A Maximoff lány és az Azkabani fogoly (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

5. fejezet

Hamarosan beköszöntött a tavasz, előbújtak a hóvirágok, a természet éledezni kezdett.

Harry, Ron, Hermione és én Hagridhoz mentünk, hogy megtudjuk, mi történt a tárgyaláson, és mi lesz a sorsa Csikócsőrnek.

Odafelé Ron végig azon pattogott, hogy szerinte Hermione macskája megette a patkányát, Makeszt, ugyanis az állat rejtélyes módon eltűnt.

Hagridot a tóparton találtuk meg. Szegény nagyon szomorú volt, mivel Lucius Malfoynak köszönhetően, a bíróság halálra ítélte Csikócsőrt.

Éjjel arra ébredtem, hogy valaki mászkál lent, a klubhelységben. Amilyen halkan csak lehet kiosontam a szobából és lementem megnézni, hogy ki lehet az.

- Lumos! - mondtam ki a varázsigét, aminek hatására a pálcám vége világítani kezdett, és fény töltötte be a klubhelységet.

- Harry? Mit keresel itt ilyen későn? - vontam kérdőre szemüveges barátomat.

- Ezt én is kérdezhetném. - terelte a témát Harry.

- Hangokat hallottam, és azt hittem, hogy Black az. Gondoltam jobb ha megnézem. - magyarázkodtam.

- Na és, te mit csinálsz itt? - kérdeztem újból.

- Épp a Tekergők Térképét nézegettem, amikor valami nagyon furcsát vettem észre. A múltkor, McGalagony Professzor azt mondta, hogy Sirius Black megölt valakit, akit Peter Pettigrewnak hívtak, mert figyelmeztetni akarta a szüleimet, hogy Black elárulta őket. - kezdte a magyarázatot Harry.

- És? - sürgettem.

- És a Térképet nézegetve észrevettem egy nevet, ami nagyon nem illik oda. Nézd, itt azt mutatja, Peter Pettigrew itt van a Roxfortban. - mutatta felém a pergament.

- Micsoda? Dehát az lehetetlen. Hogy lehetne a Roxfortban, ha már meghalt? - értetlenkedtem.

- Én se tudom, de most megyek és utánanézek. - indult az ajtó felé Harry.

- Várj, veled megyek! - siettem utána, de megállított.

- Ne! Ha Frics úr, vagy bárki észrevesz, abból nagy baj lehet. Nem akarlak téged is belekeverni. - mondta védelmezően.

- És mi van, ha csapda, és Black így akar kicsalogatni téged, hogy megöljön? - aggodalmaskodtam.

- Nyugi, nem lesz baj. - ölelt meg Harry.

- És amég elmész addig míg csináljak? - váltunk szét pár perc múlva.

- Maradj itt, és ha 20 perc múlva sem érek vissza, akkor gyere utánam, oké? - mondta el a terve rám vonatkozó részét.

- Oké. - bólogattam.

Harry elsietett, én pedig óráknak tűnő percekig várakoztam a klubhelységben, de tíz perc elteltével se történt semmi.

Egyre idegesebb lettem, majd pontosan 20 perc várakozás után a fiú keresésére indultam.

Varázspálcámmal világítva osontam végig az iskola kihalt folyosóin, abban reménykedve, hogy senki sem fog észrevenni.

Már majdnem arra a folyosóra értem, ahol Harryvel Peter Pettigrewt láttuk a Térképen, amikor hirtelen egy ajtó jelent meg mellettem.

Nagyon furcsálltam a dolgot, de hallottam már olyanról, hogy a Roxfortban van egy szoba, ha jól emlékszem, a Szükség Szobája, ami sokszor a semmiből tűnik elő, hogy kisegítse azt, akinek épp szüksége van valamire.

Rövid gondolkodás után benyitottam, és egy szinte üres terem tárult a szemem elé. Odabent csak egy dolog volt, egy nagy tükör.

Varázspálcámmal világítani kezdtem, majd közelebb léptem a tárgyhoz, aminek a tetején a következő felirat volt látható: