A Maximoff lány és az Azkabani fogoly (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

6. fejezet

Az alagút egyenesen a Szellemszállásra vezetett.

Nagyon sötét volt odabent, és mindent vastag porréteg fedett.

Kiabálást hallottunk az emeletről, így a lépcsőket céloztuk meg.

Az emeletre felérve az egyik szobában megpillantottuk Ront, aki a földön ülve jajjveszékelt.

- Ron! Jól vagy? - futottunk oda a fiúhoz.

- A kutya, hova tűnt? - kérdezte Harry idegesen.

- Harry, ez csapda! Ő a kutya! Ez egy animágus! - mutatott mögénk Ron.

Ekkor vettük észre a kutyanyomokat, amik az ajtó mögé vezettek, ami hirtelen becsukódott és mögötte ott állt maga Sirius Black.

A Black közeledni kezdett felénk, én pedig védelmezően ugrottam Harry elé.

- Ne merje bántani Harryt! - kiáltottam a bűnözőre, majd két erőgömböt hoztam létre a kezeimmel, amik piros fénnyel töltötték meg a szobát.

Black lefagyott, percekig csak bámult engem, majd kisvártatva megszólalt.

- Ki vagy te? - kérdezte rekedtes hangon.

- Cora Maximoff. De mit érdekli az magát? - válaszoltam ridegen.

- Cora! - rohant oda hozzám, majd megölelt.

Olyan váratlanul történt mindez, hogy egyszerűen lefagytam. Fogalmam se volt róla, hogy mi a fene történik.

- Úgy hiányoztál! Azt hittem, sosem látlak többé. - motyogta sírva.

Amint sikertült feleszmélnem, ellöktem magamtól Blacket, majd létre hoztam egy újabb erőgömböt.

- Maga megőrült? Mit csinál? És mégis miről beszél? - akadtam ki teljesen.

- Wanda nem mondta neked? - csodálkozott Black.

Én már végképp nem értettem, mi történik épp, de Harryéken se látszódott, hogy sikerült volna bármit is felfogniuk az egészből.

- Cora, én az apád vagyok. - mondta, én pedig teljesen lefagytam.

Percekig csak bámultam magam elé, nem akartam elhinni, hogy ez igaz.

- Hazudik! Az apám meghalt, még kiskoromban. - sziszegtem a képébe.

- Hidd csak el neki, Cora! - lépett be az ajtón Lupin Professzor, varázspálcáját Blacknek szegezve.

- Ejnye, ejnye, Sirius! Mintha egy kicsit nyúzott lennél. A külsőd végre tükrözi a benned rejlő kórságot! - lépett közelebb a bűnözőhöz a Professzor.

- A belső kórról te is elég sokat tudsz, nem igaz Remus? - nevetett Black, majd összeölelkeztek Lupinnal.

- Szóval akkor igaz? Tényleg maga az apám? - néztem könnyes szemmel Blackre, aki kérdésem hallatán felém fordult.

- Igen, kislányom. Talán valaki másra számítottál? - lépett közelebb hozzám.

- Nem, Apa. - öleltem meg sírva.

- Ne sírj, Cora. Semmi baj. - simogatta meg a hajamat.

- Úgy tudtam, hogy meghaltál. Anya miért hazudott nekem? - engedtem el Apámat.

- Mert félt, hogy hogyha elmondja, hogy apád az Azkabanban van, ki fogsz akadni. És azt sem szerette volna, hogy hiába várd őt. - magyarázta Lupin Professzor.

- Végülis, jogos. Várhattál volna egy ideig, főleg, hogy elvileg halálomig az Azkabanban kéne rohadnom. - nevetett Apám cinikusan.

- És most, öljük meg, ha már végre megtaláltam! - fordult Lupin Professzor felé.