette le Neville csészéjét, mire a fiú ijedten nézett bele.

- Tárd ki az elméd! Hmmm... Ohohohó... Halál színezi az aurád! A túllétben vagy, ugye igen? - fordult Ronhoz a Tanárnő.

- Ott. - mondta megszeppenve a vörös hajú.

- Nézz hát bele. Mondd mit látsz? - siettette őt a Professzor.

- Ő... Hát... Van... Van Harrynek egy... Öhm... Görbe keresztje... Az valamilyen szenvedést jelent. Na és... Öhm... Ezt én Napnak nézem, az meg az öröm jele. Szóval, szenvedni fogsz, de közben majd valahogy örülsz majd neki. - fordult Harry felé Ron.

- Kérem szépen! - vette el a csészét a Tanárnő, majd ijedten dobta el azt.

- Szerencsétlen! Kedvesem... Ez a jel, a Zordó. - mondta remegő hangon Trelawney Professzor, mire súgdolózás kezdődött az osztályban.

- A Zordó egy hatalmas fekete szellemkutya, a legsötétebb ómen a világon. A jelentése... Halál. - olvasta fel a könyvből az egyik fiú.

Harry sokáig tanulmányozta a csészében lévő kutya formát. Mi pedig folytattuk a tanulmányozást.

- Hermione, az én csészémből mit tudsz kiolvasni? - fordultam barátnőm felé.

- Boldogságot, fájdalmat és... a Zordót. - súgta nekem Hermione.

- Tessék? - lepődtem meg teljesen.

- Nézd csak! - mutatta felém a csészét, amiből csakugyan az általa mondott dolgok voltak láthatóak.

- A többieknek egy szót se! - súgtam Hermionenak, aki csak bólintott egyet.

Jóslástan után mind a négyen Hagrid kunyhója felé vettük az irányt, mivel a Legendás lények gondozása óránk következett.

Ron még mindig a Jóslástannal volt elfoglalva és tovább fejtegette a csésze tartalmát, emellett azt se nagyon értette, hogy Hermione miért tud annyi mindent a Rúnaismeretről, amin én csak mosolyogtam.