A Maximoff lány és az Azkabani fogoly (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

2. fejezet

Egy óra elteltével meg is érkeztünk a Roxmortsi állomásra.

Leszálltam a vonatról, majd észrevettem tőlem pár méterre Hermione macskáját, Csámpást. Követni kezdtem a vörös cicát, abban reménykedve, hogy majd elvezet a gazdájához.

Kis idő elteltével meg is láttam a göndör hajú lányt, Harry és Ron kíséretében.

- Harry, Hermione, Ron! - szaladtam oda hozzájuk mosolyogva, majd megöleltem őket.

- Cora, merre voltál? - kérdezte a szemüveges.

- Hát, sehol sem találtalak titeket, úgyhogy Dracoékkal utaztam. - mutattam a Mardekáros fiúk felé.

- Na... nem. Komolyan velük jöttél? - akadt ki Ron.

- Igen. Talán baj? - vontam kérdőre a vörös hajút.

- Nem, csak kicsit fura, hogy egy Griffendéles a Mardekárosokkal barátkozik. - kötözködött tovább.

- Miért? Talán házirendbe van foglalva, hogy a különböző Házak tagjai nem barátkozhatnak egymással? - háborodtam fel.

- Nem, de... - kezdett bele Ron, de Hermione félbeszakította.

- Ne veszekedjetek már! Emiatt meg főleg ne. - csitított minket - Amúgy meg, attól még, hogy mi nem vagyunk jóban velük, Cora még lehet.

- Jóvan na. - puffogott Ron.

- Cora, hallottál valamit Sirius Blackről? - váltott témát Harry.

- Igen, de nem sok mindent. - válaszoltam - Te tudod, hogy ki ő?

- Igen. Sirius Black Voldemort máig hűséges szolgája, aki azért szökött meg az Azkabanból, hogy... végezzen... velem. - mondta Harry.

- Dehát miért? - kérdeztem rémülten.

- Mert úgy gondolja, hogy Voldemort miattam nem képes visszanyerni a hatalmát. - magyarázta a szemüveges.

Én ezt az egész helyzetet nagyon ijesztőnek tartottam, és nem értettem, hogy miért kell szegény fiúnak folyamatosan az életéért harcolnia, amikor így is elég sok veszteség érte már.

- Harry, remélem tudod, hogy rám mindig számíthatsz, és ha ez a Black akár egy ujjal is hozzád ér, olyat kap tőlem, amit nem fog megköszönni. - tettem a kezem a fiú vállára.

- Köszönöm Cora. - mosolygott rám Harry, majd elindultunk az Iskola felé.

- Amúgy Cora, te is láttad a dementorokat a vonaton? - kérdezte Hermione.

- Igen, be is nyitott hozzánk egy. Dracoék nagyon megijedtek. Nem tudom mi lett volna, ha nem sikerül elüldöznöm azt a rémséget. - meséltem.

- Várjunk csak, te elüldöztél egy dementort? - hüledezett Hermione.

- Igen, ez miért olyan furcsa? - néztem a göndör hajú lányra.

- Mert Lupin Professzor azt mondta, hogy azok ellen csak a Patrónus bűbáj hatásos. -  magyarázta Hermione.

- Hmmm... Érdekes. De mit kerestek a dementorok a vonaton? - kérdeztem.

- Hát Sirius Blacket. - felelte Ron.

Rövidesen odaértünk az iskolába, majd elfoglaltuk helyünket a Nagyteremben.

Az elsősök beosztási szertartása és az énekkar előadása után Dumbledore Professzor évnyitó beszéde következett.

- Isten hozott benneteket idei tanévünk megnyitóján! Szeretnék néhány szót szólni, még mielőtt az ínycsiklandozó lakoma megrészegít minket. - kezdte az igazgató.