A Maximoff lány és az Azkabani fogoly (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

4. fejezet

Elkövetkezett a Roxmortsi kirándulás napja, csak egy probléma volt, Harry nem tudott velünk jönni, mert nem tudott szülői aláírást szerezni, így McGalagony Professzor nem engedte el a faluba.

Ennek ellenére mi nagyon jól éreztük magunkat. A falu nagyon szép volt, rengeteg boltba benéztünk, de sajnos a Szellemszállásra már nem volt időnk elmenni, mert már indultunk is vissza a Roxfortba.

Miután visszatértünk az iskolába, Ron épp részletesen beszámolt Harrynek a kirándulásról, amikor észrevettük, hogy egy csapat diák álldogál a klubházunk bejárata előtt.

- Elveszett a Kövér Dáma! - futott hozzánk Ginny.

Ekkor tűnt fel, hogy a Dáma portréja több helyen is fel van hasítva.

Hatalmas zűrzavar keletkezett, a többi portrékon lévő alakok is tanácstalanul fordultak egymás felé.

Hamarosan Dumbledore Professzor is megérkezett, Frics úr kíséretében, aki meglepő módon elsőre kiszúrta a Dámát egy pár emelettel fentebbi képen, mire a tömeg ahhoz a képhez sietett.

- Ki tette ezt kegyeddel? - kérdezte Dumbledore a képen bújkálótól.

- Mint a pokolbeli sátánnak olyan a szeme, és sötét a lelke akár a neve. Ő volt az Professzor, akiről mindenki beszél. Itt van, valahol a kastélyban. Sirius Black! - visította a Dáma.

A vér is megfagyott az ereimben. Black a kastélyban? Dehát hogyan juthatott be? Egyszerűen nem akartam elhinni. Mi meg otthagytuk Harryt egyedül. Jó, hogy nem talált rá Black, amég nem voltunk az iskolában.

- Diákok, a Nagyterembe! - adta ki az utasítást Dumbledore Professzor, mire mindenki futni kezdett lefelé a lépcsőkön.

Az iskolát lezárták, a tanárok pedig az egész kastélyt átkutatták, de senki sem találta a bűnözőt.

Aznap minden diák a Nagyteremben töltötte az éjszakát, ahol a tanárok kettesével, felváltva őrködtek.

Bár az év kezdete óta volt pár furcsa álmom, az aznap éjjeli volt talán a legfurcsább és legrémisztőbb mind közül.

Ugyanazt a sötét alakot láttam, akit már korábban is, viszont most már sokkal közelebb jött hozzám. Talán egy méterre lehetett tőlem, de a sötétség miatt még most sem láttam az arcát.

- Cora, fogd meg a kezem! - nyúlt felém a félhomályban.

Kis hezitálás után megtettem amire kért, de amikor hozzáértem a kezéhez, az alak semmivé foszlott, mintha ott se lett volna. Viszont a suttogását még hallani lehetett.

- Itt vagyok... Itt vagyok... Itt vagyok...- hallottam minden irányból, ami elég rémisztő volt.

Majd egy fájdalmas kiáltásra lettem figyelmes, a suttogás pedig megszűnt. Keresni kezdtem az alakot a sötétben, hogy megtudjam, mi történt vele, amikor hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.

A villámnál is gyorsabban fordultam meg, majd ijedten vettem észre, hogy a mögöttem álló nem más, mint Sirius Black.

Kezei véresek voltak, ahogy a ruhája is, tekintetében pedig őrület volt felfedezhető.

Futásnak eredtem a sötétségben és már csak tébolyult nevetését hallottam a hátam mögött, mi előtt még felébredtem volna.

Hamarosan az időjárás hidegebbre fordult, már érezni lehetett a tél közeledtét.

Épp Lupin Professzorra vártunk a Sötét varázslatok kivédése teremben, amikor hirtelen kivágódott az ajtó és Piton Professzor viharzott be rajta.