Daddy (Taekook ff)

21.RÉSZ

*Taehyung szemszöge*

Nyitogatni kezdtem a szemem, majd szinte azonnal realizáltam, hogy korom sötét van a szobában. Jungkookot elengedve nyúltam azonnal a telefonomért. A szívem is megállt mikor megláttam, hogy öt nem fogadott hívásom van anyától és tizenegy óra van.
-Jungkook! -kezdtem rázogatni.
-Csak még egy perc. -fordult át a másik oldalára.
-Nem! Jungkook, este tizenegy óra van és anyám már hívott telefonon!
-Mivan? -ült fel gyorsan.
-Nagyon elaludtunk! Ezt, hogy magyarázzuk ki? -túrtam a hajamba idegesen és ekkor megszólalt Kook telefonja.
-Anyád az... -mutatta felém a képernyőt.
-Úristen, ne vedd fel! Vagyis de inkább vedd fel! Jaj nem tudom! -kezdtem pánikba esni.
-Kicsim nyugodj meg kérlek. -simított a karomra, majd fogadta anyám hívását és kihangosította.
-Tudom, hogy Taehyunggal vagy! Most azonnal gyertek haza! -kiabált anyám a telefonba.
-Ne kiabálj baby. Nem vagyok Taehyunggal, nem tudom honnan vetted. Én jelenleg a saját házamban vagyok. -mondta Kook, én pedig úgy néztem rá, mint egy komplett idiótára.
Ezt most miért kellett? Anya is tudja hogy mi az igazság. Jungkook is tudja hogy anya tudja az igazságot. Akkor ezt most miért csinálta?
-Oh, ne haragudj, hogy így kiakadtam. Miért nem jöttél haza? -kérdezte anyám kedvesen én pedig a homlokom ráncolva néztem magam elé.
Most mi a jó isten történik?
-Egyedül szerettem volna lenni. De ne aggódj, holnap vissza megyek.
-Oké, de akkor nem tudod hol lehet Taehyung? Nem veszi fel a telefont.
-De igen. Jacksonnál van. -mondta, én pedig meg tudtam volna ölni.
Ennél még az is jobb lett volna, ha azt mondja, hogy valahol az utcán.
-Nekem erről nem szólt. Most már jó lenne, ha haza jönne.
-Ne aggódj hamarosan haza ér. Addig feküdj le aludni. -válaszolta Kook, majd elköszöntek egymástól és letették a telefont.
-Jungkook te eszednél vagy? -támadtam le azonnal -Te is tudod, hogy anyám tudja, hogy mivan! Akkor ez mire volt jó? És mi az, hogy Jacksonnál vagyok? Le is nyakaz otthon anyám!
-Nyugodj le! Szertintem most Jackson a legkisebb baja. És azért mondtam azt amit, mert anyád nem tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja! Hiszen ő úgy akar maga mellett tartani, hogy eljátssza a hülyét, hogy nem tud semmit, mert tudja, hogy simán lelépnék veled, ha megtudnám, hogy tudja! -vázolta fel a tényeket Jungkook, nekem pedig akaratlanul is a fejembe kúszott egy gondolat.
-És mivan, ha egy gyerekkel akar maga mellett tartani téged? Hiszen hozzám vágta, hogy nem hagynád el a gyereked miattam. -mondtam, mire Jungkook tátott szájjal gondolta végig amit mondtam.
-Szerinted tényleg képes volt felcsináltatni magát valakivel, hogy elhitesse velem, hogy azaz én gyerekem?
-Miért vagy benne biztos, hogy az nem a te gyereked? -kérdeztem vissza.
-Nem lehet az enyém. Vagyis... Bízom benne, hogy nem az enyém. De most ne erre koncentráljunk. Hanem arra, hogy haza viszlek és azt mondod anyádnak, hogy Jacksonnál voltál. Holnap meg úgyis találkozunk az iskolában.
-Ahj. Rendben. -menten bele, majd mind a ketten öltözni kezdtünk.
Nem szívesen megyek haza anyámhoz, mert tudom, hogy most nagyon belém fog kötni, de nem mondom Jungkooknak, mert semmi kedvem az éjszaka kellős közepén egy ilyen veszekedésbe bele menni.

...

-Ne félj, hamarosan már csak te és én leszünk. -simított a combomra Jungkook már haza felé menet az autóban.
Én viszont megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat.
Így fogtuk egymás kezét egész addig, míg haza nem értünk.

-Szeretlek kicsim. -simított az arcomra Kook, majd egy hosszabb csókot váltottunk egymással.
-Én is szeretlek. -mondtam, majd kiszálltam az autóból.
Még egyet intettünk egymásnak, majd a kulcsomat előszedve léptem be a házba.
A villany még égett a konyhában és a nappaliban. Óvatosan kezdtem lépkedni a szobám felé, mikor megláttam anyámat, ahogy a fürödőből kimenve a wc felé igyekszik egy tamponnal a kezébe. Azonnal elmosolyodtam és egy levakarhatatlan vigyorral az arcomon szólítottam meg.
-Anya a terhes nők is menstruálnak? -kérdeztem, ő pedig kissé ijedt tekintettel fordult felém.